És csak jöttek és jöttek....

A napokban nagyon csendben voltunk az utolsó bejegyzés óta, ennek egyrészt az is oka, hogy nagyon meglepett minket ez a sok jókívánság, és biztatás, amit kaptunk, és hát nagyon jól esett KÖSZÖNJÜK SZÉPEN NAGYON:)


A másik ok pedig az volt, hogy igen erősen elkezdtünk gondolkodni a 2015ös terveket illetően olyan szempontokból is, amire eddig annyira komolyan nem gondoltunk: hogy kicsit konkrétabb módon, de kis szinten másoknak is lehetőséget adhassunk a természetes élelemre, és ha már megalapítjuk a Gazda kört ( erről később írok), akkor a többi, helyi gazdával karöltve, miért is ne? Ennek oka igazából házhoz jött, mert nem mi kerestük azokat, akik igényelnék tőlünk a szabadban nevelt csirkét, gyöngyit, vagy a tojást, vagy a bérnevelésre megtartott malacot, hanem ők találtak meg minket :)

Elsősorban ugyanis a mi kis idilli vágyunk az volt, hogy állat közelben legyünk, hogy tudjuk mit eszünk, meg úgy eleve jó velük foglalkozni, jó látni őket, jó etetni őket és még lehetne sorolni azt a sok jó dolgot, amit a sok kihívás ellenére is elmondhatunk.

Ő...

...és ő is immár boldog tenyészkakasok más udvarában :) Jobb azért, mint a fagyasztó.

Nem is terveztünk mi olyat komolyabban, hogy esetleg kistermelők legyünk majd egyszer, ám az „élet” furcsa „játéka” megtalált minket egyre több olyan ember személyében, akik tényleges ajánlatokkal kerestek meg. Volt olyan, aki kijelentette, hogy neki 3 havonta kell konyhakész nyúl több darab, meg sorra foglalták le a malacokat ismerősök, meg ismerősök ismerősei ( jó persze a 15 malacot mi sem bírtuk volna takarmánnyal megtartani, tehát az adott volt, hogy eladunk belőle). Jött olyan, aki kakast vett, és volt olyan is aki igen, hallotta, hogy itt állatok vannak és érdeklődött olyan dolgok felől is, hogy mikor lehetne tojást venni, vagy csirkét, kecsketejet meg egyebet. Mindez az elmúlt három hónapban folyamatosan zajlott.

Nem tudjuk pontosan, hogy hirtelen miért vált a mi kis mini gazdaságunk ilyen eseménydússá ezen a területen, habár azt hozzátenném, hogy Turulvölgye életre hívásával már a faluban nagy feltűnést keltettünk nem csak a tolvajok, hanem a helyiek szemében is. Amikor az állatok már nyilvánvalóan látható létszámot mutattak, egyre több család jelent meg a kerítésnél az út mentén és hozták a csemetéiket állatokat nézni:) Aztán volt hogy simogatni és azt hiszem, ennek a híre is rájátszott arra, hogy végső soron nem mi mentünk, hanem ők jöttek.

Ezért nagyon sokat agyaltunk az őstermelővé váláson, nem is írtam ide le jó darabig, hiszen ez komoly döntést jelent.

Az eredeti felállás az az lett volna ugyanis, hogy a barátnőmék (akik ugye éjjel nappal a helyszínen vannak) ismét visszatérjenek a munka világába, ahogy a biztonsági tényezők megvannak ( nagy kutya, figyelő szomszéd, esetleg kamera stb.) Viszont elgondolkodtak, főleg ezek után a megkeresések után.

