Turulvölgyi Gömböc Tanya: június 2014

Nem kertelek, nagyon gyakran gondolok az állatok levágására, na nem élvezetből, de valahogy nekem ez nem tetszett soha. Imádom a húst, a jó kolbászt, a finom szarvascombot, és a mindenféle csirkemelleket, na meg a többit, de mindig undor és szégyen fogott el attól, hogy amit megveszünk a boltban, az nem más, mint a mérhetetlen pénzéhség és szenvtelenség végterméke. Mindig arra gondolok, hogy mi emberek hová süllyedtünk? A legelőink üresen állnak, miközben mindenféle hodályokba több ezer állatot bezsúfolva tartunk mesterséges hizlalásban, azért, hogy aztán rekord időn belül az asztalunkra jusson, mint ha az életünk múlna azon az állaton. Nem jó ez így. Akárhogy is nézem, nagyon nincs ez jól. Népesség szaporodás ide, vagy oda, ez nem természetes és nekem senki sem magyarázhatja meg, hogy azok a tépett csirkék, amiket elhoztunk a szűk ketrecekből, csőr vágva, csak a szükséges rossz részei és "sajnos ez van". Nem! Ez kedveseim egy hatalmas hazugság. Mindenki jól tudja hogy az emberiség fele, de talán jóval több része naponta élelemhez sem nagyon jut, és hogy a világ jobban élő fele meg baromira pazarol. Túltermelés van...és ennek nem csak mi isszuk meg a levét a begyógyszerezett, felfújt állati termékekkel, hanem az állatok is.

Tojótyúkok csőr vágva, kakast soha nem fognak látni

Ami viszont még ennél is fájóbb számomra, az az erkölcsi része az egész dolognak. Én ősi értékekben hiszek, amit azt mondatja velem, hogy ha már egy állat az életét adja azért, hogy tápláljon minket, akkor azt soha ne feleslegesen tegye és ha én odaadom neki az életem egy részét, hogy felneveljem, szeretgessem ezért cserébe, akkor annak az állatnak tisztelet és szeretet jár, hiszen ő az életével engem fog éltetni. Ami azt illeti én érzem megtiszteltetésnek, hogy ő ezt választotta, már pedig az én szemléletem szerint mindenki maga választ, mert véletlenek nincsenek. Ez a mai világunkból szinte már teljesen kiveszett..az ami az asztalra kerül, az üzemi "termelők" megépülésével személytelen tárgyiasított élelemmé vált, és ez a nem mindegy. Az emberiség szerintem elérte a legalját annak, amit tesz. Hiába intézkedtek, hogy minden állat fájdalommentesen végezze, de az életük miből áll? Egész életükben a marhák, sertések és a baromfik többsége nem lát mást csak egy mesterséges gépezetet, ahol nincs legelő, nincs napfény és nincs ÉLET, csak gépek, meg furcsa fehér ruhába öltözött dolgozók..

Én ezért vagyok dühös, és nekem ez fáj a legjobban, mert aki ennyire semmibe veszi az élet bármilyen formáját, az maga sem méltó arra, hogy életet kapjon (ami azt illeti nincs is életük, de ez másik bejegyzést érdemelne). Írhatnám azt is ,hogy miért tiszteljük az embert, ha az nem tisztel más életformát? Nem jogos? De. Teljesen az. Személyesen azt hiszem ennek is köze van ahhoz, hogy magát az emberiséget, vagy az emberek egy bizonyos csoportját nem tudom tisztelni, mert nincs miért, hiszen a nagy részük elvesztette a hitelességét és a szívét is, sokan, be kell vallani nem többek mint lélek töredékek, nem teljesek, a rendszer vak áldozatai, akik soha nem fognak mély álmukból ébredni ebben az életükben és meggyőződéssel táplálják azt az ipari hálózatot, ami miatt nap mint nap több ezer állat (és ember is) él kiszolgáltatva és maximális kizsákmányolásban.

De nézzük a tényeket. Sokat olvastam a témában, nem csak mindenféle állatvédő oldalakon, ahol hajlamosak eltúlozni a valóságot, hanem az ezzel foglalkozó cégek, fórumok oldalát is meglátogatva. Így tehát dióhéjban azért el tudom mondani mi kerül az asztalra.

