Húhúsvét nyulas bevezető írás következik :)

Először is kellemes húsvétot kíván Turulvölgye is mindenkinek - utólagosan. :) 

Ebből adódóan be kell számoljak Ödön nyulunkról is, akit hozzám mentettünk, EBBŐL az esetből kifolyólag. - Előzmények a link alatt.


Ödön remekül van. Igazi télikert lakó nyúl lett, és szépen összeszedte magát. Kapott egy szép piros hámot is, amivel kint tudunk sétálni, hamarosan pedig kinti kifutós ólba költözik. Ugyanis Ödön egy igazi vérnyúl. Hiába van neki rengeteg rágóka és legalább 50nm terület a rohangálásra nálunk Borsod megyében ( éjjel-nappal nyitva a ketrece) mégis hihetetlen módon vonzódik a kábelekhez - olyan dolgokat rág meg, amit persze hogy nem kéne. Aztán mostanában felénk nagy felújítások meg átépítések vannak. Munkások jönnek- mennek és mindenfelé hosszabbítókat hagynak. Ödön pedig imádja ezt. Így észrevétlenül meg is rágott egy ilyet, ami miatt persze majdnem áramütötté vált az egyik asztalos. Második alkalommal tökéletes gömb alakot formálva csücsült a télikertből a padlásszobába futó lépcső tetején......hát persze hogy az asztalra tett kábeltől fél méternyire, amit tökéletesen elért volna ISMÉT a fogaival, ha mi nem lépünk közbe. A növényeimet hiába tettem fel elvileg elérhetetlen helyekre, őt ez nem zavarja, ugyanúgy lerágja azt, ami kell neki, nem mint ha egyébként nem lenne agyon kényeztetve minden földi jóval. :) 

Jelenleg pedig így fest:
UI: említettem már, hogy utálom a bloggert, mert több fotó berakásánál középre teszi a szöveget? -.-

Itt még kompakt alakban látható

Legelni nem hajlandó kint, de rámenni az ágyásra és ott vakarózni, meg bundát rendezgetni, az nagyon megy neki.

Szóval az idei húsvét már szobanyulasan telt :) 

Nyulam bulam, mi a baj?

Korábban írtuk, hogy a kezdetek kezdetén örökbe fogadtunk mi egy nyuszit, akit korábbi gazdái törpenyúlként vettek, ám mégis kicsit nagyobb lett, mert törpe keverék, mint kiderült. A böcsületes neve Doyle, azonban mi csak Ödönnek becéztük. Azt gondoltuk akkor, és a gazdája is, hogy majd milyen jól el lesz az ő örökké hódítani akaró féltörpe nyuszija az itteni lányokkal...nos tévedtünk. Pár hónapos próbálkozás után végleg beláttuk, hogy Ödön nem háztáji nyúl, és sehogy sem akaródzik kijönni egyik hölgyeménnyel sem. Sokáig rakosgattuk egyik lánytól a másikig, kölykökhöz, is idősebbekhez, ám mindig vita lett a vége. Egyik nap hoztam egy anyanyuszit, Lepkét, akivel úgy tűnt jól kijön. Meg is nyugodtak Zsuzsáék is, mi is, hiszen Lepkemama minden nap nyalogatta puszilgatta Ödönt. Ám feltünt valami...Ödön mint ha fogyna, először azt hittük, hogy bizonyára jön a tél nem elég neki a napi ennivaló, így többet kapott, mert betegnek nem tűnt. De szegénykém csak fogyott tovább és egyre szomorúbbnak láttuk. Ekkor derült fény arra, hogy itt bizony Lepkemama lehet a dologban, aki előttünk nem bántotta Ödönt, a háttérben viszont......minden bizonnyal terrorizálta. 

Így Ödön beköltözött és ismét szobanyúl lett. Egyelőre egy ideiglenes ketrecben van nyitott ajtónál a kis szobában, de a héten végleges helyére visszük, hozzám, ahol egy szép tágas ketrecet és egy felfedezni váró télikertet kap, meleget, és szobanyúl életet, mert hát akárhogy is nézzük Ödön mégiscsak ehhez volt egész életében szokva. Amióta bent van ismét él és virul, boldogan hallgatózik, annyit eszik, amennyi belefér, és láthatóan boldog, habár még vékonyka, de a lényeg hogy ez után a kis kaland után mi is beláttuk, nem mindenkinek való a tanyasi élet. 

