"Mindenki azt hiszi, hogy a földi élet célja az, hogy teljesítsünk valami tervet. Senki sem kérdezi, hogy ez a terv az övé-e, vagy valaki más alkotta. Gyűjtik a tapasztalatokat, az emlékeket, a dolgokat, mások ötleteit, és többet gyűjtenek, mint amennyit elbírnak. És közben megfeledkeznek az álmukról."
/Paulo Coelho/

2014. július 21., hétfő

Szak - értelem.

Mondjuk mindig, hogy a régi öregek bizony mennyi mindent tudtak az állattartásról, meg hogy nagynéni és nagybácsi, nagyszülők bizony sok sok tapasztalatot át tudnának adni.


Forrás: Nimrod-mohacs.hu

A dolog azonban ennél sokkal árnyaltabb, legalább is amit mi itt Turulvölgyében észrevettünk. Történt ugyanis hogy meglátogattuk nagybátyámékat, akik talán már évtizedek óta némakacsát nevelnek és mindenféle más állat is megfordult már ott. Mesélte hogy vagy 6 kiskacskát vágott földhöz, mert szét volt csúszva a lábuk, én kérdeztem, hogy miért nem gumizta össze? Ő pedig csodálkozva nézett, hiszen nem tudta, hogy a szétcsúszott lábat össze kell kicsit kötni, és akkor helyrejön idővel. Én is meglepődtem a dolgon, hiszen az agrármérnök nagybátyámat úgy ismertem, mint teljesen szakavatott embert a témában. A Cayuga kelésnél is a nem messzel lakó libás néni sem igazán gyakorolta a tojás lámpázás, vagy épp a befulladt tojások feltörését, vizsgálat céljából. De miért is történt ez így?

Szerintem a ma fiatal gazdálkodói többet tudnak olvasni az internetnek köszönhetően, és talán valahogy jobban is féljük első szem keléseinket, állatainkat, mint a régiek, akik ebbe nőttek bele és pár kiskacsa, vagy csibe elvesztése nem okozott számukra akkor álmatlan éjszakát mint nálunk. Talán ez történt, vagy épp az, hogy szintén az internet miatt gyorsabb a közvetlen kommunikáció. Nálunk ha felmerül egy probléma, amire nem tudjuk az okát, szinte azonnal találunk valakit, aki ért hozzá, vagy tapasztalt már ilyesmit és mondhatni azonnali segítséget is kapunk. Régen ez nem volt meg, persze az is lehet hogy épp a mi generációnk ( úgy értem most, hogy az újra állattartók generációja, akik sokféle korosztályt tesznek ki ) -- szükségszerűen lett ilyen, hiszen mi mindent elfelejtettünk gyakorlatilag, ezért újra kellett olvasni, tanulni mindent. Pont emiatt van talán az, hogy több információt találunk és jegyzünk meg mint a régiek, akik elfogadták elődeik tapasztalatát. Akárhogy is volt, az hogy csak a régiektől lehet mindent megtanulni nem feltétlen igaz. Inkább azt mondanám, hogy tökéletesen kiegészítjük egymás tudását és meglátásait, hiszen ugyanúgy szükség van egy régi tapasztalatra, mint egy mai modern meglátásra. Így kerek az egész, ha nem csak visszatérünk a gyökerekhez, de tovább is éltetjük, növesztjük azt a gyökeret.

2014. július 16., szerda

A gazdasági élet egyik alapja.....legyen egy darálód.