Zsuzsa sokáig, sőt talán egész eddigi életében felső vezetői, vezetői beosztásban dolgozott, aztán változtak a dolgok s évekig már nem jutott munkához, gyakran azért nem, mert „túlképzett”. Természetesen ez egy patthelyzetté vált, ám nem adta fel. Viszont mikor ő is látta, hogy valami elindult, megfogalmazódott benne egy gondolat, amit az első apróbb, ám annál jelentősebb gazdálkodásbéli sikereink után mondott el nekem: „Tudod én igazából imádok itthon lenni és foglalkozni az állatokkal, szeretgetni őket, mellette meg kézműveskedni. Amikor dolgoztam a beosztásaimban állandóan csak ideges voltam, és alig vártam, hogy hazaérjek a macskáimhoz, meg a kutyámhoz.” Akkor ez a két mondat nagyon belém vésődött. Azért emlékszem rá ennyire, mert hiába csak két egyszerű mondat látszólag, mégis ez volt az, ami egy igazi, szívből jövő érzés és vágy kiteljesedését foglalta magába.

Azt hiszem ekkor jött az első olyan gondolat, hogy mi lenne ha...........ha mondjuk úgy alakulna, hogy vennének tőlünk, akkor végül is ha Zsuzsa sem vágyik a munka világába vissza, akkor egy ember mindig biztos, hogy ott lenne az állatokkal, ha meg ugye mi is párommal vagy a szomszédtelekre mobilházba, vagy a közelbe költöznénk...és ha összejönne előbb utóbb a saját kis tervezői vállalkozásom én is otthonról dolgoznék...tehát akkor lenne már két ember minimum, aki éjjel nappal tudna foglalkozni Turulvölgyével...... Szóval tele lettem nagy és kérdőjeles HA kezdőmondatokkal.

Pár hónapra mégis elfelejtettük ezt az egészet, csak néha néha jöttek ilyen villám álmok erről és ugyanúgy szívvel és lélekkel, ahogy legalábbis tőlünk telt megpróbáltunk mindent beleadni a gazdálkodásba.


...aztán pedig valahogy úgy tűnt, hogy ezek a HA mondatok valósággá kezdenek válni, mert gyakorlatilag egymás után jöttek Turulvölgye ügyében emberek, én pedig egymás után elkezdtem kapni tervezői, egyéni megrendeléseket. Jelenleg pedig ott tartunk, hogy épp most kezdünk feleszmélni és néha örömmel, néha meg talán gyanakvással vizsgáljuk saját magunkat és nem győzünk csodálkozni.
Ezért merült fel bennünk az a gondolat, hogy lehet megpróbálhatnánk a lehetetlent és Turulvölgyét olyanra fejleszteni, ami önmagát kitermeli fenntartja és minket is, sőt magát a falut is felvirágoztatná, fejlesztené, segítené. Tudjátok mi az égi jeleket mindig elfogadtuk és valahogy úgy vagyunk vele, hogy az elmúlt pár hét történései ( Turulvölgyének a nem várt megrendelések, nekem a tervezői rendelések) biztató jelek. Így hát összeültünk erre is, és megbeszéltünk mindent, hogy végül is álmodhatnánk még egy kicsit hozzá az eddigi tervekhez. Kezdhetnénk majd ilyen vendég asztalos státuszban, amit néztünk aztán később őstermelők is lehetnénk, segíthetnénk munkát adni a környékbelieknek idővel, oktatásba bevonni a fiataloknál Turulvölgyét, szóval összességében nyithatnánk kicsit az emberek felé, mert úgy néz ki, hogy ők kíváncsiak ránk és határozottan szükségük van arra, amit mi képviselünk, és az állatokkal együtt létrehozunk.

