Szemétdomb: A gazdálkodó ingyenes bevásárlóközpontja

Néha azért ki kell térni itt más témákra is, hiszen elég sokrétű egy leendő tanya, vagy gazdaság felépülése. A háztáji élet a sok munka mellett sok eszközzel is jár....és ezt bizony mi sem tudjuk kikerülni, hogy ne szerezzük be őket:

Mielőtt a géphez nyúltunk volna és lázasan nekiállunk keresni az eladó hirdetéseket, tettünk pár kört a szemétdombra, hátha akad olyan, ami csak az ilyen fura népeknek hasznos, mint mi. Akadt.

Nincs konkurencia: Egy gazdának pontosan az kell a szemétdombról, ami mondjuk már egy bidámnak másik embernek nem fog soha kelleni. Amíg a metálosokat többi embert kizárólag csak a hűtő fémalkatrésze, a kábel leégetése és a szemétlerakat fém részletei érdeklik, addig minket minden más. Azért nem árt óvatosnak lenni, nem is ajánlatos egyedül nekiindulni egy ilyen túrának.

A szemétdomb nem szép, és nagyon irritáló hangulatú. Sajnos minden alkalommal egekig repül a vérnyomásom, mert nem bírom elviselni a látványt, hogyan tudják az emberek ennyire mocskos és nem törődöm módon lerakni a szemetüket? Azonban be kell vallani ez a falu mellett található szemétlerakó jó pár ezer forintot megspórolt már nekünk, nem kell félreérteni nem túrni járunk oda, hiszen csak azt visszük el, ami elég tiszta és  jó állapotú. És na...izgalmas is, hiszen nem tudhatod mi kerül a szemed elé, lehet szakmai ártalom, de én mindig is imádtam az olyat, ahol magadnak ásod ki a már másnak nem kellő tárgyakat és előtted derül ki hogy mekkora nagy kincs is valójában.

Na de mit találhatunk egy szemétdombon, gazdálkodó fejjel? 

- először is onnan származik az idei palántázó cserepek 90% a. Zsuzsáék és én is idén rekord mennyiségű palántát nevelünk, ehhez nem volt elég az a cserép mennyiség, ami már egyébként is volt, de a szemétdomb megmentette a helyzetüket, hiszen sikerült találni vagy 40-50 darab kiváló állapotú ültetőedényt is. 

- zsákok, a zsák mindig kell, az erős szövött zsák még inkább. Furcsa de az emberek valamiért ezt imádják kidobálni, ugyanez a helyzet a takarásra kiváló fóliákkal, autó szőnyegekkel. Ha gyomtalanítani kell egy területet, vagy vízhatlanná tenni egy ólat, takarni a szénát még véletlenül se gondolkodjunk először abba, hogy vásároljunk,csak sétáljunk egyet a szemétdombon. :)

- trágya. A mai világ lakosainak jó része sajnos nem igazán van tisztában a komposztálás művészetével. RENGETEG zöld hulladékot dobnak ki, zsákokba összeszedve, ha a faluban melyben élünk lóval rendelkező nem komposztáló emberek is laknak, még jobban örülhetünk, hiszen a lótrágya is a szeméttelepre kerül. Zsuzsáéknál is így van ez, halmokba állnak a különféle érlelésű trágyadombok, mellette a szalma, fűnyesedék, félig komposztálódott levélhegyek várnak MINKET, hogy szépen elszállítsunk és a magunkévá tegyük növényeink nagy örömére.

- pakoló ládák, rekeszek. Igen, a ládákat melyeket több száz forintos darabáron vásárolhatunk meg itt ingyen hozzájuthatunk. A mi legutóbbi zsákmányaink ezek a kiváló minőségű ládák és állatszállító kosarak voltak:

Állat szállító. Jövőhéten ebbe érkeznek a csibék :) 

Rekesz, kiváló palántatárolásra, ültetésre, teának való növény szárításra és még nagyon sok mindenre. Vagy 4-5 darabot találtunk

Találtunk még másféle rekeszt is (ezt a tipikus almaszedő nagy műanyagot) Illetve nagyon jó fóliát, zsákokat is, de ezekről bevallom nem tudom hova kevertem a képet -.-


- Tányérok, poharak, tálak, háztartási eszközök. Ehhez nincs mit hozzászólni, több poharat, és akár növény alátétnek is használható porcelán és üveg tányérokat találtunk már.


- gumiabroncs ( növény ültetésre, ideiglenes palántanevelőnek, szegélynek , dísznek, kecskejátéknak, akárminek)

- téglák. Bizony sok sok bontott tégla is található egy szemétdombon, aminek felhasználási lehetőségeit nem kell ecsetelni :)

- ...még lehetne sorolni...



...így tehát, mielőtt a pénztárcánkhoz nyúlnánk, ajánlom tegyünk egy kört a helyi szemétdombon. Nem csak a környezetnek, hanem magunknak is jót teszünk vele :)




-Enech-

Dömping és a többiek.