Már jó ideje be akartunk szerezni egy darálót, ugyanis azt tudni kell, hogy aki állatokat akar tartani daráló nélkül sehova se. A fiatal állatok jó részének ugyanis csak a darált takarmány megfelelő, azonban a dara nem olcsó, így nézelődtünk mi jó ideig aráló után, persze csak a kézit szerettük volna megfizetni, ami olyan 5000ft körül van, ha az ember jól fogja ki. Hát mi most jól kifogtuk, kifogástalan igazi régi vas darálóhoz jutottunk, tehát most boldogság van és hurrá. :3


A másik hurrá az, hogy nagybátyámtól kaptam egy régi igazi alu önetetős csirkeetetőt, amit elég csak újratölteni és a baromfiak önadagolósan ehetnek, úgy hogy a malacok sem zabálják fel, na meg a baromfiak sem verik azt ki. - apró bejegyzés, de most ezek létszükségek voltak, és örülök hogy megvan :)

Ami eddig történt...Cayuga sztori, újabb állatok és terjeszkedés

Hosszabb beszámolót mostanában nem írtam, ugyanis nem kicsit el voltunk havazva. De jelenthetem, hogy azóta a helyzet csak egyre jobb, leszámítva egy két kellemetlenséget. Képeket később fogok azért közölni az egészhez, mert még fotózni sem volt erőm, sok a teendő ugyanis:)

A Cayuga sztori:

Egyik korábbi postomban említettem, hogy bizony hozattam tojásokat méghozzá Cayuga és Cayuga keverék tojásokat Írországból és keltetőbe kerültek. A 24 tojásból kettő kelt ki, de koránt sem a hosszú út miatt, alapvetően 8-9 kacsa lett volna várható belőlük, de sajnos befulladtak a keltető rossz mérő műszere miatt vélhetően ( mondta Imre bácsi, akinél keltettem, hogy sajnos valami baja van a keltetőnek és csak már miattam csinálja meg a keltetést) Muszáj volt bevállalnom ezt, hiszen vagy ebben a keltetőben keltetek, vagy sehol... Mindegyik befulladt tojást feltörtük és a legtöbbje valóban az utazás miatt ment tönkre, de visszagondolva, ha kézipoggyászban hozzák ( meg fogom kérdezni legközelebb ezt a lehetőséget) akkor sokkal több maradt volna meg. Ezek a tojások egyébként be sem indultak, belülről a legtöbb olyan volt, mint ha egy botmixer kutyulta volna össze. Ezeket nem is sajnáltam..kockáztattam ugyanis, és számítottam rá, hanem inkább a befulladt csöppségek miatt szomorkodok még most is néha, hiszen a méretük alapján a legtöbbnek 3-4 napja lett volna még kelésig :( De a kettő kicsi így is megmaradt, az egyik biztos hogy keresztezett a másikban még nem vagyok biztos (valószínűleg ő is) ez a két kis csöppség bivaly erős, élénk és imádni való igazi kis Ír utazókacsák :) Büszke vagyok rájuk, hogy ennyi utazást és kockázatos körülményeket kibírva ők teljesen egészségesen jöttek a világra és azóta is töretlenül élvezik az életet.
A gyerkőcök egyelőre még annyira féltve vannak,hogy a legnagyobb biztonságban pocsolhatnak kint, ezért amíg nem nőnek kicsit nagyobbra külön bejáratú mini "kifutót" kaptak, egyelőre még hol nagyobb vödör, hol kisebb fazék szolgál medencének :)

Itt fürdik az egyik kis koromlábú utazócsodám :) (holnap készítek több képet ígérem)





Azóta új tagokkal is bővültünk, ugyanis a befulladt kicsik iránt való szomorkodásom kompenzálásaként szerettem volna valamit venni a csapathoz például pár libát, aztán nyúl lett belőle. Kérdezősködtünk a faluba, és végül is pont egy olyan hölgytől érdeklődtünk, akinek nyulai voltak, így történt hogy hozzánk került Lepke, a már ivarérett leány nyuszi. Lepke nagyon türelmes jószág azt tudni kell, hiszen töretlenül kivárta, amíg Tardról Pestre utaztunk, ahol felcuccoltam a kolis cuccaim (igen, sajnos közben közölték hogy mindenképp ki kell költözni) - majd átjöttünk vele még jó egy órányi utazással Zsuzsáékhoz. A kacsák is ekkor lettek megutaztatva, és igen csak érdekesen festhettünk egy halom felpakolt cuccal, két kacsával, meg egy nyúllal. De meg kell mondjam állat utaztatásban a malacok óta már igen profik lettünk, így igazából zökkenőmentesen ment az állatszállítás és nyugodtan , pihenten érkeztek meg az új lakók. :)

Ő itt Lepke (jelenleg ez a neve) az új nyuszi, ha minden jól alakul talán idén már gyermeknevelés lesz nála Ödönnel :)


Ödön és Lepke

Nekik is készül egy sokkal nagyobb kifutó, mert személy szerint én nagyon nem szeretem látni őket egész nap egy ketrecben, addig viszont meg kell elégedniük azzal, hogy néha kimenőt kapnak egy nagyobb alj nélküli ládában.