Nem igazán reklámoztuk, de mégis úgy elterjedt a híre, hogy mára gyakorlatilag majdnem minden malac foglalt, ők pedig szépen nőnek :)

Ezért az utóbbi hetekben ( igen erről sem írtam, amíg nem döntöttük el véglegesen) de nagy tervezésben voltam. Szerettünk volna egy logót, egy olyan logót, ami Turulvölgyét és a hitvallását fejezi ki. Amiben benne van az állatok, az ősi magyar hagyományok és az ősi gyökereink tisztelete, ami tükrözi a nevünket, azt hogy visszatértünk őseink természet- és állattisztelő vonalára, ahol az állatok tényleg friss levegőn, több száz négyzetméteren szabadon legelnek, a malacok nincsenek bezárva, hanem éjjel nappal vidáman túrhatnak. Szóval összességében egy olyan logót, ami méltóan képvisel minket, kicsit vicces, hiszen mi is lazán vesszük a dolgokat, nem komolykodunk, mint egy karót nyelt, ám mégis van benne valami ősi, valami a mi lelki hitünkből, persze gömböc is, mert nálunk majdnem mindenki gömböc :P. Így született meg ez a logó, ami remélem büszkén képviseli majd Turulvölgyét :)

Ő tehát a mi kis Turulvölgyi logónk: állatok a turul védőszárnyai alatt.  Még egyelőre csak úgy tervezzük, hogy ide a blogra használjuk, aztán majd még kiderül útközben, hogy hova kell :) UI: A logó  világos része itt szürkének hat pedig egyébként fehér, nem tudom még mitől szürkítette be a blog.


UI: a logó még kicsit finomodni fog, ez inkább amolyan előzetes koncepció :)

Eljött hát 2015.......avagy mi és hogyan történt akkor 2014ben?

Hol is kezdhetnénk? 2014........magamban kicsit hosszan és sokszor morzsolgatom ezt az évszámot, mert hogy igen csak sok változás történt nálunk. Kezdődött ott, hogy én sok sok tanulás után végre végeztem az egyetemmel, összeszedtem minden bátorságom és tudásom, belevágtam abba, hogy a legbensőbb vágyaim is valóra váltsam és hát igen....elindult Turulvölgye is.

~2013ban és előtte még nem tudtuk milyen autóval kecskét szállítani, vesszőből kerítést építeni, és malacokkal buszon utazni :) 

Rozi a hátsó ülésen velem (sajnos ellopták :() Amikor még kocsival szállítottuk

A kerítés még most is tart, habár igazán már szélvédő funkciót kapott a malac rezidenciát védendő, a kecskék kicsit megrágták, de áll és térelválasztásra tökéletesen bevált 

Bodza és Áfonya a gödöllői buszmegállóban velem és párommal :)

~ 2014ben már tudtuk milyen 1000 négyzetméteren szürkületkor kiszökött fekete malacokat kergetni, mit nem képes megenni a kecske, mekkora lyukat csinál egy gida a kerítésben, és hogy milyen szerelmes tud lenni a tyúk, az udvarba jött kakasba. Megtudtuk azt is, hogy a malacok nagyon is okosak, képesek összedolgozni, de a kecske meg nem, cserébe viszont a kecske egy igazi troll.

Turulvölgye már sok éve, SŐT már gyerekkorunk óta egy elhallgatott vágya volt mindannyiunknak, akkor is, ha még akkor nem is ismertük egymást és nem is tudtuk mit hoz majd az életünk.

 
Kimondatlanul is talán, de a lelkünkben mindig is ott zakatolt az a leküzdhetetlen vonzódás a természetes élet felé, az állatok felé, a harmónia, és a gondoskodás felé......
Ám mindig azzal szembesültünk, hogy ezt sokan nem igazán tudják megemészteni:  Egyetemi, szakmai és autodidakta művelődésünk során és közben is mindenféle okoskodások hangzottak el már az életünkben, hiszen vannak olyanok akiknek nehezükre esik azt belátni, hogy egy "értelmiségi" a tudása MELLETT mégis csak szeretne egy parasztgazdaságot csinálni méghozzá fiatalon.....tudjátok a mai világban ez torzult és az vált mértékadóvá, hogy ha sokat tanulsz, még többet dolgozol, aztán ebből majd tudj vásárolni a multik kínálatából gondtalanul és éld a pénz és agyi gondolkodásnélküliség állapotát......hát nekünk ez nem tetszett. Sokszor a környezetünknek meg az nem, hogy mi akárhogy is de vonzódunk ehhez a világhoz. Így hát ebben az évben és előtte is, mikor ezek még csak tervek voltak, sokszor megharcoltunk a céljainkért és az álmainkért is, ezt is elmondhatjuk.

Ám minket ez különösebben nem tudott meghatni, ha nekik nem tetszett hát belekezdtünk úgy, hogy nem szóltunk róla senkinek :D. Még szerintem az Univerzum is ezt támogatta, hiszen nem találkoztam volna én sem a párommal és a barátainkkal sem, akikkel ebbe belefogtunk, mert ugyanezt éreztük, akartuk és gondoltuk. Ennek az ismeretségnek már vagy 3 éve. Tavaly pedig, 2014ben belefogtunk ebbe az álomba.

Ugyan nem volt rá konkrét tőkénk, nem volt rendszeres fizetésünk de mindig úgy alakult, hogy legyen, okosan csinálva. Apránként, ahogy tudtunk mindig vettünk hozzá ezt azt, és alapvetően a tolvajok okozta veszteség ellenére is kimondhatom, hogy elégedettek lehetünk :

Vannak kecskéink, van immár 6 nyulunk, melyekből már kettő jó eséllyel nyúlbabákat vár, van két malacunk 13 kicsivel, voltak gyöngytyúkok, baromfik, kacsák, melyekből továbbtartásra még mindig maradtak. 

Megéltünk velük rengeteg kalandot, néha szomorúságot, bosszúságot is, de összességében sok sok vidámságot, tanulást, hiszen mindig rácsodálkoztunk, hogy micsoda csodálatos lények is ők, és hogy hiába olvas az ember erről, addig nem tudja meg, amíg nem éli át azt, hogy hogyan viselkednek ezek az állatok egymással, hogy élik a napjaikat, hogy viszonyulnak hozzánk? Rengeteg tanulásban, tapasztalásban volt részünk tehát és tudjuk, hogy a 2015ös év még nagyobb kalandokat és örömöt hoz majd az életünkbe. 

~Régen nekünk is csak sejtésünk volt arról, hogy például mennyivel másabb a szabadtartás mint az elzárt udvarban való állattartás. Igaz, hogy a veteményes látta kárát és a kert ( jövőre már a veteményes lesz bekerítve) de mindenképp rájöttünk arra, hogy boldog, egészséges, kiegyensúlyozott állatokat csak ÍGY lehet nevelni, így vagyunk mi is elégedettek, hiszen sokkal jobb látni azt, hogy az állatok jól érzik magukat, mint amiatt aggódni, hogy kikoptatják a füvet a kertben és inkább "bedobozolni" őket.

A természet él és élni akar.

Letelt a szilveszter tegnap, mi pedig ma este már az év elejét tervezgettük, hogy milyen ólat építünk, hogyan és mit fogunk tartani, merre fogunk terjeszkedni és milyen módon? Mindent megbeszéltünk leírtunk és teljes gőzzel folytatva építjük tovább földi paradicsommá Turulvölgyét.A sok harc ellenére mindig kaptunk bíztatást, Tőletek, olvasóktól is, a barátainktól is, lényegében amikor már kézzel fogható eredménye lett, azoktól is, akik eddig kételkedtek bennünk. Ezért KÖSZÖNJÜK :) Tovább csináljuk, még jobban, most már sok tapasztalattal felvértezve és hasonlóan tervekkel teli, optimista Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek. 

B.Ú.É.K :)

UI: És mit tanultunk még ebből az évből? Merj nagyot álmodni és akkor is próbálkozni megvalósítani, ha látszólag mindenki lebeszélne róla. Tudd, hogy ami szívből jön az soha nem hazugság és soha nem hoz kudarcot, csak kihívásokat és megoldandó feladatokat - tapasztalási lehetőséget. ,
....mert "ha igazán vágysz valamire, az Univerzum melléd áll". Már kijelenthetjük, hogy ez igaz.