Pontosan 3 napja ismét tiszteletünket tettük Zsuzsáéknál, hogy folytassuk a gazda projektet. Azzal a hírrel kellett szembesülnünk, hogy nagyjából egy hét múlva malac jön. Méghozzá nem is akármilyen mert két - három koca, na megy egy kan. Igaz csüngőhasúak ( területileg és pénzügyileg most erre futotta na) , de malac és mint tudjuk a csüngőhasú is tökéletes sült malac  tud lenni. Azt mondták, hogy ha úgy tekintünk rájuk, mint mondjuk a libára és úgy is vágjuk akkor nem fog minket csalódás érni, hogy egy évben egyszer vágás és szegényből alig jön le valami, ezért kell nagyjából havonta vágni:) Ezek sütnivaló és zsírtermelő malacok lesznek kéremszépen. Természetesen csak az utódok, a jövőhéten érkező malacokra valószínűleg halálra kényeztetés fog várni.

Tehát, ahogy vidéken szokás nincs fotó macska nélkül...

Aztán igazából jönnek a tyúkok is, 10 darab ( én meg a kakassal majd) , és kilátásban van két kis gida hogy kárpótolja a Döme elvesztésétől keletkezett űrt, aztán Május 12. - én elhozzuk a lefoglalt napos kacskát, napos gyöngyit és fogoly színű csibét ( ha úgy alakul pár napos libát is) aa gödöllői génbankból, és a Május nagyon állatos lesz, mert kilátásban vannak a nyuszik is.

Mi ezzel a probléma? Semmi azon kívül, hogy jelenleg Rozi lakhelyén kívül egy fia állattartásra alkalmas építményünk sincs :) Az az igazság, hogy az ég mindannyiunkat hirtelen jött pénzekkel ajándékozott meg, amik a jövőhéttől fognak beérkezni hozzánk, emiatt kissé felgyorsultak a dolgok ráadásul amiatt is, hogy pont ezen a héten pont a környéken pont olyan állatokat (gidákat, malackákat) sikerült találnunk, amiket pont elhoznának ide, nagyon olcsón és nem kéne vesződni a fuvarral ( nincs még kocsi). Tehát most nagyon összejött minden. Jó irányba :)

S mivel nincs még semmi állat ól Rozién kívül, ezért a hétvégén nagy ólépítésbe kezdtünk. Nem mondanám, hogy sokat haladtunk , mert mindenáron esni akar az eső akárhányszor lejövünk segíteni. Azért az alapot elkezdtük kiásni a többi meg majd kiderül a hetekben, én ugyanis földbe süllyesztett malac kuckóra gondoltam - igen ezek a gyengéim valahogy szakmai ártalom azt hiszem- , de Attila szerint az nem a legjobb, mert itt homokos a talaj, ki kéne belülről támasztani , hogy ne omoljon be. Tehát jelenleg abban gondolkodtunk, hogy két fa budiból összehozunk egy ólat. Volt itt kettő, egy Zsuzsáéknál, egy pedig a szomszéd elhagyott telkén ( a szomszéd terület tele felhagyott telkekkel és ez különösen jó, mert bővíthetjük a területet később)

Na beszéljenek a képek:

Budi 01

Budi 02 szétszedve, áthozva

Nekiálltunk alapot ásni, vagyis nem alap ez inkább mélyedés, mert az jó...

Egyik kedvenc békafajom az ásóbéka, imádom ahogy gömb alakúra fújja magát, majd sértődöttem belapátolja kis gömb testét a földbe :) Ásás közben hozta rám a frászt, mert fogalmam sem volt, hogy mi az a puha forgó valami, ami kiáll a gödörből, azt hittem hogy valami óriás lárva :D 

"Emese álma" "Ha földed van, mindened van" - figyelem, hosszú írás következik :)

Ígéretemhez híven most jött el az ideje annak, hogy megírjam végre a blog egyik leginformatívabb bejegyzését. Pontosabban azokra választ adva, hogy kik vagyunk mi, mit akarunk és miért?

Komolyan megfogalmazva...

Az, hogy mi négyen gazdaságot akarunk létrehozni már jó pár éve el lett tervezve. Az általános és vidéki élet imádatunkon túl valahol ott kezdődött hogy kimondtuk azt a bizonyos mondatot: "elég volt".
Most nem akarok belemenni részletesen azokba az érvekbe, amik miatt kijelentettük ezt, hiszen úgy is sokan tudják. Mi is tudjuk, és már régóta éreztük...hiszen megkaptuk ezt a "hívást". Ez a hívás azt mondatta velünk hogy szerintünk ez a világ - ha nagyon vulgáris akarok lenni - "el van cseszve". Nekünk, mint ahogy sok másik társunknak sem ment az, hogy tovább éljünk és játsszuk ezt az illúziókkal teleszőtt játékot, ami csak a pénzről, az elferdült értékekről, na meg mások módszeres tönkretételéről szól. Mi nem akartunk sem "rabszolgák", sem elnyomók lenni, sem műanyag kaján élni tovább, hiszen mindannyian megtapasztaltuk túlságosan bőven is ennek a világnak a valóságos oldalát.

