Vidéken újrakezdő ellenállás....

Feljött a napokban egy lehetőség...ami lényegesen kibővíthetné a gazdálkodást. Persze úgy, hogy talán végre én is odakerülhetnék a többiekkel, arra a helyre ahol teljes gőzzel azt tudnánk csinálni, amit eddig, csak kicsit több területen, sokkalta több lehetőséggel, szóval sokkal jobban, mint bármikor. Persze ez még csak lehetőség semmi sem biztos. De mivel az ügy kapcsolódik az én közeli hozzátartómhoz is, ezért persze hogy megint ellenállás tárgya lett a dolog, már eleve akkor amikor még semmi sem derült ki.

Szóval erről az ügyről jutott eszembe ez a kis szösszenet, amit nyugodtan be lehet tudni egy általános felháborodásnak is. Szerintem nem csak a magunk nevében írok.

Sokan valamiért azt hiszik, hogy az élethez kötelező a kiégés és a stressz. Mint ha ez valami kötelező kórkép kéne legyen, mint ha szükségszerű lenne igenis betegnek, idegesnek lenned, akkor ha már felnőttél - sőt inkább azt mondnám, hogy akkor tűnsz majd a világ szemében felnőttnek, ha ilyenné válsz. Mint ha elvárt lenne, hogy igenis égj ki, menj tönkre de legyen egy király házad, meg egy jó kocsid. - akkor majd mindenki komolyan vesz.

Sosem értettem a mai napig azt, hogy egyeseknek miért olyan nehéz elfogadni azt, ha a szerette, vagy a csemetéje nem olyan utat szeretne bejárni ami megszokott? Pláne nem a mai világban.

Legyünk reálisak: Értelmiségi gondolkodás, műveltség, diploma és tapasztalat ide- vagy oda, ma már talán nem is ez számít, hanem az, hogy mennyire vagy kinek az ismerőse, és milyenek a kapcsolataid. Jó lelkiismeretű ember meg képtelen csak azért befurakodni valahová, mert megengedi a kapcsolati tőkéje és akkor is megtenni ezt, ha nem is ért hozzá.

Sajnos azonban ezekből van a kevesebb, és a több - mondjuk ki feketén fehéren - azokból van, akiknek nincs lelkiismeretük: Gyakran a hozzá nem értők foglalnak el sok pozíciót..valakiknek a valakijei, hamvas arcú szép ígéretek következményei.  Meg ott a többi bonyolítás, és akárhogy próbálkozol normális életet teremteni elküldenek mindenféle kifogással: vagy mert nem elég az a tapasztalat, vagy mert túlképzett vagy, mert mert túl sok a tapasztalat, vagy mert a korod, vagy a nemed, vagy a hajad színe, vagy a nem tudom micsodád...de gyakran nem elég ma már az, hogy valaki jó szakember. Egyáltalán nem elég.

Hát mi is ezért kezdtünk el abban gondolkodni többek között, hogy kioldalazunk ebből. Ha nem tudunk tisztességesen létezni "átlagos" módon, hát akkor megpróbáljuk máshogy. Csak hát mindig ott az a fránya ellenállás. Valami valakinek sosem tetszik. Sokaknál azt vettem észre, hogy abszolút fogalmuk sincs erről a világról....azt gondolják még mindig, hogy olyan mint 30-40 évvel ezelőtt, hogy majd csak úgy jön egy munka, ami jó lesz és nehogy már ezt meg azt csináld, mert az már álmodozás, meg különben sem ezért tanultál. Hát ezt kapjuk mi is örökké.

Nekünk a legnagyobb ellenállást még mindig a szüleink adják, pedig már rég el kéne fogadniuk, hogy felnőttünk. Mégis az eredményeink ellenére is szilárd meggyőződésük, hogy amit mi járni próbálunk az úgy nem jó. Azt nem tudják megmagyarázni, de szerintük nekünk nincs elég képzettségünk, szaktudásunk és tapasztalatunk sem ehhez. Persze.....azt mindenki elfelejti, hogy ebben a szegmensben ( háztáji gazdálkodás, önellátás) effektíve kiesett 2-3 generáció. És éppen ezért itthon kétféle módon találkozhatunk a tudással: idősebb korosztály, akik már nem bírják, meg a 20-40 év körüliek, akik bírják, de nincs akkora tapasztalatuk még, ám a tudásuk messze túlmutat még az idősebbekén is. Lehet tehát választani. Sajnos az elmúlt évtizedek történései elintézték azt, hogy lazán kiessen több generáció ebből az életből. Simán elfelejtették a régi praktikákat, akik meg még tudják, azok - valljuk be- erősen kihalófélben vannak. Tehát megszakadt ez a folyamat. És így akinek szaktudása van többnyire nincs akkora gyakorlata, mint régen, amikor ez a folyamat ment a maga útján, apáról fiúra örökítve ( és lányra stb.)

Viszont pontosan hogy MI, a mi generációink akarná újból visszahozni ezt a folyamatot. És mondjuk ki kerek perec: nem akarják. Miért nem akarják? Mert a tudatlanság annyira átszűrte az emberek fejét, hogy sajnos messzemenően alábecsülnek minket, és igen.....néha előfordul, hogy mindent bevetnek annak érdekében, hogy megakadályozzák ennek a folyamatnak a kiteljesedését. Hogy miért?  Azért, mert az a bizonyos megszakadt és visszatérni nem akaró generáció még a mai napig szent meggyőződéssel vallja, hogy "valakinek lenni" csak sok pénzzel lehet. És "az nem munka", ami nem kecsegtet olyan karrier lehetőséggel, amit mutogathat az ember. Mert tudjátok erről szól: a mutogatásról, hogy később mutogathasd az autódat, meg hogy mennyire elfoglalt vagy. Mert a megszakadt ellenállás gondolataiban EZ jelenti az életet. Szerintetek a legtöbb ember miért szenved 40-50 éves korára szív- és érrendszeri problémáktól? Mi persze tudjuk a választ,de ők azt gondolják hogy ez a korral jár. Értitek? A KORRAL JÁR. Mondhatni NORMÁLIS, hogy 50 éves kora körül az ember drasztikusan leépül.

Sok embernek fogalma nincs arról hogy kétféle munka és kétféle stressz létezik. Az a munka, amit szívesen végzel, lehet bármilyen fárasztó többszörös erővel és lelkesedéssel vagy képes csinálni. Az a stressz, ami pedig egészséges és annak eredménykeképp születik, amit szeretsz csinálni fokozza a teljesítményedet és jótékonyan. Bármilyen más munka és stressz, ami nem kapcsolható ahhoz, amit szívesen csinálnál hosszútávon tönkretesz, kiéget és betegségekhez vezet. Na mármost: mindenki mást szeret csinálni, van aki gépeket szeret építeni, van olyan aki imádja kezelni a gépeket és van olyan, aki imád kreatív lenni és még sorolhatnám. Nem lenne szükségszerű ez a mai társadalmi berendezkedés, ha nem kényszerítenének mindenkit arra, hogy lemondjon azokról a dolgokról, amiket TÉNYLEG szeret csinálni. Mindenkinek meglenne a helye, hiszen például érdekes, de nem mindenki akar gazdálkodni, és állatokat tartani sem.  

És miért nem férünk össze velük? 

Mert mi élni szeretnénk az életet, nem mindenféle megvezethető emberek között, aggódva, stresszesen, rettegve és állandóan küzdve az igazunkért idejekorán tömni magunkba a gyógyszereket, és persze bőszen bizonygatni, hogy mennyire megérte, mert bizony micsoda házat építettünk, meg sikerült összekaparni egy Mercire.

Csak ENNYI a különbség köztünk és köztük és az istenért sem tudnánk érvelni velük.

Tudjátok amikor nekem szegezik az ellenállás kérdéseit/mondatait "minek akarjuk mi ezt? " Ez úgy sem jön össze!" "Nem vagyunk rá képesek, mert mi egyetemre jártunk és nem gazdaságban nőttünk fel" éssatöbbi.

Akkor néha megmondanám nekik, hogy "igen ez igaz, de pont mi leszünk azok, akik megmentik majd a világot, mert most a mérnök, a történész, a régész, vagy épp más szakmájúak ( nem csak diplomásokra gondolok persze) , vagy a néhai vezető beosztású és mindenki más, aki eddig képes volt a műveltsége által megtapasztalni a jelenlegi társadalmat, akik eddig kicsit is tovább láttak a helyzeten, most lényegében erre kényszerültek, hogy így éljenek, új módszereket kezdtek el kidolgozni, és minden egyes napjuk azzal a kérdéssel telik, hogy "hogy lehetne még jobban megoldani?"....nos ők valóban az a réteg, akik műveltsége és tudása jóval szerteágazóbb, mint az átlag embereknek. Igen, ők fogják megmenteni a világot. Igen, az a pár ezer ember minden támadás, ellenállás, és ellehetetlenítés ellenére MEG FOGJA MENTENI A VILÁGOT. És ilyenkor könnyek szöknek a szemembe és tudom, hogy nektek is, hiszen a mi történetünk rólatok is szól, mert akik olvasnak minket, azokról tudom, hogy hasonlóan elindultak egy úton, és minden bizonnyal bántották őket emiatt, próbálták őket megakadályozni, lebeszélni, letörni.

De akkor is mi - néhány ezren- vagyunk azok, akik képesek visszahúzni az embereket az összeomlás széléről.  ...persze amíg a mi szemünkben ők, addig az ő szemükben meg mi vagyunk az ellenállók.