"Mindenki azt hiszi, hogy a földi élet célja az, hogy teljesítsünk valami tervet. Senki sem kérdezi, hogy ez a terv az övé-e, vagy valaki más alkotta. Gyűjtik a tapasztalatokat, az emlékeket, a dolgokat, mások ötleteit, és többet gyűjtenek, mint amennyit elbírnak. És közben megfeledkeznek az álmukról."
/Paulo Coelho/

2015. április 22., szerda

Eszembejutott valami

Nem tudom hogyan, de ma felmerült a régi földesurak, jobbágyok kérdése. Pontosabban Zsuzsa hozta fel egy téma kapcsán.




Erről a földesúri rendszerről már elég régen elgondolkodtam, méghozzá pont az önellátás kapcsán. Ma sok hozzánk hasonló igyekszik önellátóvá válni, megtermelni magának gyakorlatilag mindent, amit csak tud. Ám igazából ez nem újdonság, hanem pontosan, hogy egy olyan visszatérésre vágynak, mint régen - és bizony bizony, ez többek között a földesúri rendszerekre mutat vissza.


Tudom sokan - köztük én is középiskolában- valami olyasmiket tanultunk, hogy a gonosz földesurak, és a szegény jobbágyok, akiket kihasználtak és hogy ezt el kellett törölni és felszabadítani a jobbágyokat. Aztán elkerültem egyetemre történelem szakra, ahol azért már kicsit többet tudtunk meg erről a témáról, vagyis az 1800as évek előtti korokról ( a jobbágyfelszabadítás előtti időkről)



Miket tudtam tehát meg?

-Azt tudtam meg, hogy bizony ezekben az uradalmakban, igaz, hogy terményben is kellett leadni a fizetséget, de közel sem volt minden földesúr olyan gonosz és sanyargató, mint ahogyan azt előadták. Sőt, ha ez így lett volna, akkor nem a reformkorban történik meg a nagy lázadás ez ellen ( pont akkor, amikor belendül a gazdasági fejlődés - vagyis: több munkásra van szükség. Nálunk Széchenyiék ekkor építik a hidat, ekkor kezdik el szabályozni a folyókat....tehát a felszabadított jobbágy mehetett is szépen városi munkásnak. Persze már előtte szabályozni kívánták ezt a jobbágy kérdést Mária Terézia korában egy rendelettel, annak is kétféle vége lett: Voltak helyek, ahol örültek az egységesítésnek, ám voltak helyek ahol nehezedett az államilag kirótt adóval a fizetség. Ez is arra világít rá, hogy földesúrfüggő volt minden helyzet.

- Éppen ebből adódóan igenis voltak olyan uradalmak, ahol a tehetségesebb paraszt fiúkat és leányokat a földesúr taníttatta, mesterembereket és szakmákat tudó asszonyokat faragtak belőlük. Az uradalomban ráadásul mindenkinek volt munkája: nem volt olyan, hogy munkanélküliség, mindenkinek megvolt a helye és a feladata, senki sem éhezett, csak akkor, ha a termés kevés volt ( akkor viszont mindenki éhezett) és nagyon fontos: Ez az uradalmi berendezkedés aktívan éltette a legősibb szakmákat is - hiszen az uraság nyilvánvalóan a saját kis Birodalmából alkalmazta a kovácsot, az ötvösöket, faragókat, fonókat, fazekasokat, és még lehetne sorolni mennyi minden szakmának adott teret a saját területén, nem importból jó sok útiköltségért (!)


És ami esetünkben a legfontosabb: Az uradalom TELJES MÉRTÉKBEN ÖNELLÁTÓ VOLT. Lényegében úgy kell ezt elképzelni mint sok pici Birodalom a Birodalmon belül. Nem voltak importra szorulva, hiszen az erdők, mezők, és szántók adták az élelemet, nem kellett külön messziről mesterembereket hívni, hiszen az uraság gondoskodott arról, hogy az ott legyen a környéken. És éltek a művészetek is: Minden valamit magára is adó nemesember előszeretettel hívott az udvarába, a majorságába festőket, faragókat, költőket és írókat is - akárcsak a király - hiszen minden nemes és uraság szeretett volna titkon versengeni a király gazdagságával.


Cséry- majorság ( Helyére épült a Széchenyi - fürdő ) 
- mit tanultam tehát meg ? Azt tanultam meg, hogy nem szétverni kellett volna ezt a rendszert, hanem olyanná tenni, ami mindenki számára élhetőbb - beleszőni azt, amit ma már lehet : hogy mindenki az lehet, ami lenni szeretne társadalmi hovatartozás nélkül.