A mi kis Turulvölgyi tanyánk az Alföldön ennél kissé több terepi változatosságot kínál, de azért maga a kép elárulja azt hiszem azt az érzést...

Igazából visszavágyunk a vonalhoz, az ősök vonalához :) Valahogy így lehetne ezt jobban megfogalmazni. Ezzel nem vissza akarunk térni az olyan technológiákhoz, amiktől ma már van jobb, hanem megtartani azt ami jó és igaz, azt használjuk, ami mindenképp könnyíthet rajtunk, de ami nem szükséges abból szeretnénk meghagyni a régi módszereket. Tehát valamilyen egyensúlyt szeretnénk képviselni, nem csak fizikailag, spirituálisan, lelkileg és az elménkben is. Az hiszem a Turulvölgye név is ezt szeretné valahogy kifejezni, ezt az egészet ami vagyunk: az ősit, a felfelé törekvőt ( lelkileg stb.) az egyensúly lebegését, az értékek védelmét, az újraélesztést, és ezzel a felfogással szeretnénk erre igen..azt hiszem tanítani is másokat, hirdetni a szemléletünket. Mi nem vagyunk vegák, nem vagyunk bio imádók, viszont nem kedveljük a mű dolgokat és a vegyszereket, nem szeretünk csak kihasználni egy életet, tiszteljük annak minden formáját és szeretjük az élet nyújtotta élvezeteket is ( mint pl. pálinka, bor vagy házi sör , vagy egy jó disznótoros :) ) Tehát nincs mögötte semmi olyan, ami miatt meg tudnánk mondani, hogy miért akarjuk ezt, csak azt tudjuk, hogy ez nem jó és egyszerűen visszavágyunk, újra az IGAZ élethez.

A kezdet.

Be kell vallani azt, hogy mi kifejezetten szerencsésen találtunk egymásra, négyen, ugyanis pont egy "tragédia" hozott minket össze, egy olyan esemény, ami mára már  áldás, hiszen valójában akkor tértem vissza - ekkor tanultam meg azt is, hogy ami elsőre rossz és fájdalmas nem biztos hogy valóban az, lehet hogy valóban pont a vágyainkhoz és boldogságunkhoz vezető út első köve. Vicc, de ha nincs vége akkor egy több éves kapcsolatomnak (amitől igen sok mindent vártam), soha nem találkozom azzal a három emberrel (a jelen páromat is beleértve) akik mondhatni már a családommá váltak és akikkel mind a négyen ugyanazt hisszük, látjuk gondoljuk és érezzük.

A másik jó dolog, hogy személy szerint nekem, vagyis a családunknak már nagyon régóta van egy 5 hektáros alföldi tanyája, gyümölcsössel, tóval, parasztházzal, körbeöleli a Tisza egyik holtága....hídon kell átmenni...... szóval a lehető legromantikusabb kis szegletet sikerült magunkévá tenni. Persze nagyon nagyon sokáig , mint ahogy egyenlőre még most is, csak kaszálni jártunk le oda ( mármint nem csak úgy hobbiból, hanem levágni a magas füvet :D) , meg persze álmodozni, hogy majd egyszer ott gazdaság lesz, de akkor még én, mint fiatal bakfis leányzó nem gondoltam volna, hogy komolyan leendő otthonomként szeretnék majd rá tekinteni. Korábban inkább azt gondoltam, hogy majd lesz ott gazdaság, de én nem fogok ott élni csak lenézünk, hogy minden jól megy-e, ez már nagyon megváltozott. Akkor sajnos az idő és a világ változásai nem engedték meg azt, hogy a tanyából bármit is csináljunk.

A szüleim elváltak 16 éves koromban és épp ezért,amikor ránk is ránk esett az a mérhetetlen hitelekkel és teljesíthetetlen kifizetésekkel megtűzdelt teher, és azon bukások sorozata ami a kisvállalkozó szüleimet is elérte az édesapám úgy döntött a tanyát rám íratja már akkor. Tudta hogy nehéz idők jönnek ( igaza lett) és tudta, hogy nem vesztheti el a fejét...őt még úgy tanították hogy ha földed van, mindened van, így a szüleim a válás után szó szerint átmenekítették hozzám a tanyát, hogy ha egyszer minden eltűnik, legalább ez maradjon majd meg. Nos, ma már úgy gondolom, hogy a világ egyik legszerencsésebb embere vagyok, hiszen nem csak egy tanyát kaptam, hanem ÉLETET kaptam és lehetőséget.


