Mi a helyzet velünk? Szárazon és ténylegesen.

Hosszú kényszerszünet után végre én magam is mehetek újra Turulvölgyébe. Hiszen mint sokan tudhatják egyelőre kissé szanaszét vagyunk: Én még Borsod megyében, a barátaim meg fent az állatokkal. Többek között ezért sem írtam most jó darabig ide.

Tavalyi fotó, idén már valami hasonlóan várja mindenki a tavaszi zöldellést :)

De azért vannak hírek. Lett egy pulykapárunk. Nevük még nincs, de nagyon kedves állatok. Igazi őshonos bronzpulykák :) A kakas már táncolgat reggelente. habár még úgy tűnik a családalapításra várni kell a részükről...ám lassan de biztosan lesz valami már. (Képek később)


Kicsit könnyebb lett a helyzet is, mert barátnőm férjének lett munkája, méghozzá a szakmájában, azt csinálhatja, amit szeret. Ez pont úgy alakult, ahogy a legjobb, hiszen Zsuzsa szeret az állatokkal foglalkozni, Attila pedig szeret mászkálni, tenni venni, emberek között lenni. Így ez is a helyére került.


Ami kicsit még bosszant minket, az az autó hiánya ( elvileg lesz lassan tényleg :D) illetve az ebből adódó kerítés gondok. Ugyanis úgy néz ki kerítést az ember fiának arrafelé nem egyszerű csak úgy szerezni. Értelemszerűen vonattal lehetetlenség elhozni 2 tekercsnyi vadhálót, mindenféle eszközökkel hozzá, és a legközelebbi ismerős kocsija meg lerobbant. Már hívtunk pár vállalkozót, de sajnálatos módon eddig két lehetőség adódott: vagy úgy kérjük hogy meg is csinálják a kerítést ( tehát csak úgy nem hozzák le) plusz pénzért. Vagy 30 ezer ftért kell vásárolnunk minimum, ami egy olyan üzletnél elég sok anyagot jelent, ahol nagyon olcsó minden ilyesmi - és mindez 240kmre van tőlünk. Vagy vehetünk egy tekercset aranyáron. A lényeg hogy erősen vacilálunk a dolgon, hiszen még kicsit korlátot az anyagi lehetőség mindig. Igaz, hogy megnyertem a pályázatot, ám abból nem tudtunk mégsem úgy költeni, ahogy vártuk - elment nálunk rezsire, szép szóval - Tovább gondolkodni meg csak úgy lehet, ha szépen összeülünk és akkor megbeszéljük mi legyen. Ebből adódóan egyelőre nem vásárolgattunk állatokat a pupulykákon kívül, mert nem tesz jót a rossz kerítés a biztonságuknak na....

Az öröm az ürümben, hogy már jó az idő, ezért talán ki tudunk valami okosat közösen találni a javításokra. Sajnos a legnagyobb kerítésrongálók a szabadon tartott malacok, Bodza és Áfonya, ami miatt sajnos erősen el kellett gondolkodnunk azon, hogy ideiglenesen nem -e kéne felfüggeszteni a malac projektet, de ez még megbeszélés alatt van, véglegesen még nem dőlt el semmi. Viszont az tény, hogy a folyamatos kerítés szaggatásuk jelentősen veszélyezteti a többi állat biztonságát is :( Félünk a rókától és a tolvajoktól, na és attól hogy az állandó szökdösésük és luk készítésük a kerítésbe a fél baromfi udvart arra sarkallja, hogy utánuk menjenek....

Van egyébként már igazi házőrzőnk, aki épp a kamasz korát éli, ebből adódóan kedvenc szórakozásává vált Turulvölgye lakóinak teljes gőzzel való kergetése. Pulykalányt csúnyán megtépte, azóta futószáron van, illetőleg annyira el lett kapatva, hogy erőteljes kiszoktatásban kell majd részesíteni. Sajnos ha az ember odavan az állatokért, ez könnyen megesik.....ezt még tanulni kell néha, hogy ne legyünk minden esetben olyan vajszívűek :D


Esett szó korábban itt arról is, hogy ki szerettük volna terjeszteni birodalmunkat a szomszéd nem használt telkére, ahol egy régi felvonulási épület áll. Tehát egy olyan épület, amit mindenki lebontana, hiszen csak tárolásra használták, nekünk viszont pont kapóra jött volna terménytárolásra, na meg csibenevelésre. Fel is vettük hát a tulajjal a kapcsolatot, mondván neki, hogy 2 évig ha használhatnánk, cserébe teljesen megcsináljuk neki is a kerítést, így a tolvajok nem jönnek többé oda ( se víz se villany nincs ott benne egyébként, szóval csak 4 fal meg tető), hiszen javarészt amiatt lophatták el tőlünk is a kecskéket, hogy az a telek bejárható és lakatlan. Szerintem egy elég jó ajánlatot tettünk nekik, sőt azt is mondtuk hogy ha 2 éven belül nem vásároljuk meg a telket akkor még jobb állapotban kapják azt vissza, mint amilyen volt - tehát csak az értékét növeltük volna. Egyszer tudtam beszélni az illetővel, aki közölte, hogy még megrágja a dolgot a rokonaival. Azóta is próbáltam elérni többször- nem vették fel, nem is hívtak vissza, habár én legalább 6 alkalommal kerestem őket. Hát ilyen ez a szép gerinctelenség. Mert mi az ilyet ennek nevezzük. Néha nem értem az embereket, miért nem tudják venni a fáradtságot arra, hogy ha nem tetszik nekik egy ajánlat, akkor nem-et mondjanak és kész, és tiszteljék meg a másik félt azzal, hogy tájékoztassák a döntésükről. - Ebből adódóan a kecskék már nem legelnek ott, hiszen mindkét alkalommal arról a telekről lopták el Borzast és Rozit is, a telek pedig a házzal az örök enyészetté válik. Gondolom "ha nekem nem jó, akkor nehogy már másnak jó legyen emiatt" alapon inkább lopják szét, mint hogy mi őrizzük, teljesen logikus. Úgyhogy majd kell pár melléképületet még építenünk idővel az ólak mellett nekünk is. Telekbővítés meg abba az irányba nem lesz.


Terveztük a gazdagyűlést is, de most ez is csúszott, remélhetőleg a közeljövőben tényleg összejön, ám azért így sem vagyunk rosszak, hiszen pár gazdával már felvettük a kapcsolatot a környéken :)

...csak más irányba :D