A fáradtságról.

Megéri -e mindenáron a több pénz a jobb állás, ha végül önmagad áldozod fel ideje korán?(kép: házipatika.com)

Gondoltam írok pár cikket a mi hitvallásunkból, vagy inkább életfelfogásunkból eredendően is, hiszen már annyiszor hallottam én is azt a kérdést, hogy ennyi terv mellett lesz -e időm ezekre egyáltalán? Nem -e fáradunk majd egyszer bele? 

Hiszen a gazdasággal sokat kell foglalkozni, mi is négyen folyamatosan foglalkozunk vele, ki ki a saját "beosztásában" és lehetősége szerint, hiszen ha úgy vesszük mindenki feladattal dolgozik benne. Zsuzsáék a helyszínen pesztrálják és gondozzák a lakókat, én pedig szervezkedem, blogolok, kapcsolatokat építek, próbálom a legjobb lehetőségeket és megoldásokat felkutatni a fejlesztésekre. A párom meg ahogy tudja, leszállítja az új állatokat:)
Szóval kitaláltam, hogy írok ezekről is, hiszen az ilyen életfelfogás nélkül nem jutottunk volna el semerre sem. 

Tehát a fáradságról.... az emberek átlagosan dolgoznak, és napi 8 meg 12 órákat húznak le, aztán hulla fáradtan hazaesnek és talán készítenek valami vacsorát, egy két órát beszélgetnek a családjukkal és mély álomba zuhannak. Ez megy egészen hétfőtől péntekig. A hétvégén pedig ezt a hetet próbálják kipihenni valahogy. 

Nagyon elfoglaltak, végtelenül elfoglaltak, nincs idejük a szenvedélyeikre gyakran, nincs idejük igazán sok és tartalmas időt együtt tölteni a családjukkal rendszeresen. Azt gondolják, hogy majd ha kiveszik a szabit, akkor majd bepótolják.....de óó, nem pótolják be, hiszen az a pár nap az az egy-két hét oly kevés arra, hogy egy egész év munkáját kipihenjék úgy igazán. 

Tehát folyamatos kimerültségben vannak, előbb utóbb pedig emiatt megbetegednek....megöregednek, belefáradnak, és elhasználódnak, és a végén fájni fog nekik, hogy nem a szívük vágyára hallgattak. 

A mi életfelfogásunk szerint a fáradtság azonban nem elsősorban fizikai. Nem attól vagy kimerülve lelkileg, hogy dolgozol. Attól vagy kimerülve lelkileg AMIT dolgozol. Mert ha olyat dolgozol, ami nem lelkesít, nem érzed magadénak a célt, nem érzed az értelmét, tehát hacsak a pénzért dolgozol, akkor kimerült leszel. Akkor végletekig kihasználod saját magad és olyan betegségeid lesznek ideje korán, mint a magas vérnyomás, a szívbajok, meg a többi nyalánkság

De fordítsuk meg kicsit a dolgot: Mi lenne akkor, ha azt dolgoznád, amit úgy igazán szeretsz? Ha mondjuk imádsz kertészkedni, és kertész lennél egy szép kertben, nem fáradnál el. Elfáradnál fizikailag akkor, amikor a szervezeted pihenést kíván, de örömmel és feltöltődve pihennél, mert aznap is azt csináltad, amit imádsz. És milyen jó lenne abból megélni, amit szeretsz ugye?


Én és a többiek is, ha belegondolok és valóban munkának veszem - rengeteget dolgozunk. Hacsak magamat nézem foglalkozom Turulvölgye ügyeivel, mellette pedig folyamatosan megrendeléseket teljesítek grafikusi berkekben, és szervezkedem, és még ékszerkollekciót is készítek és mellette egy majd 1000 nm es kertet is én csinálok az otthonomban, minden tavasztól őszig. Így gyakran ezekkel napi 10-14 órákat, vagy többet dolgozom. Mégsem vagyok kimerült, mert amit csinálok azt mindegyiket szeretem és akkor is csinálnám, ha nem kapnék érte juttatást. Ez a titok.


Ha egy olyan projektbe vágsz, ami igazán érdekel, akkor nem energiát szív ki belőled, hanem energiát kapsz tőle, és amitől energiát kapsz, attól szárnyakat kapsz, és amit igazán szeretsz csinálni, abból folyamatosan egyre jobb leszel, és ha jobb leszel azt előbb utóbb észreveszik és meg fogják fizetni, mert akkor fel fognak kérni rá, hogy dolgozz benne. Mi itt Turulvölgyében imádunk azzal foglalkozni, amit sokan a gazdálkodás körüli munkának neveznek. Szeretünk az állatok mellett tenni venni, és én is - habár egyelőre nem tudok még folyamatosan ott lenni- de szeretek róluk beszámolni, szeretek a gazdálkodás érdekében lépéseket tenni.


Van ITT ez a videó, ami nekem nagy kedvenc, mert pontosan ezekről szól.