Sok - sok év eltelt az után, mielőtt megismerkedtünk a házaspár barátainkkal, akikkel két évvel ezelőtt eldöntöttük, hogy bizony le fogunk költözni a tanyára, mi négyen. Két házzal sok- sok állattal, kézműveskedéssel, és háztáji termékek előállításával foglalkozva, mellette pedig kisvállalkozást létrehozva, azért mert egyszerűen csak a szívünk vágyát akarjuk követni, és ha már a világ úgy döntött inkább a poklát választja , mi úgy döntöttünk megépítjük a saját mennyországunk ott :)

...de tudjátok mennyországot építeni nem is olyan egyszerű, mint ahogy elképzeli az ember.

Újabb érv: Nem kell kondi bérletre költeni, ilyen nagy területeken, már akkor is bőven le lehet bármit dolgozni, ha csak konyhakertet szeretnénk :) A látvány.....na igen a puszta látványa, vagy az erdő titokzatos kavalkádja minden konditeremnél, vagy spirituális klubnál nagyobb feltöltekezést biztosít. 

Szerintem jobb buli ez a "vesződség", mint mindennap robotként ugyanazt csinálni egy alapvetően halálra ítélt társadalmi rendszerben........persze lehet, hogy vannak olyanok akik szerint a Mekiben, vagy egy gyárban, vagy bárhol jobb robotolni aztán árgus szemmel figyelni azt, hogy vajon mennyi számlát is tudunk kifizetni?

Jelen.

S mivel mennyországot építeni nem egyszerű, gondoltunk egy nagyot. Zsuzsáéknál egészen nagy terület áll rendelkezésre a jelenlegi otthonuk mellé. Ezért hát úgy gondoltuk, itt az ideje nem csak beszélni, álmodozni és tervezni, hanem egyenesen csapjunk a lecsóba. Így kerültek hozzánk az első kecske lakók...de nem állunk meg, ahogy a "tehetségünk" engedi jönnek a többiek. Nem csak kecskék, hanem baromfik, nyulak, disznók és tulajdonképpen egyenlőre mindenféle haszonállat tartását elképzeltük ide, amit elbírhat -e föld. És később...bizony fogjuk a mini farmot, és áttelepülünk mindannyian, állatostul, tapasztalatostul a tanyára, melyet már idén ahogy időnk engedi nekiállunk felépítgetni és előkészíteni a saját érkezésünkre :)

Addig pedig mennek a tervezgetések. Olyan igazi magyar tanyát akarunk, hiszen mindannyian erős szívvel szeretjük , kutatjuk és tiszteljük a múltunkat, ezek a motívumok az alkotásainkban is megjelennek nálunk. Jómagam végzős régészhallgatóként, és tervezőgrafikusként szinte lázálomban képzelem el, ahogy a tanyasi házunk ablakából kitekintve egy jó kávé mellett írom valamelyik kutatási könyvemet a honfoglalóinkról, vagy épp egy arculattervet készítek és a kedvenc bocink, vagy lovunk meg bekacsint rám ezen az ablakon ( igen éljen a romantikus képzelgés)
Ebben is egyébként nagy szerencsénk van , hiszen mindannyian olyan szakmákat választottunk ami kifejezetten kedvező. A barátnőm szilikát - vegyészmérnök , a férje biztonsági rendszerekkel foglalkozik, a párom pedig programozónak tanul, így a szakmai tudásunkat is latba tudjuk vetni az építésben és higgyétek el szerintem nem fogtok unatkozni, ha velünk tartotok a blogon ( mi sem, az biztos :D) Vannak igen csak rendhagyó ötleteink, amiket itt szeretnénk megosztani másokkal ( ha beválik akkor azért, ha nem akkor azért).


Tudjuk, hogy nagyon nehéz lesz, sőt sokan mondták is, viszont egy másik dolgot is tudunk: Ha választani lehet a között, hogy úgy nehéz az élet, miközben majdnem hogy rabszolgaként ugráltatnak a városban és minden perced más ember határozza meg ,másoktól függesz, akkor inkább úgy legyen nehéz, hogy naponta a boldogság és szabadság, sikerélmény és elégedettség tölti ki a szívünket a korán kelés, a sok munka és az állatokkal való  foglalkozás mellett. Bár, szerintem ezek nem nehéz dolgok, mert ami "nehéz" az számomra/számunkra azt jelenti, hogy nem szeretem csinálni és nem szívesen csinálom. A többibe maximum alaposan kifáradok, de boldogan és mosollyal fogok az ágyamba dőlni, hiszen azt csináltam aznap is, amit szeretek. És ez nem munka. Így állunk ehhez mindannyian hozzá, mindezt s amit itt leírtam pedig minden eszme, vagy politikai beállítottság nélkül kell mondjuk, mert megtapasztaltuk a saját bőrünkön és nem csak átlagpolgári szinten, hanem sajnos magasabb szinteken is láthattuk azt, ami működik, sokan talán el sem hinnék, hiába sejtik ők is ezt. A lényeg, hogy nem kérünk belőle, a saját életünket akarjuk élni és abban jók lenni, amit szeretünk. Ezért megyünk mi tanyára.

