Nyulam bulam, mi a baj?

Korábban írtuk, hogy a kezdetek kezdetén örökbe fogadtunk mi egy nyuszit, akit korábbi gazdái törpenyúlként vettek, ám mégis kicsit nagyobb lett, mert törpe keverék, mint kiderült. A böcsületes neve Doyle, azonban mi csak Ödönnek becéztük. Azt gondoltuk akkor, és a gazdája is, hogy majd milyen jól el lesz az ő örökké hódítani akaró féltörpe nyuszija az itteni lányokkal...nos tévedtünk. Pár hónapos próbálkozás után végleg beláttuk, hogy Ödön nem háztáji nyúl, és sehogy sem akaródzik kijönni egyik hölgyeménnyel sem. Sokáig rakosgattuk egyik lánytól a másikig, kölykökhöz, is idősebbekhez, ám mindig vita lett a vége. Egyik nap hoztam egy anyanyuszit, Lepkét, akivel úgy tűnt jól kijön. Meg is nyugodtak Zsuzsáék is, mi is, hiszen Lepkemama minden nap nyalogatta puszilgatta Ödönt. Ám feltünt valami...Ödön mint ha fogyna, először azt hittük, hogy bizonyára jön a tél nem elég neki a napi ennivaló, így többet kapott, mert betegnek nem tűnt. De szegénykém csak fogyott tovább és egyre szomorúbbnak láttuk. Ekkor derült fény arra, hogy itt bizony Lepkemama lehet a dologban, aki előttünk nem bántotta Ödönt, a háttérben viszont......minden bizonnyal terrorizálta. 

Így Ödön beköltözött és ismét szobanyúl lett. Egyelőre egy ideiglenes ketrecben van nyitott ajtónál a kis szobában, de a héten végleges helyére visszük, hozzám, ahol egy szép tágas ketrecet és egy felfedezni váró télikertet kap, meleget, és szobanyúl életet, mert hát akárhogy is nézzük Ödön mégiscsak ehhez volt egész életében szokva. Amióta bent van ismét él és virul, boldogan hallgatózik, annyit eszik, amennyi belefér, és láthatóan boldog, habár még vékonyka, de a lényeg hogy ez után a kis kaland után mi is beláttuk, nem mindenkinek való a tanyasi élet. 

Szegénykém sokat fogyott, ám most már semmi más nem vár rá, mint a kényelmes súlyfelszedés és a hobbinyulak gondtalan élete, mi pedig tanultunk az esetből.

Malacok, kecskék nyulak és egyéb állatfajták

13 kismalac jött világra Bodza és Áfonya féltő gondoskodása alatt Turulvölgyében. Ahogy leírtam már ide, csodálatos anyák, és a lehető legjobban nevelik a kicsiket, akik kiköpött miniatűr másuk, és olyan elevenek, vasgyúrók, hihetetlenül édesek, hogy nem győzünk olvadozni a látványuktól. ...amikor ez a sok kis apró pata egy kondában megindul a kertnek, és rágcsál, turkál röfög mini hangon... Szóval zabálni valóak na.Nagyon szépen gyarapodnak, szinte naptól napra nőnek, és napról napra több kép készül róluk :)

És természetesen a többi állatról sem feledkeztünk meg a képek szempontjából, hát nézzük. 

Egy napos "visonka"

A malacfészekben:)

Itt már kicsikét nagyobbak azért

Csendes legelészős kép kötelező macskával

Kecske SÉTÁLTATÁS az utcában :) 

Luci:)

A félelmetes házörző ( na jó majd hamarosan csak) Vesta

Róluk méltatlanúl kevés kép készül, de majd pótoljuk, szóval nyuszákok :) 

Papucs

Még mindig kecske séta Vestával

Óltakarítás közben

Bodzáék, köztük a kicsikkel, így szoktak aludni, etetni és pihenni :) 

Ami eddig történt...Cayuga sztori, újabb állatok és terjeszkedés

Hosszabb beszámolót mostanában nem írtam, ugyanis nem kicsit el voltunk havazva. De jelenthetem, hogy azóta a helyzet csak egyre jobb, leszámítva egy két kellemetlenséget. Képeket később fogok azért közölni az egészhez, mert még fotózni sem volt erőm, sok a teendő ugyanis:)

A Cayuga sztori:

Egyik korábbi postomban említettem, hogy bizony hozattam tojásokat méghozzá Cayuga és Cayuga keverék tojásokat Írországból és keltetőbe kerültek. A 24 tojásból kettő kelt ki, de koránt sem a hosszú út miatt, alapvetően 8-9 kacsa lett volna várható belőlük, de sajnos befulladtak a keltető rossz mérő műszere miatt vélhetően ( mondta Imre bácsi, akinél keltettem, hogy sajnos valami baja van a keltetőnek és csak már miattam csinálja meg a keltetést) Muszáj volt bevállalnom ezt, hiszen vagy ebben a keltetőben keltetek, vagy sehol... Mindegyik befulladt tojást feltörtük és a legtöbbje valóban az utazás miatt ment tönkre, de visszagondolva, ha kézipoggyászban hozzák ( meg fogom kérdezni legközelebb ezt a lehetőséget) akkor sokkal több maradt volna meg. Ezek a tojások egyébként be sem indultak, belülről a legtöbb olyan volt, mint ha egy botmixer kutyulta volna össze. Ezeket nem is sajnáltam..kockáztattam ugyanis, és számítottam rá, hanem inkább a befulladt csöppségek miatt szomorkodok még most is néha, hiszen a méretük alapján a legtöbbnek 3-4 napja lett volna még kelésig :( De a kettő kicsi így is megmaradt, az egyik biztos hogy keresztezett a másikban még nem vagyok biztos (valószínűleg ő is) ez a két kis csöppség bivaly erős, élénk és imádni való igazi kis Ír utazókacsák :) Büszke vagyok rájuk, hogy ennyi utazást és kockázatos körülményeket kibírva ők teljesen egészségesen jöttek a világra és azóta is töretlenül élvezik az életet.

A gyerkőcök egyelőre még annyira féltve vannak,hogy a legnagyobb biztonságban pocsolhatnak kint, ezért amíg nem nőnek kicsit nagyobbra külön bejáratú mini "kifutót" kaptak, egyelőre még hol nagyobb vödör, hol kisebb fazék szolgál medencének :)

Itt fürdik az egyik kis koromlábú utazócsodám :) (holnap készítek több képet ígérem)

Azóta új tagokkal is bővültünk, ugyanis a befulladt kicsik iránt való szomorkodásom kompenzálásaként szerettem volna valamit venni a csapathoz például pár libát, aztán nyúl lett belőle. Kérdezősködtünk a faluba, és végül is pont egy olyan hölgytől érdeklődtünk, akinek nyulai voltak, így történt hogy hozzánk került Lepke, a már ivarérett leány nyuszi. Lepke nagyon türelmes jószág azt tudni kell, hiszen töretlenül kivárta, amíg Tardról Pestre utaztunk, ahol felcuccoltam a kolis cuccaim (igen, sajnos közben közölték hogy mindenképp ki kell költözni) - majd átjöttünk vele még jó egy órányi utazással Zsuzsáékhoz. A kacsák is ekkor lettek megutaztatva, és igen csak érdekesen festhettünk egy halom felpakolt cuccal, két kacsával, meg egy nyúllal. De meg kell mondjam állat utaztatásban a malacok óta már igen profik lettünk, így igazából zökkenőmentesen ment az állatszállítás és nyugodtan , pihenten érkeztek meg az új lakók. :)

Ő itt Lepke (jelenleg ez a neve) az új nyuszi, ha minden jól alakul talán idén már gyermeknevelés lesz nála Ödönnel :)

Ödön és Lepke

Nekik is készül egy sokkal nagyobb kifutó, mert személy szerint én nagyon nem szeretem látni őket egész nap egy ketrecben, addig viszont meg kell elégedniük azzal, hogy néha kimenőt kapnak egy nagyobb alj nélküli ládában.

Más is történt közben, lettek például gyöngytyúk növendékek, akik talán az egyetlen rettegő lakói kis csapatunknak. Az Istenért sem képesek megbarátkozni velünk, habár a csirke haverok, akiket ajándékba kaptak Zsuzsáék melléjük maximálisan elnyerték a bizalmunkat.


A malacok is szépen szelídülnek, Áfonyát már teljes mértékben lehet bármikor vakargatni, bármilyen formában. Meglát minket és előre rohan, kedélyesen szétturkálja a sáros orrocskájával a lábujjaimat és várja, hogy én meg agyon dögönyözzem, aztán oldalra dől, mint egy kisebb hombár, hogy lehetőleg minden pontját elérjem. Bodza még csak közelről figyeli az eseményt, néha enged egy fejsimit, de ami késik nem múlik. A hárem gömböc ura, Kormos Bendegúz (akinek egyébként még képlékeny a neve) mindig távolról farkcsóválva figyeli még csak ezeket az eseményeket, de remélhetőleg előbb utóbb már ő is bátrabb lesz.