A reformkor és később a többi esemény szanaszét szaggatta a régen egységes rendszert alkotó (!) földeket, olyanok kezébe adva sokszor a tulajdonjogot, akik igazából nem értettek hozzá.( Ma meg már még inkább ez megy)

Az uradalmakban működött a cserekereskedelem, hiszen a megtermelt élelmet is ugyanúgy elfogadták adónak, mint a pénzt. Nem voltak céltalanul kóválygó hajléktalanok és agresszív élhetetlen természetű, másokra is veszélyt jelentő alakok ( azokat időben szankcionálták) Önellátó volt, mégis egy fejlődőképes rendszerről beszélünk, ami védett volt, egységes és élhető. - ugye az önellátóknak gyakran akarják a fejéhez vágni azt, hogy ezzel visszasüllyednek az őskorba ( a nagy fenét, az olyat hagyományőrzőknek nevezzük, vagy hippiknek :D)

Persze ennek is megvolt a hátránya - azokat mindenki ismeri a történelemkönyvekből - ám tökéletes alap lehetett volna egy olyan világot megteremteni általa, ami ma egy sokkal szebb, élhetőbb és nyugodtabb , kulturálisan, erkölcsileg és természetileg virágzó világot hozott volna létre a jelenben. Ezzel nem azt szeretném kifejezni, hogy csak a földesúrnak lehet földje, és mindenki lehetne jobbágy, vagy mesterember. Inkább csak azt, hogy aki önellátó akar lenni az lehessen az: abban az időben a kaszálók, erdők ,legelők mind közösek voltak - minden jobbágy és paraszt használhatta azokat korlátozás nélkül. Igaz, hogy a középkorról beszélünk lényegében DE valljuk be ezeket a kis Birodalmakat akkoriban értelmes és a korszaknak megfelelően művelt emberek irányították ( gondolok itt az uraság jobb kezeire) Ma a szanaszét darabolt földeket és gazdasági területeket gyakran olyan emberek birtokolják, akik semmit nem hajlandóak kezdeni vele, ám azt sem hagyják, hogy más  boldoguljon rajta (ne kérdezzétek miért, ez tényleg ez a dögöljön meg a szomszéd lova is -effektus) - na ilyen régen nem volt - és itt ne a mai politikai helyzetre gondoljunk. Én most konkrétan az olyan esetekre gondolok, amikor xy szomszéd nem hajlandó odaadni azt a kertet mondjuk a szomszédjának, amit ő már nem bír művelni...persze ha pénzt kapna érte egyből odaadná borsos áron, de inkább hagyja leamortizálódni, mint hogy bárki más csak úgy rendben tartsa azt.


És mi van ma? Olyan dolgokért adózunk, aminek jó része értelmetlen. Olvasni a történelemkönyvekben hogy ilyen, meg olyan adó volt régen szegény jobbágyokra ( persze néha ott is akadt értelmetlen adó) . Ma ha összeszámoljuk mennyi adó súlyt minket rezsi, meg ilyen olyan díj jogcíme alatt, akkor rájövünk, hogy az bőven jóval több, mint régen volt. Ráadásul nekünk mai embereknek az adóinkat csak pénzben engedik befizetni...olyan pénzben, ami nem attól függ mennyire vagy ügyes vagy jó munkás, hiszen már a szorgalomból eredő jutalmak ideje is lejárt, egyszerűen csak egységesítették ezt is.

Az lehet hogy a lopáson kapott illető hamar kéz nélkül, vagy a tömlöcben találta magát, de legalább  mindenki tisztában volt azzal, hogy mit jelent becsületesnek lenni.

A mai világban a ténylegesen gonosz földesurak a szolgáltatók, és a felügyelő szervek lettek, akik szinte a hajunknál fogva rángatnak minket egyik fizetési kötelezettségből a másikba, nem beszélve az érthetetlen és zavaros törvényekről. 
Hiszen hiába mozgunk a szabadulás felé, az elején aki önellátóvá szeretne válni, annak meg kell küzdenie a tolvajok hadával, és azzal, hogy a törvény keze még a világ végén is utoléri, ha nagyon akarja. Egy uradalomban külön őrség vigyázott a határokra, és a benne élőkre...ma az "uraságok ( vagyis az állam és a szolgáltatók" ) őrei képtelenek felügyelni ekkora területeket, nincs semmi jól elosztva és semmi tisztességesen vigyázva. Sok mindent iszonyat távolságokról hoznak importban, mert nincs minden területen minden, ahogy régen lehetett egy földesúri birtokon. Ezért az ország egyik fele úgy ahogy dolgozik, a másik meg munka nélkül marad, a terhek meg csak rakódnak a külföldi importra is, vagy a messziről hozottra, aztán mire ideér meg nem tudod megvenni, olyan drága lesz.....és az az igazság, hogy az önellátás kezdetén a mai világban bizony kell vásárolni ezt azt. Ha mást nem, legalább bombabiztos kerítést...na meg komondort magadnak....hogy ha máshogy nem is, legalább Te magad, a kerítésen belül, nyugodtan kiépíthesd a saját kis Uradalmad. 


















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése