És csak jöttek és jöttek....

A napokban nagyon csendben voltunk az utolsó bejegyzés óta, ennek egyrészt az is oka, hogy nagyon meglepett minket ez a sok jókívánság, és biztatás, amit kaptunk, és hát nagyon jól esett KÖSZÖNJÜK SZÉPEN NAGYON:)


A másik ok pedig az volt, hogy igen erősen elkezdtünk gondolkodni a 2015ös terveket illetően olyan szempontokból is, amire eddig annyira komolyan nem gondoltunk: hogy kicsit konkrétabb módon, de kis szinten másoknak is lehetőséget adhassunk a természetes élelemre, és ha már megalapítjuk a Gazda kört ( erről később írok), akkor a többi, helyi gazdával karöltve, miért is ne? Ennek oka igazából házhoz jött, mert nem mi kerestük azokat, akik igényelnék tőlünk a szabadban nevelt csirkét, gyöngyit, vagy a tojást, vagy a bérnevelésre megtartott malacot, hanem ők találtak meg minket :)

Elsősorban ugyanis a mi kis idilli vágyunk az volt, hogy állat közelben legyünk, hogy tudjuk mit eszünk, meg úgy eleve jó velük foglalkozni, jó látni őket, jó etetni őket és még lehetne sorolni azt a sok jó dolgot, amit a sok kihívás ellenére is elmondhatunk.

Ő...

...és ő is immár boldog tenyészkakasok más udvarában :) Jobb azért, mint a fagyasztó.

Nem is terveztünk mi olyat komolyabban, hogy esetleg kistermelők legyünk majd egyszer, ám az „élet” furcsa „játéka” megtalált minket egyre több olyan ember személyében, akik tényleges ajánlatokkal kerestek meg. Volt olyan, aki kijelentette, hogy neki 3 havonta kell konyhakész nyúl több darab, meg sorra foglalták le a malacokat ismerősök, meg ismerősök ismerősei ( jó persze a 15 malacot mi sem bírtuk volna takarmánnyal megtartani, tehát az adott volt, hogy eladunk belőle). Jött olyan, aki kakast vett, és volt olyan is aki igen, hallotta, hogy itt állatok vannak és érdeklődött olyan dolgok felől is, hogy mikor lehetne tojást venni, vagy csirkét, kecsketejet meg egyebet. Mindez az elmúlt három hónapban folyamatosan zajlott.

Nem tudjuk pontosan, hogy hirtelen miért vált a mi kis mini gazdaságunk ilyen eseménydússá ezen a területen, habár azt hozzátenném, hogy Turulvölgye életre hívásával már a faluban nagy feltűnést keltettünk nem csak a tolvajok, hanem a helyiek szemében is. Amikor az állatok már nyilvánvalóan látható létszámot mutattak, egyre több család jelent meg a kerítésnél az út mentén és hozták a csemetéiket állatokat nézni:) Aztán volt hogy simogatni és azt hiszem, ennek a híre is rájátszott arra, hogy végső soron nem mi mentünk, hanem ők jöttek.

Ezért nagyon sokat agyaltunk az őstermelővé váláson, nem is írtam ide le jó darabig, hiszen ez komoly döntést jelent.

Az eredeti felállás az az lett volna ugyanis, hogy a barátnőmék (akik ugye éjjel nappal a helyszínen vannak) ismét visszatérjenek a munka világába, ahogy a biztonsági tényezők megvannak ( nagy kutya, figyelő szomszéd, esetleg kamera stb.) Viszont elgondolkodtak, főleg ezek után a megkeresések után.

Zsuzsa sokáig, sőt talán egész eddigi életében felső vezetői, vezetői beosztásban dolgozott, aztán változtak a dolgok s évekig már nem jutott munkához, gyakran azért nem, mert „túlképzett”. Természetesen ez egy patthelyzetté vált, ám nem adta fel. Viszont mikor ő is látta, hogy valami elindult, megfogalmazódott benne egy gondolat, amit az első apróbb, ám annál jelentősebb gazdálkodásbéli sikereink után mondott el nekem: „Tudod én igazából imádok itthon lenni és foglalkozni az állatokkal, szeretgetni őket, mellette meg kézműveskedni. Amikor dolgoztam a beosztásaimban állandóan csak ideges voltam, és alig vártam, hogy hazaérjek a macskáimhoz, meg a kutyámhoz.” Akkor ez a két mondat nagyon belém vésődött. Azért emlékszem rá ennyire, mert hiába csak két egyszerű mondat látszólag, mégis ez volt az, ami egy igazi, szívből jövő érzés és vágy kiteljesedését foglalta magába.