Más is történt közben, lettek például gyöngytyúk növendékek, akik talán az egyetlen rettegő lakói kis csapatunknak. Az Istenért sem képesek megbarátkozni velünk, habár a csirke haverok, akiket ajándékba kaptak Zsuzsáék melléjük maximálisan elnyerték a bizalmunkat.


A malacok is szépen szelídülnek, Áfonyát már teljes mértékben lehet bármikor vakargatni, bármilyen formában. Meglát minket és előre rohan, kedélyesen szétturkálja a sáros orrocskájával a lábujjaimat és várja, hogy én meg agyon dögönyözzem, aztán oldalra dől, mint egy kisebb hombár, hogy lehetőleg minden pontját elérjem. Bodza még csak közelről figyeli az eseményt, néha enged egy fejsimit, de ami késik nem múlik. A hárem gömböc ura, Kormos Bendegúz (akinek egyébként még képlékeny a neve) mindig távolról farkcsóválva figyeli még csak ezeket az eseményeket, de remélhetőleg előbb utóbb már ő is bátrabb lesz.

Sok hasonlóságot fedeztem fel malac és kutya között, ahogy egyre szelídebbé válnak, úgy kezdenek elkutyásodni. Állandóan csóválják a farkukat, ha beszélünk hozzájuk, minden egyes dagonya feltöltés után ( a dagonya tölti őket ugye) pedig hihetetlen rohangászásba és ugrálásba kezdenek, csak úgy szelik a levegőt, ugrálnak, kergetőznek, vagy épp terményes zsákot lopnak, amivel az egyik előre szalad a többi meg utána és ráncigálják, dobálják..szóval hihetetlen látvány. Ezért döntöttem úgy, hogy ma megtanítom Áfonyát ülni és feküdni, mert miért is ne? Ők nem lesznek levágva, így bátran lehet belőlük jól nevelt kutymalac. :D

Azért valamivel vadabbak, mint egy kiskutya és a maguk módján meg kell ismerni a viselkedésüket hozzáteszem, tehát nem mondanám azt hogy pont olyanok mint egy cuki pamacs kutyus (tapintásra pláne) de okos állatok és épp ezért talán lehet velük egyezkedni is:)

Az ajándék kacsák pedig méretben erősen követik a malacokat, mondhatni két lábú disznókat nevelünk, olyan szépen és gyorsan fejlődnek, hogy nehéz őket követni, nem félnek, mint ahogy általában mondják hogy a kacsa mennyire félős ők nem, tegnap közösen csigáztunk, maguktól bemennek estére a helyükre, abszolút nincs velük gond. Jelenleg a baromfiudvar mellé épített oviban vannak a növendék csirkékkel egyetemben, bár ők már tudnak kicsit repkedni, ezért napi szinten az udvarban mászkálnak.

Ez itt az ovi kéremszépen, elég nagy helyet kerítettek le Attiláék nekik ahhoz, hogy kedvükre pocsoljanak, főleg amíg nem épül meg az igazi nagy, tágas és tó kinézetű kacsausztató (és malac/kecske/kutya/macska fürdő)

A társaság egy része

A parasztcsirkék, akik eredetileg 10 en voltak, de időközben sajnos 4 kidölt, viszont ők igazi karpirgálós fiatalokká cseperedtek, akik naphosszat szabadon mászkálnak az egész kertben.