Nézzük a baromfit: életük ott kezdődik hogy keltetőben kikelnek a tojásból, majd némi száradás után óriási neveldékbe kerülnek, ahol kapásból megkapják életük első antibiotikumozott tápjait. Ez fontos, hiszen az óriási tömeg és a tömeghez képest kis hely miatt sokkal nagyobb az esélye az elhullásnak, ezt meg ugye kicsire kell csökkenteni. Eltelik pár nap és jön a csőr hegyének erős levagdosása, hogy a tömegesen összezsúfolt állatok ne egymást kezdjék ki. Innentől kezdve az állat csak bizonyos takarmányfélét tud enni. Napfényt, legelőt, gyepet és kék eget soha nem fognak látni az elkövetkező életükben, ami durván a hizlaló és növekedést segítő tápoknak köszönhetően kb 40 nap alatt véget is ér. Az alvás egy ipari csirkénél 4 óra, hiszen durván 4 órára kapcsolják le a villanyt nekik, ezzel is elősegítve az intenzív hízást és etetést.
Ez a tartás mód a minőségben is megmutatkozik, hiába bőséges látszólag a multiknál vásárolt ipari csirke, a beltartalmi értékek messzire elmaradnak attól, amit az ember maga nevel fel a kertjében napfényen, kukoricán, búzán és friss zölden, szaladgálva és boldog életet élve.

Életük hajnalán a csibéknek jó egy ilyen, hiszen egy ideig muszáj tartani megfelelő hőmérsékletet számukra, ezzel nem is volna baj önmagában. Csakhogy aki ilyen üzemben kezdi az életét, jó eséllyel így is fejezi be.

Így készül a tojás, amit minden boltban és üzletláncban megkaphatunk. Senki se reménykedjen, ebből a ketrecből soha nem engedik ki őket, még csak egy kis sétára sem.

A kicsitől talán több mozgás, hiszen a csirkék megválaszthatják, hogy fel akarnak ülni, vagy lent akarnak mászkálni. Juhé.

Tojó állománynál ugyanez a helyzet, de ott egy éves korokig nem vágják le az állatokat. Az intenzív tojatás miatt a tyúkok már egy éves korra "kiapadnak", hiszen folyamatosan erőltetve termelik a tojást. Ezeket az állatokat tojatóketrecekben tartják, folyamatos antibiotikumozás mellett. A ketrecből csak akkor szabadulnak, amikor már a vágóhídra viszik őket, vagy ne adj Isten letojt tyúk vásárt tartanak belőlük. Egyik állatnál sem téma a szép tollazat, a ketrec miatt a tollruhájuk tönkremegy, a folyamatos stressz hatás miatt pedig állandóan magukat és egymást is csipkedik, eszik ( ezért kell a csőr vágás)

Így nevelődik a hibrid, én mindig felteszem magamnak a kérdést, ha az állatainknak egy lehetséges ólat, lakhelyet alakítunk ki épp: Én laknék benne, élnék gy? Ha igen a válasz, megnyugszom, ha nem addig alakítom, míg igen nem lesz. Ilyen zsúfolt körülmények között SOHA nem élnék.

Tehát a mesterségesen legyártott állatok nem csak lelkiismereti és erkölcsi kérdés közügyei, hanem minőségi és élelmezési ügy is egyben. Bővebben erről ITT érdemes olvasni.

És mi a helyzet a nagyobb állatokkal?

Intenzív marhatartás.

Az ember kedveli a sertés és a marha húst, a tejet és a sajtokat mert finom, én magam például imádom a marhanyelvet is, de ez is szintén az a téma, amit nehezen lehet megérteni. Ahogy írtam rengeteg legelőnk vált üressé azóta, amióta az ipar kitalálta, hogy tönkreteszi a háztáji gazdaságokat.