Ilyen szeretet nélkül valóban nem lehetne megépíteni és csinálni bármi hasonlót, az embert a szeretet hajtja igazán és ha azt csinálod, amit szeretsz az alkotás, ami megszületik (legyen az egy gazdaság) mindig örök életű lesz és megismételhetetlen, ilyenkor ebből a szeretetből adunk valami igazán nagyot a világnak és másoknak, nem pedig abból amit csak a pénz, vagy a siker érdekében teszünk.

Ég veled Dömikénk! :(

Szomorú nap volt az Április 19. -e... 

Döme előtte egy nappal hasmenést kapott. Senki sem tudta mi történt, Zsuzsáék mindent megtettek amit lehetett, a tapasztalt kecsketartók tanácsait betartva jártak el ( én akkor nem voltam ott náluk épp) Az az igazság, hogy mindenki azt gondolta, hogy ez csak egy "sima" gyermekkori hasmenés lesz, amit okozhat a hirtelen nagy mennyiségű zöld, vagy akár az "éghajlat változás" is. Nem tűnt komolynak, és mi is, ők is azt gondoltuk, hogy a beadott Normaflore (amit ajánlottak) és egy kevés hirtelen kéznél lévő széntabletta, és a legeléstől való elzárás segíteni fog. A terv az volt, hogy ha nem javul másnap állatorvos. Estére kaptam a hírt, hogy olyan mint ha javulna, nem megy már úgy a hasa....megnyugodtunk....azonban a másnap reggelre az Élet mégis úgy döntött, hogy Döminek sajnos mennie kell. Reggelre már élettelenül találták Zsuzsáék az ólban. :(

Nem tudjuk, csak sejtjük a leírások és az elmondások alapján, hogy mi okozhatta ezt. Annyira gyorsan és váratlanul történt az egész, hogy még napokkal utána, sőt talán most sem hittük el, hogy vége. A gyönyörű, hetek óta várt és vágyott bakocskánk átkelt azon a bizonyos hídon. Persze benne van a pakliban, sőt akár havonta megtörténhet az ilyesmi, akkor ha az ember gazdálkodásra adja a fejét, és ezt tudtuk mi is. Azonban ő mégis első olyan igazán vágyott állatkánk volt. Habár Zsuzsáéknak már korábban is volt több "fűnyírásra" tartott gidája, amit tisztességgel és szépen felneveltek, megvolt a gidanevelési tapasztalatuk hozzá, mégsem tudjuk a mai napig azt, hogy mi miben hibáztunk, vagy mi történt valójában. Annyi tűnt fel, hogy Döme egyébként meglehetősen , sőt túlságosan is nyugodt gida volt, nem volt meg benne az a csintalanság, mint a többi gidánál...lehet már akkor magában hordozta ezt a szomorú véget.

Mindenesetre...Döme megtanított minket valamire, méghozzá nagyon sok fontos dologra, olyanokra, amiket ha most nem veszünk számba, később sokkalta fájóbb nyomokat hagyott volna nekünk. Boldog volt itt, igaz, hogy sajnos csak alig több, mint két hét adatott velünk neki, de felhívás volt ez számunkra. 

Dömétől megtanultunk azt hogy:

- Mindig alaposan meg kell figyelni egy állat viselkedését, és való igaz az, hogy az egészséges állat inkább virgonc, mint nyugodt

- Ha elhozunk egy fiatal olyan állatot, amit korábban más körülmények között tartottak, inkább fokozatosan szoktassuk hozzá az itteni tartás körülményekhez, általában nem szokott lenni probléma, ha egy istállózott fiatal legelőre megy, de fő az elővigyázatosság. ( Bár tény, hogy több mint két hétig nem volt semmi probléma vele, sőt szépen szedett magára kicsit) 

- Akármilyen fiatal állatot is vásárolunk, amíg az szopna normális körülmények között, inkább foglaljuk le és várjuk meg tisztességgel, amíg végleg leszokik a tejről, mert hiába sok helyen kiírják hogy már elvihető, nem tudhatjuk, hogy ő magának mennyi tejre volna még személyesen szüksége? Ha el is hozzuk mindig legyen nálunk tejpótló a biztonság kedvéért és néha adjunk neki, fontos az elővigyázatosság. Dömike 6 hetesen került hozzánk, sok helyütt ilyenkor választják el, de normális esetben majdnem három hónapos korukig még rájárnak az anyára, azt hiszem néha az elővigyázatosság kedvéért talán érdemes megvárni ezt az időszakot.

Sok mindenre tanított hát meg minket Döme halála. Köztük arra is, hogy egy farm valahol az élet és a halál szoros körforgása is egyben. Ahogy örülünk a születésnek, a kicsiknek, vagy az új állatoknak, úgy el kell fogadnunk azt, hogy vagy mi vágjuk le, vagy elkaphatja őket bármi, betegek lehetnek, vagy épp úgy jönnek már a világra, hogy nem lehetnek életrevalók. Hisszük és tudjuk, hogy semmi sem véletlen. Döme távozása és ittléte sem volt az. Tudjuk, hogy az élet és a farm építésének menete nem állhat meg, nem kudarcként éltük meg a halálát, hanem tapasztalásként és egy lehetőségként, hogy még inkább odafigyeljünk, még többet utánanézzünk az elkövetkezendő feladatainknak.



