"Mindenki azt hiszi, hogy a földi élet célja az, hogy teljesítsünk valami tervet. Senki sem kérdezi, hogy ez a terv az övé-e, vagy valaki más alkotta. Gyűjtik a tapasztalatokat, az emlékeket, a dolgokat, mások ötleteit, és többet gyűjtenek, mint amennyit elbírnak. És közben megfeledkeznek az álmukról."
/Paulo Coelho/

2015. május 7., csütörtök

Minden a fecskékkel kezdődött....

Nemrég írtam egy bejegyzést ITT lényegében arról, hogy bizony mindenféle ellenállás ellenére is mi mentjük meg a világot.  Aztán ma elém ugrott az alábbi cikk, ami ismét csak azt bizonyította számomra, hogy igen: Mi - a gazdálkodó, másképp gondolkodók- mentjük meg a világot, csakazértis. (Nagyobb terjedelmű írás következik )


Itt a cikk is: KATTINTS IDE


Beidézve a hírből pár részletet, ideje kicsit komolyabban elgondolkodnunk: 




"A molnárfecskék száma 65 százalékkal, a füsti fecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent 10 év alatt."




Forrás

Ezek a számok nem hogy szimplán aggasztóak, hanem borzasztóak. Én magam is észrevettem, hogy tünedeznek el gyerekkorom kedves emlékei, a fecskecsapatok, akik mindig ott ültek minden nyárvégén, összegyűlve a nagyi háza előtt, a villanyvezetékeken, jelezve, hogy vége a nyárnak lassan, és nekem meg kezdődik az iskola. Szomorkás volt emiatt -e jel, ám mégis kedves és szép emlék. hiszen vártuk őket vissza tavaszra, tudtuk, hogy ha ők megjelennek, akkor jön a tavasz és a balzsamos, virágillatú meleg idő is velük együtt. Emlékszem arra is, ahogy néztük a kis fecskéket az eresz alatt épített fészkükben, és csodálattal, elismeréssel gondoltunk a szüleikre, akik éjt-nappallá téve szorgosan hordták nekik a rovarokat. A lényeg, hogy a tavasz és a nyár nem az igazi fecske nélkül.


Ám úgy tűnik, ha így folytatjuk ez már valóban csak emlék marad.  Ha továbbolvassuk a cikket feltárul elénk az is, hogy ennek többek között mi az oka: 


"A városokban élő molnárfecskék visszaszorulását elsősorban a környezetszennyezés okozza, a vidéki környezetet kedvelő füstifecskék viszont annak a levét isszák, hogy az elmúlt évtizedekben összeomlott az intézményes és a háztáji állattartás is." 


Ez az utolsó mondat az, ahol MI, újra gazdálkodni vágyók a képbe jövünk és megmentjük a világot. A várossal sajnos nehezebb az ügy, de nem is ott fogják elkezdeni megmenteni a világot....hanem vidéken. Szóval miért is? 


Magyar tarka legeltetése a kép minősége alapján valamikor kb. a 70-es évek körül. Forrás 

Gondolkodjunk kicsit el....ha az ember állatot tart, a trágya és úgy eleve az állatok jelenléte odavonzza a legyeket és a szúnyogokat, ha ezek egy helyen vannak, a fecskék visszatérnek és elfogyasztják azokat. Ha van sok fecske ( és természetesen nem csak ezeket a madárfajtákat vonzza a vidék ismételt felélesztése) - akkor csökken a kártevők száma, hiszen -e szorgos apró madárkák jelentős tömegben pusztítják azokat.



Ha így folytatjuk, elfeledhetjük ezt a látványt IS

A mi fajtánk, vagyis a vidékre visszatérő gondolkodók tömege ha már állatot tart, akkor gyümölcs(pálinka)fát is szeretne - mert szeret élni - és persze kertet, na meg zöldségest is. A trágya hasznos része ennek, ettől borul virágba a fa, terem a zöldség. 

A fák odavonzzák a méheket és segítik őket a szaporodásban , mivel a fecskék felették a kártevőket, így a hasznos fajoknak újra lesz életterük. 

Ezáltal nem kell vegyszereket használni, ami segíti a földek újratisztulását és megelőzi a végleges kimerülést,tönkretételt, vagyis a szikesedést, az elsivatagosodást. Az állatok tartása, a legeltetés újjáéleszti a réteket. A nehéz paták talajt törnek, így nagyobb eséllyel telepednek meg újra a hasznos növények. A réteken széthagyott trágya táplálja a földet. A jó karban tartott rétek és legelők vízfelszívó képessége nő, mivel nem pang, ezért szintén visszaszorulnak a kártevők és a betegségek. A kullancs a hosszú füvet szereti, de az állatok legeltetésével visszaszorulnak. Ráadásul az állatok olyan madárfajokat is magukkal hoznak, amik kifejezetten eszik a kullancsot. Néha egy gazdálkodásba több kéz is elkél, sokszor folyamatosan. Munkahelyet ad. De nem stresszes, mozgásszegény munkahelyet. Olyan munkát, ahol a friss levegő, a szeretet és a csodálatos környezet alapszinten jár az ott dolgozónak.


Az emberek társas lények, és mindig sokkal szebb és jobb a munka közösen :) Egy gazdálkodásnak nem lehet egyedül nekiállni csak minimális mértékben, viszont ha valaki a maximumot szeretné kihozni ebből az életből, mindig szüksége lesz pár segítő kézre. 

A gazdálkodás ráadásul összehozza az embereket. Egy gazdának mindig van egy kis tojás, egy kis pálinka, ez kis ez meg az, ami felesleg és magának termelte és szívesen ad ajándékba a szomszédnak, a boltos néninek, vagy akár a postásnak. Aztán ott vannak az ilyen munkák, amikor pár plusz emberrel közösen kell munkálkodni az állatok körül. Az állat, a föld MINDIG összehozza az embereket. -na persze nem a nagyüzemi állattartás, és a szintén szinte üzemi földművelés az, ami ezt megteszi....

De ezt figyeljétek meg , tényleg így van: semmi sem tudja összekovácsolni igazán úgy az embereket, mint azok a dolgok amik a természetből jönnek: mint az étel, az ital, az állatok, a kert, a föld. Lehet bármilyen előadás, vagy kezdeményezés, ha nincs étel, ital, vagy állatok, akkor nem lesz olyan összekovácsolt a dolog. 


A gazdálkodás tanít is: Ahol állatok vannak, ott minden kisgyerek megáll, minden kisgyerek nyüstölni fogja a szüleit, hogy kérdezzék meg, lehet -e simogatni kis bocit, meg kiskacsát, meg lovat meg mindenféle mást. Aki megtapasztalta ezt tudja, hogy ezek a pillanatok jobban tanítanak bármilyen tanárnál, meg óvodánál. Igen...általunk születhet egy olyan generáció újra, aki vigyázni fog a földekre, a természetre és a világra. Így ez a generáció újra kapcsolatban lehet a természettel, nem fogja ész nélkül elherdálni azt, amit a Föld ad és nem fogja azt hinni, hogy a még több pénz az Isten és mindent annak kell alárendelni : a saját életét, egészségét és a családját is. 


Az állatoknál és a természetnél nincs jobb tanító

Kiskutya, kiscica, szobanövény van a városban és sok családban is. Na de egy gazdálkodás teret ad a megfigyelésnek és bemutatja hogy a természet világa változatos, gyönyörű, csodálatos és egészében mutatja be a rendszert, ami nem más, mint maga a létezés csodája. Egy jól működő gazdaság valójában mindig mini mása a természet működésének. Tökéletes "tanterem".

Ez a "tudat" beszivároghat a városokba: hiszen a városiak egyébként gyakran járnak "vidékre" hétvégente, általában olyan helyekre, ahol valami turistalátványosság lehet.
Na de épp ezért észre is venné a városi ember, hogy az újraéledt faluban kapható igazi zöldség, igazi hús, igazi gyümölcs, és úgy eleve csodálatos a környezete. Ezért sokkal nagyobb igény lenne arra is, hogy a gazdálkodó eladja a feleslegét a városi lakosoknak. 

Ráadásul MI - akik ugye megmentik a világot :D- újra visszalassítanánk kicsit ezt a felgyorsult, az élet szépségeit alig észrevevő emberiséget. Régen pont emiatt szerettek lejárni az emberek: a nyugodt, tiszta levegőjű, csendes és szép környezet, a mindenhol virágzó gyümölcsfák, a szíves háztáji vendéglátás, na és az állatok, a rendezett porták látványa miatt. Ma ez sok helyen leginkább sehogy, vagy éppen már csak "mutiba" valósul meg......


Ha nem mi mentjük meg a világot, akkor valahogy pont így fogunk festeni: utolsó bástyák egy szétesett rendszerben, akik aggódva figyelik, mikor éri el őket is a vég.....ha úgy vesszük: vagy mi mutatjuk meg, vagy azok, akiknek nem kéne inkább semmit megmutatni.

Nem hiszem, hogy a rendszer erőszakos megdöntésével, vagy folyamatos tüntetésekkel és zavargásokkal meg lehetne menteni ezt a mai helyzetet....nem hiszem, mert az megint csak egy új rendszer felállítását hozná magával, ami megint csak arról szólna, hogy kinek hogy van pénze, meg infrastruktúrája...és megint csak jönne valaki, akinek sok pénze van és kihasználná az emberek dühét, meg tehetetlenségét. Mert nézzünk szembe a tényekkel: az emberek többsége ma még azt hiszi hogy a "jó munkahely", meg a több pénz, meg a modern utak megmentik őket. De ez hazugság. Ez csak egy eszköznek kéne hogy legyen arra, ami valóban ÉLETET ad és nem csak vegetálást.
A változás mindig fejben kezdődik el, sosem külső eszmék és trendek hatására.
De ha elkezdődik, akkor világot ment, embereket ment, nem pedig megmondja mit kell tenni, nem megmondja, hanem megmutatja.

Visszatérve a fecskékre:
Persze, hogy nem csak ők egyébként az egyetlen károsultjai a helyzetnek. A lista csak bővül: emlékszem amikor apám szülőhelyén az Alföldön már nem ücsörögtek levelibékák a diófán....és emlékszem, amikor egyre kevesebb méhzümmögést hallottam a virágok körül...és még lehetne folytatni a sort. 



...szóval akkor megmentjük a világot? 













2 megjegyzés:

  1. Én is gazdálkodok, van kecském, szárnyasaim, van trágya domb is. A falu szélén birkanyáj van. Fecske mégis csak elvétve van. A gólyapárból is elpusztult az egyik. Azóta üresen áll a fészek... Szomorú látvány az üres gólya és fecske fészek. Gabriella

    VálaszTörlés
  2. Egy fecske, ahogy mondják még nem biztos, hogy nyarat csinál sajnos, de példát azt mutathat :) ...mi is lényegében eléggé egyedüliként vagyunk ott a környéken ilyen módon. De bízunk abban mi is, hogy talán majd rájönnek ott: érdemes valamit újra elkezdeni ebből és ha többen csináljuk, akkor szerintem visszajöhetnek még nagyobb számban a fecskék is.

    VálaszTörlés