Nyulam bulam, mi a baj?

Korábban írtuk, hogy a kezdetek kezdetén örökbe fogadtunk mi egy nyuszit, akit korábbi gazdái törpenyúlként vettek, ám mégis kicsit nagyobb lett, mert törpe keverék, mint kiderült. A böcsületes neve Doyle, azonban mi csak Ödönnek becéztük. Azt gondoltuk akkor, és a gazdája is, hogy majd milyen jól el lesz az ő örökké hódítani akaró féltörpe nyuszija az itteni lányokkal...nos tévedtünk. Pár hónapos próbálkozás után végleg beláttuk, hogy Ödön nem háztáji nyúl, és sehogy sem akaródzik kijönni egyik hölgyeménnyel sem. Sokáig rakosgattuk egyik lánytól a másikig, kölykökhöz, is idősebbekhez, ám mindig vita lett a vége. Egyik nap hoztam egy anyanyuszit, Lepkét, akivel úgy tűnt jól kijön. Meg is nyugodtak Zsuzsáék is, mi is, hiszen Lepkemama minden nap nyalogatta puszilgatta Ödönt. Ám feltünt valami...Ödön mint ha fogyna, először azt hittük, hogy bizonyára jön a tél nem elég neki a napi ennivaló, így többet kapott, mert betegnek nem tűnt. De szegénykém csak fogyott tovább és egyre szomorúbbnak láttuk. Ekkor derült fény arra, hogy itt bizony Lepkemama lehet a dologban, aki előttünk nem bántotta Ödönt, a háttérben viszont......minden bizonnyal terrorizálta. 

Így Ödön beköltözött és ismét szobanyúl lett. Egyelőre egy ideiglenes ketrecben van nyitott ajtónál a kis szobában, de a héten végleges helyére visszük, hozzám, ahol egy szép tágas ketrecet és egy felfedezni váró télikertet kap, meleget, és szobanyúl életet, mert hát akárhogy is nézzük Ödön mégiscsak ehhez volt egész életében szokva. Amióta bent van ismét él és virul, boldogan hallgatózik, annyit eszik, amennyi belefér, és láthatóan boldog, habár még vékonyka, de a lényeg hogy ez után a kis kaland után mi is beláttuk, nem mindenkinek való a tanyasi élet. 

Szegénykém sokat fogyott, ám most már semmi más nem vár rá, mint a kényelmes súlyfelszedés és a hobbinyulak gondtalan élete, mi pedig tanultunk az esetből.

Malacok, kecskék nyulak és egyéb állatfajták

13 kismalac jött világra Bodza és Áfonya féltő gondoskodása alatt Turulvölgyében. Ahogy leírtam már ide, csodálatos anyák, és a lehető legjobban nevelik a kicsiket, akik kiköpött miniatűr másuk, és olyan elevenek, vasgyúrók, hihetetlenül édesek, hogy nem győzünk olvadozni a látványuktól. ...amikor ez a sok kis apró pata egy kondában megindul a kertnek, és rágcsál, turkál röfög mini hangon... Szóval zabálni valóak na.Nagyon szépen gyarapodnak, szinte naptól napra nőnek, és napról napra több kép készül róluk :)

És természetesen a többi állatról sem feledkeztünk meg a képek szempontjából, hát nézzük. 

Egy napos "visonka"

A malacfészekben:)

Itt már kicsikét nagyobbak azért

Csendes legelészős kép kötelező macskával

Kecske SÉTÁLTATÁS az utcában :) 

Luci:)

A félelmetes házörző ( na jó majd hamarosan csak) Vesta

Róluk méltatlanúl kevés kép készül, de majd pótoljuk, szóval nyuszákok :) 

Papucs

Még mindig kecske séta Vestával

Óltakarítás közben

Bodzáék, köztük a kicsikkel, így szoktak aludni, etetni és pihenni :) 

A MAG mi vagyunk és megmentjük a világot

És itt most a MAGot nem feltétlen a magyarságra értem, hanem a gazdálkodókra, vidéken újrakezdőkre, és az önellátásra törekedőkre főleg.

Ma takarítás nap volt.

Takarítás közben mindig sokat filozofálok, egyébként is sokat gondolkodom. Néha még túlságosan is, de amikor rendet teszek, takarítok, akkor azt hiszem kicsit rendezem a gondolataim is a világról, magamról, mindenről.

Rozi, a legkedvesebb kecskénk ellopása óta sok sok miért keringett a fejemben: Miért engedi ezt az ország, és miért hunynak ezek felett szemet? Miért nem "fontos" az, ha valakinek "csak" pár ezer vagy tízezer forintos a kára? Szóval ilyesmiken morfondíroztam és néha pihenésképpen olvasgattam is azért az interneten.

Ám valahol a kádsúrolás és tükörpucolás között egyszer csak megvilágosodtam. Háááát persze, eddig is előttem volt ez ( és szerintem mindenki más előtt is), de igazából nem mondtam ki, nem foglaltam össze:

Ez itt a miénk, és jogunk van megvédeni

 Mi gazdálkodó, újrakezdő emberek, mi meg tudnánk menteni az országot, felvirágoztatni azt!

Hogy jött számomra ez az első hallásra kicsit lehetetlen kijelentés? Hát azt hiszem pont Rozi esete miatt.

Amióta csatlakoztunk kis baráti csapatunkkal sok önellátó csoporthoz és a Vidéken Újrakezdőkhöz is, láthattuk, hogy az emberek igen is - ahogy mi is- képesek apránként felépíteni, létrehozni TEREMTENI valamit, ami később megkönnyíti az életüket, és képesek belőle élni, képesek belőle növekedni. Nagyon sok újrakezdő, önellátó minimális anyagi összegekkel létrehozta az álmát – mi is. Ám ebben az álomban azonban mindig sötét és csúfos árnyként volt jelen – nem csak nálunk ugye- a tolvajok rendkívül károsító tevékenysége. 

De mielőtt leírnám, hogy mi, gazdálkodók miért is vagyunk ennyire nagyon fontosak az ország gépezetében, és hogy jön ehhez a tolvajlás, nézzük meg először  a mai vidéki tényeket:

Ami egy újrakezdőnek hatalmas érték, az a törvényekben "csak" maximum pár tízezer forintos kár, a rend őrei nem tudnak mit kezdeni vele, mert az ő kezük is a hülye törvényekhez kell igazodjon, gyakran pedig még a tolvajt védik, ha mégis kézre kerül....hát ezek a csúnya tények.

Sok-sok olyan emberrel beszélgettünk, akik pont ezek miatt adták fel. És alapvetően a faluban és vidéken élők nagyon nagy aránya pontosan emiatt nem mer gazdálkodni, nem mer gyümölcsöst ültetni, mert lelopják, nem mer nagy területen kapásnövényeket termeszteni, mert letarolják a vadorzók és nem mer állatokat legeltetni, tartani, legelőre vinni, mert pillanatok alatt hűlt helye lesz minden állatnak, vagy a kedves orkok a helyszínen már feldolgozzák szegény párát.....

Látványlegeltetés és photoshop formájában még el tudjuk képzelni.....

Ez tehát a valóság. Az EU, a kedves EU épít a falvaknak csodaszép tereket, virágládákat és szinte már közröhejesen nagy plakátokkal hirdeti, hogy bizony mennyi falu megújult hála nekik.......de a tolvajok ezzel mit sem törődnek, a falvak lakóit ugyanúgy nap mint nap terrorizálják, elviszik értékeiket, vagyonukat, rongálnak....a szép virágládákkal pedig nem változik semmi. 

Attól tartok sokkal több, mint hogy azt tippelni mernénk....

A másik valóság: Minden országnak van egy profilja úgymond, valamelyik hegyes vidéken él, van ahol millió az erdő. Nekünk csodálatos, zsíros, kiváló minőségű termőföldjeink, dús értékes legelőink, egészséget adó forrásvizeink vannak ( meg persze bányáink, de most nem ez a téma) Mégsem használjuk őket, nem élünk velük.....a legelők jobbára a legtöbb vidéken üresek, a szántók sokszor csak kényszerből szántottak...és még lehetne sorolni. Az emberek nem mernek gazdálkodni, mert meglopják őket. A nagy tőkés befektetők viszont vígan csinálják, nagyipar szerűen, mert ők megtehetik, hogy 3 méteres kerítést építsenek és felfogadjanak 4-5 éjjeli őrt. Ebből persze semmi jó nem származik csak a felfújt, embertelen módon tartott állatállomány...

Ilyen forrásokból szinte százszámra van hazánkban, mondják is: víznagyhatalom vagyunk. ...és ahol víz van, ott gazdálkodás és élet kellene hogy legyen. 

Jó régóta írok már de még mindig nem írtam le a lényeget, na most le fogom.

Tehát miért is tudnánk mi megmenteni az országot és magunkat is, mi gazdálkodók, újrakezdők, önellátásra törekedők? 

Hát nézzük máshogy a dolgot:


-- Mi lenne ha javulna a vidéki közbiztonság és nem lopnák el az állatokat, a terményt, a gyümölcsöt? 

...egy csodálatos napra ébrednénk, az biztos...és új reményekkel...

A piacokon óriási lenne a választék és a boltokban is, hiszen mi ÚJRAKEZDŐK imádunk kísérletezni mindenféle fajtával, és kötelességünknek érezzük a régi, már kiveszett őshonos növényféléket és  tájfajtákat visszahozni. 

Ha megszünne a lopás, az emberek bátrabbak lennének, MERNÉNEK állatot tartani, zöldséget termeszteni. Nem mindenki gondolom, de sokan elkezdenének terjeszkedni, a gazdák összefognának, és a falvakban ISMÉT lenne munkalehetőség, hiszen egyik másik nagyobb gazdaságnak szüksége lenne segéderőre, lennének mindenhol gyümölcsösök, lennének újra birkák és tehenek sok sok vidéken és lovak, meg kecskék meg mindenféle állatok, a rétekre, legelőkre visszatérne a növényi fajgazdagság, hiszen a legeltetés környezeti szempontból is nagyon fontos, a parlagfütől meg el lehetne búcsúzni. Ez a bőség előbb utóbb azt hozná magával, hogy a gazdák képesek lennének a VÁROSBA is termelni, kiszolgálni a lakosságot jó minőségű és egészséges élelemmel. A városban erre felfigyelnének és talán egy két élelmiszerlánc is átvenné a termékeket, meglátnák benne a lehetőséget, hogy a környékről megvegyék az anyagokat és ezt árulják ne a messziről hozottat. 

Nem kéne többé rettegni attól, hogy a termést idő előtt más aratja le..

A zöldségek ott nőhetnének ahol akarnak, és annyi mennyiségben, amennyit nem sajnálunk

Újra megjelennének a falu menti legelőkön a szemnek és a földnek is kedves tehéncsordák 

Mivel a élelem a lehető legközelebbről jön, olcsóbb lenne az élelmiszer, hiszen a kereskedők megspórolnák a szállítási, importálási költségeket ( ezt eddig is tudtuk ugye)

De arról senki nem beszélt, hogy fellendülne a kézműves ipar is, mert lenne elérhető gyapjúmennyiség, elérhető bőr,csont, stb. manufaktúrák nyílhatnának erre, akik újabb munkalehetőséget adnának az embereknek. Mivel lenne újra hazai bőr, gyapjú és egyéb alapanyag ÚJRA épülhetnének magyar cipőgyárak, fonalkészítő üzemek, hiszen nem kéne importálgatni mindent, mindenhol lenne hozzá alapanyag.

Gyümölcslé készítők és pálinkafőzők, lekvár és befőtt és süteményüzemek épülnének újra, és az emberek egyre bátrabbá válnának, és egyre több mindenbe bele mernének fogni.

Egészségesebben élnének, olcsóbb lenne az élet, és olyan termékekhez jutnának hozzá nagyon sokan, ami eddig csak a jól keresők kiváltsága volt. Fellendülne még a gépipar is, hiszen a mezőgazdaságban sokféle gépre, szerkezetre van szükség.

A MEZŐGAZDASÁG, A GAZDÁLKODÁS UGYANIS AZ EGYETLEN OLYAN TERÜLET, AMI KÉPES ÖNMAGÁT ÚJRATEREMTENI. AZ EGYETLEN OLYAN ÁGAZAT, AMI ALAPFELTÉTELE EGY CIVILIZÁCIÓ KIALAKULÁSÁNAK, MERT AHOL NINCS ÉLELEM OTT FEJLŐDÉS SINCS. HIÁBA LEHET EGY ORSZÁGNAK ORBITÁLIS GÉPGYÁRA, MEG EGYÉB ÜZEMEI, HA NINCS MIT ENNI, VAGY AZ DRÁGA, AKKOR ÉRTELMETLEN MINDEN MÁS.

És mégis...mi akadálya annak, hogy a változás nem történt meg? Semmi más, csupán az érdek, nem gonoszkodás áll e mögött, hanem a pénzéhség és az emberek lenézése, kihasználása. Nagy erő ez, ha a külföldi érdekeltségeknek piacra van szükségük és akárhogy is szépítjük, ezek a külföldi erők pontosan tudják, hogy a magyar élelmiszer I. osztályú minőséget képviselt mindig is, ha ez újra így lenne, nekik nem lenne akkora piacuk a saját gyártmányaikkal. Ez benne a szomorú...és itt lehet tovább gondolni sok minden mást is, hogy mit miért hagynak és mi miért alakult így. De nem kívánok összeesküvést gyártani csak gondolatokat ébreszteni. 


Most jön a legfontosabb rész. 

MIT TEHETÜNK MI MÉGIS AZÉRT, HOGY ÚJRA MEGMENTSÜK MAGUNKAT ÉS AZ ORSZÁGOT? 

Nagyon egyszerű a válasz: fogjunk össze, ne csak facebookon, hanem személyesen, a közvetlen közelben, segítsék és ismerjék meg egymást az egymás körzetében élő gazdák, és emberek, falusiak, támogassák egymást, fogjanak össze, a gazdálkodók lelkesítsék a lakosságot és dolgozzanak ki egy tervet arra, hogy milyen módon védjék meg magukat a kártevőktől, mert meg lehet védeni KÖZÖSEN. A hogyanját egyelőre nem írom le, mert azt még mi is tervezzük, de ha mi sikert fogunk elérni, akkor mindenkinek megosztjuk a tapasztalatainkat. 


Védjük meg azt, ami a miénk, ne csak az értékeinket, az állatainkat, hanem a szülőföldünket, és a jogunkat az álmaink megvalósításhoz!

A kérdés csak az: TI IS SZERETNÉTEK, HA EZ MEGVALÓSULNA?

(Illetve: Aki még szeretne egy kicsit tovább álmodni velem arról, mi változna, az jöjjön át IDE.  Kép forrást most nem tettem be, de aki kifogásolja az szóljon.)

Mi változna, ha nem kéne tartani a tolvajoktól? Képnézegető, elgondolkodtató...

Békés nyájak legelnének a dombokon is

A családi dinnyeföld sem lenne álom sokaknak, mert nem vinnék már el

Nem kéne többé látnunk a rendőrök sajnálkozó tekintetét és elviselnünk, hogy állatlopásnál semmi sem fog történni, mert egyszerűen nem lenne többé annyi tolvaj, hogy ezt megtegyék.

Bárkinek lehetne BÁRMILYEN gyümölcse

Ki lehetne engedni a malacot, hogy igazi szabad földben túrjon, mindezt úgy, hogy nem kéne több százezret költeni kerítésekre, hiszen jelenleg sokunk problémája épp az, hogy nem tudunk több százezret kiadni a védelemre.

Senki sem jönne terményt lopni, nyugodtan learathatnánk azt

Csodálatos gyümölcsfákat nevelhetnénk faluszerte, minden felesleges helyet kihasználva. 

Ez a fotó, nem csak az ipari tőkés gazdák földjeiről készülne, hanem a háztájiban is gondolkodó családi földekről.

Az eddig csak pusztuló rétek földjét szilaj paripák körmei törnék újra termőre

A kecskesajt és a kecsketej a magyar ember egyik általános élelmiszerévé válhatna, nem lenne többé nehezen beszerezhető kiváltság a városi embernek

Nem kéne ahhoz a Hortobágyi Nemzeti Parkig utazni, hogy ilyet lássunk :)

Források: Internet, a többit most nem néztem, de ha valaki esetleg valamelyik képen hiányolná a forrásmegjelölést, kérem szóljon és mutasson rá, hogy melyik az és honnan van. 

ééés még néhány kép a tegnap született malaszkákról :)