-Enech-

Kakasvadászat

Általában mindig villám hirtelenséggel döntünk el dolgokat, pontosabban olyanok vagyunk mint a tavaszi növények...nagyon picit növekszik az ötlet az elején aztán jön egy kis löket és hirtelen teljes burjánzásba kezd. Na így vagyunk a baromfival is. Ha minden nagyon jól alakul egy-két hét múlva már tyúkok is költöznek a Turulvölgyi tanyára, én pedig kakasra vadászok. Fejembe vettem ugyanis, hogy ha már lesz egy hagyományos baromfi udvar ( később kacsával, pulykával, miegymással is) akkor nekem bizony olyan igazi szép, "gyémántfélkrajcáros" kakaska kell. Daliás külsővel, csodás színekkel meg minden. Tehát a mai naptól kakasvadászaton vagyunk, holnap pedig körbenézünk itt Pesten  páromék kerületében, hátha akad még olyan, akivel a későbbiek során tudunk üzletelni állatvásárlás ügyben. Ez volna a legcélszerűbb, hiszen innen csak Zsuzsáékig kell levinni az állatokat, ami egy tyúk, vagy nyuszi esetében sokkalta kényelmesebb, mint mondjuk ahogy Rozival tettük ( igen a sztorival még mindig adós vagyok)

Vannak ötleteim egyébként kakasra, leginkább az itáliai tetszik, de nem tervezek fajtára menni, bármilyen jó, csak igazán tetsződjön, na meg jól végezze a dolgát. Több néven, és angolul is beírtam az itáliai kakas kifejezést a googleba.....nos angolul az "italian cock"-ra teljesen más jött ki, mint amit én gondoltam...lehet hogy kissé még mindig naivan és túl reménykedve viszonyulok a világhoz :D ( igazából nem, de nem gondoltam volna, hogy na...)

Nos ennek örömére tekintsünk meg pár kokast képen először:

Ő az az itáliai, amit én szeretnék , mondjuk simán megfelel bármi is de ő annyira széééépppp 

Ő valami XXL tollas Onagadori díszkakas, nehéz tartani a farktollai miatt, nem is kéne mert nem praktikus és macerás, viszont nagyon jópofa.

Ő egy "nem néztem meg micsoda, és már nem találom".

Vagy itáliai vagy itáliai. A Magyar sárga fajtánk is hasonló, ezért akár az is lehetne gondolom...

Szintén itáliai *-*

Brahma, kissé ellentmondásos olyan mint egy tyúk elefántlábakkal

Bosszú, kecskelogika és vesszőkerítés

Nehéz kicsit megfogalmazni ennyi élmény után az elmúlt kecskés napjainkat. Nagyon keményen szombat óta, tehát pontosan Április 5.-e óta vagyunk boldog kecskések. (Erről fogok írni egy részletes beszámolót, ahogy ígértem, de még feldolgozás alatt áll az élmény :D )

Ma végre befejeztük a vesszőkerítéses "karámot". Ez egyenlőre még csak ideiglenes , hiszen a végső  cél a dupla vesszőfalas, paticsolt, vagy ( itt homokos a talaj) két vesszőfal közé döngölt föld lesz. Ez garantáltan kecskebiztos, már csak azért is, mert az első "védmű", tehát az egy falas vesszőfal is jól állta a sarat, egyetlen apró hibát vétettünk el: kissé szellősen hagytuk a "beszövést" és megörvendeztettük Rozit a kecskelogika fejlesztésének élményével.

Csiporka, a másik segéderő

Igaz Csiporkát leginkább így szokás lencsevégre kapni, széttárt lábakkal itt pont fejjel lefelé csodálhatjuk az egyébként hiper szuper puha hasa alját ( szerintem ezért mutogatja ilyen gyakran, mert tud erről) 

Ők így várták és nézték a vesszőfalak befejezését, és persze almozás közben kellett befeküdni a hálóhelyükre :) 

...a bosszú

A munkát a mai nap elég későn kezdtük, ugyanis kecskéink ismételten eljátszották a szokásos napi programjukat, amikor szabadon lettek eresztve. Amíg ugyanis bent tevékenykedtünk a házban kikötöttük őket legelni, majd mikor már kint tudtunk maradni tartósabban ők is szabadon lettek eresztve. Ez az elmúlt napokban általában rendre azt eredményezte, hogy ők, mint a gyerekek boldog vágtában csatlakoztak hozzánk, le nem szálltak rólunk egészen addig, amíg Rozinak eszébe nem jutott a Bosszú.