Sok hasonlóságot fedeztem fel malac és kutya között, ahogy egyre szelídebbé válnak, úgy kezdenek elkutyásodni. Állandóan csóválják a farkukat, ha beszélünk hozzájuk, minden egyes dagonya feltöltés után ( a dagonya tölti őket ugye) pedig hihetetlen rohangászásba és ugrálásba kezdenek, csak úgy szelik a levegőt, ugrálnak, kergetőznek, vagy épp terményes zsákot lopnak, amivel az egyik előre szalad a többi meg utána és ráncigálják, dobálják..szóval hihetetlen látvány. Ezért döntöttem úgy, hogy ma megtanítom Áfonyát ülni és feküdni, mert miért is ne? Ők nem lesznek levágva, így bátran lehet belőlük jól nevelt kutymalac. :D

Azért valamivel vadabbak, mint egy kiskutya és a maguk módján meg kell ismerni a viselkedésüket hozzáteszem, tehát nem mondanám azt hogy pont olyanok mint egy cuki pamacs kutyus (tapintásra pláne) de okos állatok és épp ezért talán lehet velük egyezkedni is:)

Az ajándék kacsák pedig méretben erősen követik a malacokat, mondhatni két lábú disznókat nevelünk, olyan szépen és gyorsan fejlődnek, hogy nehéz őket követni, nem félnek, mint ahogy általában mondják hogy a kacsa mennyire félős ők nem, tegnap közösen csigáztunk, maguktól bemennek estére a helyükre, abszolút nincs velük gond. Jelenleg a baromfiudvar mellé épített oviban vannak a növendék csirkékkel egyetemben, bár ők már tudnak kicsit repkedni, ezért napi szinten az udvarban mászkálnak.

Ez itt az ovi kéremszépen, elég nagy helyet kerítettek le Attiláék nekik ahhoz, hogy kedvükre pocsoljanak, főleg amíg nem épül meg az igazi nagy, tágas és tó kinézetű kacsausztató (és malac/kecske/kutya/macska fürdő)

A társaság egy része

A parasztcsirkék, akik eredetileg 10 en voltak, de időközben sajnos 4 kidölt, viszont ők igazi karpirgálós fiatalokká cseperedtek, akik naphosszat szabadon mászkálnak az egész kertben.

A kecskéknél is változott a helyzet, két napja kerítést javítottunk a szomszéd elhagyott telken, ahová végleges legelőt kaptak, így már kiszökni sem tudnak, mégis óriási területen tömhetik a hasukat. Kövérek is mint a Hold, azonban Rozi ellése még erősen várat magára, vagy félő hogy nem is fog, csak lárma volt az egész. Pedig szép tőgye van, mégis úgy tűnik elszámoltuk a napjait...hát majd előbb utóbb kiderül, hogy lesz- e idén gidánk, avagy várhatunk jövőre ezzel a kecsketej dologgal.... mindenesetre már nem okoznak gondot, nem rágják le titokban a veteményest, nem szökdösnek és ezért mindenki kicsit nyugodtabb lett. :)

És a végére pár elmaradhatatlan kecskés kép illik, akik immár zavartalanul élvezhetik a szomszéd 800nmes telkének szabadságát és minden legelhető földi jóját :) ( Meg is híztak rendesen mint a kövér disznók, hozzátenném :D) 

Nincs pányva , csak egy rövid vezetőszár, amit csak azért használunk este a "bevezetéskor", hogy Rozink ne tegyen eleget bosszú dézsmáló kötelezettségének - ez konkrétan azt jelenti, hogy csakazértis leharap egy darabot például az eperből, miközben egyenes és troll tekintettel gazdájára néz és akkurátusan ropogtatja a legnagyobb nyugalomban akkor is, amikor te észvesztve próbálod őt elvezetni onnan.

Gizi rengeteget nőtt, én azt gondoltam, hogy biztos majd hozzánő a füleihez, ahogy a macskaméretéből végre kiskecske méretet öltött...nos nem, a fülei vele együtt nőnek, és ő a mi kis helikopterfejű jóllakott napközis tekintetű Gizikénk :)