A kecskéknél is változott a helyzet, két napja kerítést javítottunk a szomszéd elhagyott telken, ahová végleges legelőt kaptak, így már kiszökni sem tudnak, mégis óriási területen tömhetik a hasukat. Kövérek is mint a Hold, azonban Rozi ellése még erősen várat magára, vagy félő hogy nem is fog, csak lárma volt az egész. Pedig szép tőgye van, mégis úgy tűnik elszámoltuk a napjait...hát majd előbb utóbb kiderül, hogy lesz- e idén gidánk, avagy várhatunk jövőre ezzel a kecsketej dologgal.... mindenesetre már nem okoznak gondot, nem rágják le titokban a veteményest, nem szökdösnek és ezért mindenki kicsit nyugodtabb lett. :)

És a végére pár elmaradhatatlan kecskés kép illik, akik immár zavartalanul élvezhetik a szomszéd 800nmes telkének szabadságát és minden legelhető földi jóját :) ( Meg is híztak rendesen mint a kövér disznók, hozzátenném :D) 
Nincs pányva , csak egy rövid vezetőszár, amit csak azért használunk este a "bevezetéskor", hogy Rozink ne tegyen eleget bosszú dézsmáló kötelezettségének - ez konkrétan azt jelenti, hogy csakazértis leharap egy darabot például az eperből, miközben egyenes és troll tekintettel gazdájára néz és akkurátusan ropogtatja a legnagyobb nyugalomban akkor is, amikor te észvesztve próbálod őt elvezetni onnan.


Gizi rengeteget nőtt, én azt gondoltam, hogy biztos majd hozzánő a füleihez, ahogy a macskaméretéből végre kiskecske méretet öltött...nos nem, a fülei vele együtt nőnek, és ő a mi kis helikopterfejű jóllakott napközis tekintetű Gizikénk :)



2014. július 6., vasárnap


A mai nap képekben: igen, hosszú kihagyás után ismét jelentés a tanyáról.





Négyen fetrengve. A turulvölgyi macskafészek legújabb kiadásai. Egyébként gazdit keresnek, garantáltan kisállat és jószág kompatibilisek. 

Ma olyan meleg volt, hogy egyesek inkább a mosogató szélén hűsöltek.


Mások meg vödörben lubickolva

Az ajándék kacsákok és a  naposok immár egészen megerősödtek :) 

Mások a saját medencéjüket élvezték, na meg a dagonyát, ami pont nem látszik a képen. 
Kicsi a rakás kezdődik


Turulvölgyi Borzas Adamus kövérebb kiadásában.

A három hordó

Gömbink is szépen kipendült :) 



2014. június 22., vasárnap

Jelentem minden jól alakul.

Nem, nem szűntünk meg létezni, csupán most kicsit a nyár miatt több felé vagyunk. Azért közben Turulvölgye sem tétlenkedett. Immár 10 gyöngyi, újabb pár csibe és két lány nyuszi is gazdagítja azóta tagjainkat :) Képeket később fogok tenni be róluk, hiszen bevallom most vagy már egy hónapja lassan nem jártunk Zsuzsáék felé, de hát ilyen ez a nyár, kell időt tölteni mással is.


Egyébként valószínű újabb postolási kényszer lesz úrrá rajtam egy hét múlva durván, hiszen hó végén kelnek a Cayuga kacsák ( remélem ki is kelnek) , aztán velük együtt utazunk fel Turulvölgyébe, hogy nekilássunk a kacsaúsztató ( malac strand,kecske és egyéb állatfajta pihenő) kiépítéséhez, na meg még pár ól elkészítéséhez, hiszen komolyan megsokasodtunk.



Van még ennél jobb hír is, annyira jól alakulnak a dolgok, hogy talán már idén én is odaköltözhetek Turulvölgyébe, így nem kell hetente látnom a kis gazdaságot, hanem napi szinten is jelenthetek. :)

2014. június 10., kedd

Húsgyártás - avagy, amikor eljön az idő, midőn már az állatok felé sem mutatunk semmiféle tiszteletet, akkor van vége a világnak.