A világ egyik legnyugisabb bakja csúnyán néző tekintettel :D

A Bosszú pedig abból kerekedett ki, hogy mikor kocsival megérkeztek hozzánk és kieresztettük őket az autóból, Rozit és Dömét azonnal hangos ugatással fenyegetve fogadta barátnőmék zsámolynyi tacskója Mazsola. Mazsola pedig szerette mindig is az állatokat, de mivel a memóriája 3 perces ( ezért nevezik 3 perces Mazsolának) így rég elfeledte már, hogy bizony barátnőméknek ( a későbbiekben Zsuzsáék) már nem egyszer volt korábban fűnyíró funkciójú kecskéje, amiket a pöttöm, ám annál hangosabb Mazsola imádott. Na, most nem ez történt. Mazsola vértacskóba kapcsolt és hamar nekiugrott a kecskekergetésnek, aminek következményeként frissen hozott jószágaink egy ugrással visszapattantak a kocsiba, majd onnan ki, majd a vezetőülésen keresztül az anyósülésre. Ezek után Mazsolát távolabbi területekre száműztük ( hálószoba a házban) Úgy tűnik azonban, hogy a kecske sem felejt, hát Rozi sem felejtett. Azóta antenna füleit kíméletlenül szegezve figyeli Mazsola minden lépését és tevékenységét, hogy aztán minden adandó alkalmat megragadhasson egy kis szarvatlan felöklelésre felé. Mazsola ezt meghatározhatatlan érzésekkel várja, ugyanis még a mai napig nem tudtuk eldönteni, hogy tud egy lény egyszerre rettegni és halálosan érdeklődni, illetve szintén visszavágást is fontolgatni. A lényeg, hogy itt bizony kérem kemény kutya - kecske háború kerekedett ki. Azért mi reméljük, hogy előbb utóbb békét kötnek. Ebben azért is reménykedünk annyira, mert imádnak feljárni a teraszra, semmi nem tartja vissza őket, bekíváncsiskodnak az ajtón és keresik Mazsolát, aki mint jól nevelt harciegység őrült ugatással próbálja megmutatni ki a legény a gáton...persze csak a konyha legtávolabbi zugából.

Extra friss fotó Őmazsolaságáról, éjjeli retró stílusban. 

Tehát a kora délután és a délelőtt egy jó része azzal telt, hogy a kecskéket távol tartsuk a kutyától és a terasztól :) Kevés sikerrel..mert igazából semmilyen torlasz nem áll nekik ellent ( ezért kell majd kaput szerelni a teraszra)

A munkát olyan 2 óra tájban kezdtük meg, de a korábbi próbálkozásainkhoz képest meglepően gyorsan haladtunk ( na igen a tapasztalat :D ) Pillanatok alatt óriási mennyiségű vesszőt és ágakat vágtunk a telken található fiatal nyárfákból, és nem sokkal később Attila ( Zsuzsa férje) már be is illesztette a legvastagabb egyenes ágakat a gödörbe. Ezeket egyébként két ásónyomnyira érdemes beásni a talajba.

Mi ilyen cölöpnek valókat  használtunk

A kerítés felszövése most gyorsan haladt főleg hogy elég sokat tanultunk a munka alatt korábban. A lényeg, hogy a vastagabb ágak kerüljenek először mindenképp alulra, aztán néha kell még vastag, persze lehetne az egészet vastag ágakkal, de mi szerettük volna felhasználni mindenét annak, amit levágtunk ( nagyon egyszerűen csak azért mert lusták voltunk még pluszban csak vastagot vágni) Amúgy is a vékonyabbak igen jó pótló és tömítő, illetve kötöző anyagnak bizonyultak.

Így néz ki "nyersen". A felhasználandó ágak és vesszők kisebb oldal ágait direkt nem szedtük le, mert nagyon jól lehet vele rögzíteni :) 

Régi kerítés részlet találkozása a ma készült részekkel

Nagyon mutatom azt hogyan kötözzük le a kis ágakat a nagy ágakhoz ( simán bedugjuk a többi közé és lehúzzuk szorulásig) A fotónak amúgy semmi értelme, mert videón kéne mutatni. Ígérem lesz ilyen is :D

Az elkészült "karám" kecsókkal. A technikai problémát a képen található szelősebb fonás adta, tehát így NE csináljuk, alább leírom miért. 

Ez egy menő kép, csak úgy.

Rozi és Döme első hivatalos körbejárása a karámban ( mert egyébként mint ha nem lógtak volna folyamatosan a lábunk alatt építés közben)

Idillikus kép 1 órával az "esemény" előtt.

Kecskepásztor a helyén.

Az "esemény"

Az esemény, mint olyan nem sokkal a karám befejezés után egy jó fél órával vette kezdetét. Roziékat betereltük újdonsült helyükre, elláttuk minden földi jóval, majd befáradtunk a házba. Fél órával rá Rozi is benyújtotta fejét a nyitva hagyott bejárati ajtón.... Nem, nem a konstrukcióval volt alapvetően probléma. A kerítés tökéletesen állta a sarat, gyakorlatilag egy tömbként tartotta össze mini nyájunkat a szétszéledéstől. A probléma inkább velünk volt, na meg azzal, hogy fogalmunk sem volt Rozi azon tulajdonságáról, hogy ő valójában egy macska. Igazából teljesen olyan mint egy macska, csak nagyobb, mekeg és patája van. Rozi ugyanis gyakorlatilag macskaméretűre préselve magát jutott ki a vessző kerítés azon alsó részein, ahol kevesebb ág került. Láttuk a szemünkkel, hiszen a visszatessékelés után előttünk mutatta be eddig rejtett mutatványát. De komolyan, akkorára össze tud menni mint egy közepes kispárna...mai napig csodálkozom ezen. Azért az oké, hogy csontosak meg minden, de hogy még ilyen rugalmasak is, azt már én sem gondoltam. Mindenesetre Attila karókkal töltötte ki a lyukak helyét, vagyis közvetlen a "lyuk" elé karókat ütött. Most már úgy is a hálóhelyükön vannak, holnaptól viszont sokkalta több anyagot kell a szellős helyekre pótolni, ha nem akarjunk Rozi képességét tökélyre fejleszteni.

A nap bölcsessége: Ki mint fon, úgy szökik a kecske

UI: Helyesírási és vessző hibákért most elnézést, de fáradt vagyok, fáj a szemem, utólag javítom :)

Mi, és a paticsolt állat-lakok, avagy újraéleszte-lak

Nagyon vicces elképzeléseket tud teremteni ha az a csoport, aki gazdaság létrehozására adja a fejét erősen érdeklődik a történelem és az emberiség múltja iránt. Ezt tetézi még az is, ha az egyikőjük régészeti, szakmai ártalmából adódóan vér izgalmasnak tartaná, ha kipróbálhatná hogyan tartottak állatokat....mondjuk aaaa.....6-9. században? Így jött a hatalmas ötlet arra, hogy mi bizony az állatokat úgy tartjuk, mint nagyon régen. Ez félig földbe mélyített, paticsolt falú épületeket jelent, melyek kivételezéséhez, nem kell más, mint jó sok ág, vessző, és később föld. A technikai részleteket később osztanám majd meg, mert késő van és ma is sok volt a meló. :)

De képek vannak a kezdetekről ( és lesznek holnap is, remélhetőleg már egy teljes karám befejezéséről)

Így néztünk ki tegnap délben, estére már dupla ekkora lett, de ma nem tudtam fotózni, majd holnap

Ha nagyon profinak tartanám magam azt mondanám, hogy tökéletesen megválasztott ágakat és vesszőket alkalmaztunk, mert nem mind jó meg blabla.....de a fenéket. A már hónapokkal ezelőtt elkezdett nyárfa ágak és vesszők tökéletesen állták a sarat, esőt mindent, a folytatás is nyárfa volt , illetve szomorú fűz, melynek vesszője tökéletes ( mint tudjuk) kötözésre, szorításra, mindenre. :) A valóság az, hogy igazából mindent felhasználtunk, ami fa és rugalmas, mert éljen a kísérletezés. Eddig bevált :) 

Jó, hogy a szomszédban ekkora fűzfa tanyázik :) 

Tulajdonképpen nem is a fa fajtája a fontos, hanem az, hogy a fő cölöpöket mennyire erősen ássuk be a talajba, onnantól kezdve akár szikla keménységű vesszőfalat is építhetünk ( de erről részletesebben később ;)) 

A holnapi nap egyébként nagyon izgalmas lesz, mert elkészülünk és belepróbáljuk a kecskéket, ha jók voltunk nem fogják megenni az egészet egy harapásra, ha mégis, akkor vélhetően ráébredünk, hogy kecskét nem tartottak ilyen karámban.

Hol is kezdhetném? Megérkeztek a kis gazdaságunk első tagjai. Két kecske, melynek előzményeit azt hiszem majd később fogom "papírra" vetni, hiszen ha belegondolok kalandregénybe illő mozzanatok jellemezték. :)


Addig viszont beszéljenek a képek:

Az első fotó Roziról ( teljes nevén Turulvölgyi Mazsolarettentő Rozáliáról - középső nevének okát később elmeséljük :) )

A mi kis tenyészbakunk legelső képe utazás közben. Nem volt vele sok gond, párom ölében utazott az anyós ülésen, ahogy odakerült úgy is maradt végig az úton, minden hang, mocorgás és gond nélkül. Dömi, vagyis Turulvölgyi Nimród Döme, nem egy szívbajos lény, főleg a hathetes korához képest :)

Az első legelés, miután ismét földet értek :)

....és még képek, mert abból sosem elég :P

 Nékó, a kecskepásztor, aki tényleg minden nap kiül és őrzi őket.

Nos, ez itt tulajdonképpen egy Mazsolarettentést ábrázolna épp.