Szegénykém sokat fogyott, ám most már semmi más nem vár rá, mint a kényelmes súlyfelszedés és a hobbinyulak gondtalan élete, mi pedig tanultunk az esetből.

Életképek Turulvölgyéből: csak úgy mindenhonnan :P

Ilyen egy elrontott panorámafotó :) Egyébként a dinoszaurusz tenyészetünket tartjuk ebben a karámban :P 

Napos vegyes felvágott , szintén nemrég érkeztek

Macska felvágott

Szintén új lakónk Doyle Ödön :) 

Lent Turulvölgyében így írunk mi blogot. 

Dömping és a többiek.

Pontosan 3 napja ismét tiszteletünket tettük Zsuzsáéknál, hogy folytassuk a gazda projektet. Azzal a hírrel kellett szembesülnünk, hogy nagyjából egy hét múlva malac jön. Méghozzá nem is akármilyen mert két - három koca, na megy egy kan. Igaz csüngőhasúak ( területileg és pénzügyileg most erre futotta na) , de malac és mint tudjuk a csüngőhasú is tökéletes sült malac  tud lenni. Azt mondták, hogy ha úgy tekintünk rájuk, mint mondjuk a libára és úgy is vágjuk akkor nem fog minket csalódás érni, hogy egy évben egyszer vágás és szegényből alig jön le valami, ezért kell nagyjából havonta vágni:) Ezek sütnivaló és zsírtermelő malacok lesznek kéremszépen. Természetesen csak az utódok, a jövőhéten érkező malacokra valószínűleg halálra kényeztetés fog várni.

Tehát, ahogy vidéken szokás nincs fotó macska nélkül...

Aztán igazából jönnek a tyúkok is, 10 darab ( én meg a kakassal majd) , és kilátásban van két kis gida hogy kárpótolja a Döme elvesztésétől keletkezett űrt, aztán Május 12. - én elhozzuk a lefoglalt napos kacskát, napos gyöngyit és fogoly színű csibét ( ha úgy alakul pár napos libát is) aa gödöllői génbankból, és a Május nagyon állatos lesz, mert kilátásban vannak a nyuszik is.

Mi ezzel a probléma? Semmi azon kívül, hogy jelenleg Rozi lakhelyén kívül egy fia állattartásra alkalmas építményünk sincs :) Az az igazság, hogy az ég mindannyiunkat hirtelen jött pénzekkel ajándékozott meg, amik a jövőhéttől fognak beérkezni hozzánk, emiatt kissé felgyorsultak a dolgok ráadásul amiatt is, hogy pont ezen a héten pont a környéken pont olyan állatokat (gidákat, malackákat) sikerült találnunk, amiket pont elhoznának ide, nagyon olcsón és nem kéne vesződni a fuvarral ( nincs még kocsi). Tehát most nagyon összejött minden. Jó irányba :)

S mivel nincs még semmi állat ól Rozién kívül, ezért a hétvégén nagy ólépítésbe kezdtünk. Nem mondanám, hogy sokat haladtunk , mert mindenáron esni akar az eső akárhányszor lejövünk segíteni. Azért az alapot elkezdtük kiásni a többi meg majd kiderül a hetekben, én ugyanis földbe süllyesztett malac kuckóra gondoltam - igen ezek a gyengéim valahogy szakmai ártalom azt hiszem- , de Attila szerint az nem a legjobb, mert itt homokos a talaj, ki kéne belülről támasztani , hogy ne omoljon be. Tehát jelenleg abban gondolkodtunk, hogy két fa budiból összehozunk egy ólat. Volt itt kettő, egy Zsuzsáéknál, egy pedig a szomszéd elhagyott telkén ( a szomszéd terület tele felhagyott telkekkel és ez különösen jó, mert bővíthetjük a területet később)

Na beszéljenek a képek:

Budi 01

Budi 02 szétszedve, áthozva

Nekiálltunk alapot ásni, vagyis nem alap ez inkább mélyedés, mert az jó...

Egyik kedvenc békafajom az ásóbéka, imádom ahogy gömb alakúra fújja magát, majd sértődöttem belapátolja kis gömb testét a földbe :) Ásás közben hozta rám a frászt, mert fogalmam sem volt, hogy mi az a puha forgó valami, ami kiáll a gödörből, azt hittem hogy valami óriás lárva :D