Nem kertelek, nagyon gyakran gondolok az állatok levágására, na nem élvezetből, de valahogy nekem ez nem tetszett soha. Imádom a húst, a jó kolbászt, a finom szarvascombot, és a mindenféle csirkemelleket, na meg a többit, de mindig undor és szégyen fogott el attól, hogy amit megveszünk a boltban, az nem más, mint a mérhetetlen pénzéhség és szenvtelenség végterméke. Mindig arra gondolok, hogy mi emberek hová süllyedtünk? A legelőink üresen állnak, miközben mindenféle hodályokba több ezer állatot bezsúfolva tartunk mesterséges hizlalásban, azért, hogy aztán rekord időn belül az asztalunkra jusson, mint ha az életünk múlna azon az állaton. Nem jó ez így. Akárhogy is nézem, nagyon nincs ez jól. Népesség szaporodás ide, vagy oda, ez nem természetes és nekem senki sem magyarázhatja meg, hogy azok a tépett csirkék, amiket elhoztunk a szűk ketrecekből, csőr vágva, csak a szükséges rossz részei és "sajnos ez van". Nem! Ez kedveseim egy hatalmas hazugság. Mindenki jól tudja hogy az emberiség fele, de talán jóval több része naponta élelemhez sem nagyon jut, és hogy a világ jobban élő fele meg baromira pazarol. Túltermelés van...és ennek nem csak mi isszuk meg a levét a begyógyszerezett, felfújt állati termékekkel, hanem az állatok is.

Tojótyúkok csőr vágva, kakast soha nem fognak látni

Ami viszont még ennél is fájóbb számomra, az az erkölcsi része az egész dolognak. Én ősi értékekben hiszek, amit azt mondatja velem, hogy ha már egy állat az életét adja azért, hogy tápláljon minket, akkor azt soha ne feleslegesen tegye  és ha én odaadom neki az életem egy részét, hogy felneveljem, szeretgessem ezért cserébe, akkor annak az állatnak tisztelet és szeretet jár, hiszen ő az életével engem fog éltetni. Ami azt illeti én érzem megtiszteltetésnek, hogy ő ezt választotta, már pedig az én szemléletem szerint mindenki maga választ, mert véletlenek nincsenek. Ez a mai világunkból szinte már teljesen kiveszett..az ami az asztalra kerül, az üzemi "termelők" megépülésével személytelen tárgyiasított élelemmé vált, és ez a nem mindegy. Az emberiség szerintem elérte a legalját annak, amit tesz. Hiába intézkedtek, hogy minden állat fájdalommentesen végezze, de az életük miből áll? Egész életükben a marhák, sertések és  a baromfik többsége nem lát mást csak egy mesterséges gépezetet, ahol nincs legelő, nincs napfény és nincs ÉLET, csak gépek, meg furcsa fehér ruhába öltözött dolgozók..



Én ezért vagyok dühös, és nekem ez fáj a legjobban, mert aki ennyire semmibe veszi az élet bármilyen formáját, az maga sem méltó arra, hogy életet kapjon (ami azt illeti nincs is életük, de ez másik bejegyzést érdemelne). Írhatnám azt is ,hogy miért tiszteljük az embert, ha az nem tisztel más életformát? Nem jogos? De. Teljesen az. Személyesen azt hiszem ennek is köze van ahhoz, hogy magát az emberiséget, vagy az emberek egy bizonyos csoportját nem tudom tisztelni, mert nincs miért, hiszen a nagy részük elvesztette a hitelességét és a szívét is, sokan, be kell vallani nem többek mint lélek töredékek, nem teljesek, a rendszer vak áldozatai, akik soha nem fognak mély álmukból ébredni ebben az életükben és meggyőződéssel táplálják azt az ipari hálózatot, ami miatt nap mint nap több ezer állat (és ember is) él kiszolgáltatva és maximális kizsákmányolásban. 

De nézzük a tényeket. Sokat olvastam a témában, nem csak mindenféle állatvédő oldalakon, ahol hajlamosak eltúlozni a valóságot, hanem az ezzel foglalkozó cégek, fórumok oldalát is meglátogatva. Így tehát dióhéjban azért el tudom mondani mi kerül az asztalra.