Azt hiszem ekkor jött az első olyan gondolat, hogy mi lenne ha...........ha mondjuk úgy alakulna, hogy vennének tőlünk, akkor végül is ha Zsuzsa sem vágyik a munka világába vissza, akkor egy ember mindig biztos, hogy ott lenne az állatokkal, ha meg ugye mi is párommal vagy a szomszédtelekre mobilházba, vagy a közelbe költöznénk...és ha összejönne előbb utóbb a saját kis tervezői vállalkozásom én is otthonról dolgoznék...tehát akkor lenne már két ember minimum, aki éjjel nappal tudna foglalkozni Turulvölgyével...... Szóval tele lettem nagy és kérdőjeles HA kezdőmondatokkal.

Pár hónapra mégis elfelejtettük ezt az egészet, csak néha néha jöttek ilyen villám álmok erről és ugyanúgy szívvel és lélekkel, ahogy legalábbis tőlünk telt megpróbáltunk mindent beleadni a gazdálkodásba.


...aztán pedig valahogy úgy tűnt, hogy ezek a HA mondatok valósággá kezdenek válni, mert gyakorlatilag egymás után jöttek Turulvölgye ügyében emberek, én pedig egymás után elkezdtem kapni tervezői, egyéni megrendeléseket. Jelenleg pedig ott tartunk, hogy épp most kezdünk feleszmélni és néha örömmel, néha meg talán gyanakvással vizsgáljuk saját magunkat és nem győzünk csodálkozni.
Ezért merült fel bennünk az a gondolat, hogy lehet megpróbálhatnánk a lehetetlent és Turulvölgyét olyanra fejleszteni, ami önmagát kitermeli fenntartja és minket is, sőt magát a falut is felvirágoztatná, fejlesztené, segítené. Tudjátok mi az égi jeleket mindig elfogadtuk és valahogy úgy vagyunk vele, hogy az elmúlt pár hét történései ( Turulvölgyének a nem várt megrendelések, nekem a tervezői rendelések) biztató jelek. Így hát összeültünk erre is, és megbeszéltünk mindent, hogy végül is álmodhatnánk még egy kicsit hozzá az eddigi tervekhez. Kezdhetnénk majd ilyen vendég asztalos státuszban, amit néztünk aztán később őstermelők is lehetnénk, segíthetnénk munkát adni a környékbelieknek idővel, oktatásba bevonni a fiataloknál Turulvölgyét, szóval összességében nyithatnánk kicsit az emberek felé, mert úgy néz ki, hogy ők kíváncsiak ránk és határozottan szükségük van arra, amit mi képviselünk, és az állatokkal együtt létrehozunk.

Nem igazán reklámoztuk, de mégis úgy elterjedt a híre, hogy mára gyakorlatilag majdnem minden malac foglalt, ők pedig szépen nőnek :)

Ezért az utóbbi hetekben ( igen erről sem írtam, amíg nem döntöttük el véglegesen) de nagy tervezésben voltam. Szerettünk volna egy logót, egy olyan logót, ami Turulvölgyét és a hitvallását fejezi ki. Amiben benne van az állatok, az ősi magyar hagyományok és az ősi gyökereink tisztelete, ami tükrözi a nevünket, azt hogy visszatértünk őseink természet- és állattisztelő vonalára, ahol az állatok tényleg friss levegőn, több száz négyzetméteren szabadon legelnek, a malacok nincsenek bezárva, hanem éjjel nappal vidáman túrhatnak. Szóval összességében egy olyan logót, ami méltóan képvisel minket, kicsit vicces, hiszen mi is lazán vesszük a dolgokat, nem komolykodunk, mint egy karót nyelt, ám mégis van benne valami ősi, valami a mi lelki hitünkből, persze gömböc is, mert nálunk majdnem mindenki gömböc :P. Így született meg ez a logó, ami remélem büszkén képviseli majd Turulvölgyét :)

Ő tehát a mi kis Turulvölgyi logónk: állatok a turul védőszárnyai alatt.  Még egyelőre csak úgy tervezzük, hogy ide a blogra használjuk, aztán majd még kiderül útközben, hogy hova kell :) UI: A logó  világos része itt szürkének hat pedig egyébként fehér, nem tudom még mitől szürkítette be a blog.


UI: a logó még kicsit finomodni fog, ez inkább amolyan előzetes koncepció :)