Nézzük a baromfit: életük ott kezdődik hogy keltetőben kikelnek a tojásból, majd némi száradás után óriási neveldékbe kerülnek, ahol kapásból megkapják életük első antibiotikumozott tápjait. Ez fontos, hiszen az óriási tömeg és a tömeghez képest kis hely miatt sokkal nagyobb az esélye az elhullásnak, ezt meg ugye kicsire kell csökkenteni. Eltelik pár nap és jön a csőr hegyének erős levagdosása, hogy a tömegesen összezsúfolt állatok ne egymást kezdjék ki. Innentől kezdve az állat csak bizonyos takarmányfélét tud enni. Napfényt, legelőt, gyepet és kék eget soha nem fognak látni az elkövetkező életükben, ami durván a hizlaló és növekedést segítő tápoknak köszönhetően kb 40 nap alatt véget is ér. Az alvás egy ipari csirkénél 4 óra, hiszen durván 4 órára kapcsolják le a villanyt nekik, ezzel is elősegítve az intenzív hízást és etetést.
Ez a tartás mód a minőségben is megmutatkozik, hiába bőséges látszólag a multiknál vásárolt ipari csirke, a beltartalmi értékek messzire elmaradnak attól, amit az ember maga nevel fel a kertjében napfényen, kukoricán, búzán és friss zölden, szaladgálva és boldog életet élve.

Életük hajnalán a csibéknek jó egy ilyen, hiszen egy ideig muszáj tartani  megfelelő hőmérsékletet számukra, ezzel nem is volna baj önmagában. Csakhogy aki ilyen üzemben kezdi az életét, jó eséllyel így is fejezi be. 

Így készül a tojás, amit minden boltban és üzletláncban megkaphatunk. Senki se reménykedjen, ebből a ketrecből soha nem engedik ki őket, még csak egy kis sétára sem. 
A kicsitől talán több mozgás, hiszen a csirkék megválaszthatják, hogy fel akarnak ülni, vagy lent akarnak mászkálni. Juhé. 


Tojó állománynál ugyanez a helyzet, de ott egy éves korokig nem vágják le az állatokat. Az intenzív tojatás miatt a tyúkok már egy éves korra "kiapadnak", hiszen folyamatosan erőltetve termelik a tojást. Ezeket az állatokat tojatóketrecekben tartják, folyamatos antibiotikumozás mellett. A ketrecből csak akkor szabadulnak, amikor már a vágóhídra viszik őket, vagy ne adj Isten letojt tyúk vásárt tartanak belőlük. Egyik állatnál sem téma a szép tollazat, a ketrec miatt a tollruhájuk tönkremegy, a folyamatos stressz hatás miatt pedig állandóan magukat és egymást is csipkedik, eszik ( ezért kell a csőr vágás)

Így nevelődik a hibrid, én mindig felteszem magamnak a kérdést, ha az állatainknak egy lehetséges ólat, lakhelyet alakítunk ki épp: Én laknék benne, élnék gy? Ha igen a válasz, megnyugszom, ha nem addig alakítom, míg igen nem lesz. Ilyen zsúfolt körülmények között SOHA nem élnék. 

Tehát a mesterségesen legyártott állatok nem csak lelkiismereti és erkölcsi kérdés közügyei, hanem minőségi és élelmezési ügy is egyben. Bővebben erről ITT érdemes olvasni.

És mi a helyzet a nagyobb állatokkal? 


Intenzív marhatartás.


Az ember kedveli a sertés és a marha húst, a tejet és a sajtokat mert finom, én magam például imádom a marhanyelvet is, de ez is szintén az a téma, amit nehezen lehet megérteni. Ahogy írtam rengeteg legelőnk vált üressé azóta, amióta az ipar kitalálta, hogy tönkreteszi a háztáji gazdaságokat. 


Így néz ki egy marhatelep. Nektek nem tűnik fel, hogy amennyi területet elfoglal ez a pár hodály, annyi területen már megférne a csorda is? Pedig a szomorú valóság ez, ilyen területen hodály nélkül is ellegelne jó pár marha, igaz takarmányozás mellett, na de még MINDIG emberségesebb körülmények között, mint ahogy azokban az istállókban élnek becsomagolva. Az a tószerű előtte feltételezhetően a marhák végterméke, vagyis a trágyalé, amit az ilyen hizlaldákban  nem a föld szív el és teszi magáévá mint értékes tápanyagot, hanem kivezetik egy ilyen tartályba, mert ugye bent összegyűlik, aztán nem tudnak jobbára mit kezdeni vele, hiszem manapság a szagtalan műtrágya és az egyszerű növényvédő szerek sokkal egyszerűbben elvégzik az értékes trágya helyett a munkát a nagyüzemi gazdálkodók többsége szerint...
Bővebben EZT érdemes megnézni a háztáji tönkretétel témához. És bizony ha most végignéznénk hazánk tájain, gazda szemmel feltűnne az a szomorú nagy csend. Láthatnánk hogy a monogazdálkodásnak köszönhetően gyakorlatilag csak háromféle növényt termelünk: Búzát, napraforgót és repcét. Utóbbi kettőnek az olajtermelés miatt van szerepe semmi másra nem igen használják ( max takarmányként utána) . Nincsen már köles, zab, rozs, hajdina és bizony ugyanígy valami rejtélyes módon csend honol a legelőkön is. Ami nagy baj, hiszen a legeltetés és a kaszálás rengeteg védett és hasznos növény és állatfajnak adott teret. Amikor ez megszűnt azzal együtt vált egyhangúvá a legelő is. A mocsarakat kisebb medreket elöntötte a nád és a sás, eltelítődtek, mert nincs már bivaly aki karbantartaná, a mezőkön ritkábbá váltak a gyógynövények, mert nincsenek csordák akik trágyáznák a földet, patáikkal lazítanák a talajt és legelésükkel teret hagynának a lassabban növő növényeknek az elterjedt fűfélékkel szemben.

Mi tehát az ipar által való teljes tönkretétel, ha nem az, hogy maximálisan szembementünk a természettel, a természetességgel és -ki merem jelenteni- hogy az egész emberiséggel és a Földdel? 

Napi kétszer, amíg körbeér a "körhinta" addigra a tehén is megfejődik. Az egyetlen pozitív pont egyébként az egész termelésben ez, teljesen jó dolognak lehetne mondani, ha ezek az állatok életet is kapnának cserébe a tejükért, nem csak vegetálást. Ezt a fejési módszert egyébként arra találták ki, hogy az állatok nyugodtabban álljanak, mert tetszik nekik. 

Akik ma még tartanak tehenet ők is szomorúak a mai helyzet miatt. A minap jártam mamámnál, ott elmentünk a szokásos tejadagért le a faluba, házi tejért mentünk Kadarcsékhoz, akik nem messze laknak tőle. 4-5 tehenük van és mindennap friss igazi tejet kapni náluk. Józsibácsi készségesen megmutogatta az állatokat, akik gyönyörűek voltak, kövérek és majd kicsattantak az egészségtől, de ahogy beszélgettünk és előkerült a pálinka is ( párom jól bírja de még neki is erős volt :D) előjött a gazdálkodás mai szomorú oldala is. Kérdeztem, hogy miért nincsenek már a legelőn tehenek? Szomorúan mondta, hogy nem engedik őket kihajtani...ezért már ők is lassan felszámolják a maradékot, hiszen csak istállózni tudják ennek köszönhetően őket. Nem engedik kihajtani őket......mai napig ez a mondat cseng a fülemben, hogyhogy nem engedik kihajtani őket????
Nem léphetnek rá az utakra, nem mehetnek át rajta. Ez volt a válasz, és nagyon elgondolkodtam ezen, oly annyira, hogy meg fogom kérdezni a teljes okát ennek egy bennfentestől. Dühös vagyok ettől a mondattól, hiszen a jószág a falu lelke kéne hogy legyen, az autóknak tisztelettel és csodálattal kéne lassítani és araszolni, amíg ezek a fenséges állatok átkelnek az úton! Mégis milyen világ ez? S amíg ők nem mehetnek ki a legelőre, addig ihatjuk a mesterséges tejünket a boltból. 


Csendes kérődzéssel egybekötött legelészés ott, ahol még úgy élnek az állatok ahogy jó nekik. Régen minden falunak volt egy gulyása az hajnalban összeszedte a faluban az állatokat és kiment velük, estére meg végighajtotta őket a falun, aztán minden tehén hazament magától, hiszen pontosan tudták hol laknak és ki várja őket haza. Ilyen egyszerű volt.

Ez a bolti tejféle valami hasonlóan jön létre, mint a tojás az üzemi tyúkoknál. A teheneket mesterségesen megtermékenyítik, majd ideje korán elválasztják a borjút. Ezek a borjak több felé kerülnek: vagy mennek tenyészállatnak, vagy mennek szinte naposan a henteshez, vagy mennek a hizlaldába. Napfényt és legelőt ők sem látnak, de csarnokot annál inkább, na meg mindenféle gépesített dolgot, amin keresztül fejik őket. Patájuk csak padlót érint, acélt és követ, friss napfénytől csillogó gyepet soha. A mindenféle lehetséges tőgygyulladások és a többi elkerülése végett pedig folyamatosan antibiotikumozzák őket. A szabály szerint 5 napig nem szabad gyógyszerezni, és csak az után lehet fejni a piacra, de mi erre a garancia, hogy be is tartják? A tej természetesen nem így kerül a piacra, hanem homogenizálják és pasztőrözik. Ez annyit jelent, hogy egységes ízűvé és állagúvá varázsolják őket különféle szétválasztó eljárásokkal, amik után a tejet mondhatni újra összerakják. A pasztőrözéssel nem lenne önmagában probléma egyébként, ha nem kéne még ezer más eljárást végigcsinálni a tejen. A bolti tej egyébként íztelen, mert nincs benne a rét íze, a gyógynövények zamata , csak a gyógyszer és a mindenféle hormon kezelt tápok mutatkoznak meg rajta.



A húshasznú állatokról meg talán nem is érdemes már bővebben beszélni, az hogy a sertések acélzárdákban élnek, az anyát mesterségesen földhöz nyomják egy acélkalodával, hogy a kicsik szophassanak, így nem nyomja őket el. Több mint embertelen és mindez amiatt történik, mert a folyamatos stressz agresszióra készteti őket. A kismalacok farkát már naposan megkurtítják, hiszen ahogy a baromfinál a toll úgy a malacnál a farok és a fül eshet áldozatul egyik másik csetepaté alatt, amit természetesen ismét csak a zsúfoltság és a mesterséges tartás eredményez, amihez ugye megint csak gyógyszerek és mindenféle mű- anyagok kellenek, hogy ne hulljon el az állomány fele.

Melyik élőlény élné le így a gyermekkorát, vagy gyermekei gondozásának idejét? 

Sertés ajándék fémvázzal eladó..


Feltenném tehát a kérdést: Emberek, meddig akarjuk mi még ezt??? 



2014. június 9., hétfő

Hogyan lett 11 némakacsánk?

Úgy lett 11 némakacsánk, hogy épp bambultam a facebookon, amikor egy kedves tag a Vidéken Újrakezdők csoportban kipostolta azon írását, miszerint megint nagyon sok kacsájuk kelt ezért 10 db-ot elajándékoz annak, aki elsőnek írja oda a posthoz hogy kell neki. A dolgok úgy intézték, hogy pont a bambuló arcom elé ugrott ez a post, hát írtam, hogy kell. Nos így van most 11 (kaptunk egyet még ráadásnak) lubickoló egy hetes kacsánk, akik immár Zsuzsáéknál élvezik tegnap óta az életet. :)

Egyelőre még a kazánházban :)