Így néz ki egy marhatelep. Nektek nem tűnik fel, hogy amennyi területet elfoglal ez a pár hodály, annyi területen már megférne a csorda is? Pedig a szomorú valóság ez, ilyen területen hodály nélkül is ellegelne jó pár marha, igaz takarmányozás mellett, na de még MINDIG emberségesebb körülmények között, mint ahogy azokban az istállókban élnek becsomagolva. Az a tószerű előtte feltételezhetően a marhák végterméke, vagyis a trágyalé, amit az ilyen hizlaldákban nem a föld szív el és teszi magáévá mint értékes tápanyagot, hanem kivezetik egy ilyen tartályba, mert ugye bent összegyűlik, aztán nem tudnak jobbára mit kezdeni vele, hiszem manapság a szagtalan műtrágya és az egyszerű növényvédő szerek sokkal egyszerűbben elvégzik az értékes trágya helyett a munkát a nagyüzemi gazdálkodók többsége szerint...

Bővebben EZT érdemes megnézni a háztáji tönkretétel témához. És bizony ha most végignéznénk hazánk tájain, gazda szemmel feltűnne az a szomorú nagy csend. Láthatnánk hogy a monogazdálkodásnak köszönhetően gyakorlatilag csak háromféle növényt termelünk: Búzát, napraforgót és repcét. Utóbbi kettőnek az olajtermelés miatt van szerepe semmi másra nem igen használják ( max takarmányként utána) . Nincsen már köles, zab, rozs, hajdina és bizony ugyanígy valami rejtélyes módon csend honol a legelőkön is. Ami nagy baj, hiszen a legeltetés és a kaszálás rengeteg védett és hasznos növény és állatfajnak adott teret. Amikor ez megszűnt azzal együtt vált egyhangúvá a legelő is. A mocsarakat kisebb medreket elöntötte a nád és a sás, eltelítődtek, mert nincs már bivaly aki karbantartaná, a mezőkön ritkábbá váltak a gyógynövények, mert nincsenek csordák akik trágyáznák a földet, patáikkal lazítanák a talajt és legelésükkel teret hagynának a lassabban növő növényeknek az elterjedt fűfélékkel szemben.

Mi tehát az ipar által való teljes tönkretétel, ha nem az, hogy maximálisan szembementünk a természettel, a természetességgel és -ki merem jelenteni- hogy az egész emberiséggel és a Földdel?

Napi kétszer, amíg körbeér a "körhinta" addigra a tehén is megfejődik. Az egyetlen pozitív pont egyébként az egész termelésben ez, teljesen jó dolognak lehetne mondani, ha ezek az állatok életet is kapnának cserébe a tejükért, nem csak vegetálást. Ezt a fejési módszert egyébként arra találták ki, hogy az állatok nyugodtabban álljanak, mert tetszik nekik.

Akik ma még tartanak tehenet ők is szomorúak a mai helyzet miatt. A minap jártam mamámnál, ott elmentünk a szokásos tejadagért le a faluba, házi tejért mentünk Kadarcsékhoz, akik nem messze laknak tőle. 4-5 tehenük van és mindennap friss igazi tejet kapni náluk. Józsibácsi készségesen megmutogatta az állatokat, akik gyönyörűek voltak, kövérek és majd kicsattantak az egészségtől, de ahogy beszélgettünk és előkerült a pálinka is ( párom jól bírja de még neki is erős volt :D) előjött a gazdálkodás mai szomorú oldala is. Kérdeztem, hogy miért nincsenek már a legelőn tehenek? Szomorúan mondta, hogy nem engedik őket kihajtani...ezért már ők is lassan felszámolják a maradékot, hiszen csak istállózni tudják ennek köszönhetően őket. Nem engedik kihajtani őket......mai napig ez a mondat cseng a fülemben, hogyhogy nem engedik kihajtani őket????
Nem léphetnek rá az utakra, nem mehetnek át rajta. Ez volt a válasz, és nagyon elgondolkodtam ezen, oly annyira, hogy meg fogom kérdezni a teljes okát ennek egy bennfentestől. Dühös vagyok ettől a mondattól, hiszen a jószág a falu lelke kéne hogy legyen, az autóknak tisztelettel és csodálattal kéne lassítani és araszolni, amíg ezek a fenséges állatok átkelnek az úton! Mégis milyen világ ez? S amíg ők nem mehetnek ki a legelőre, addig ihatjuk a mesterséges tejünket a boltból.

Csendes kérődzéssel egybekötött legelészés ott, ahol még úgy élnek az állatok ahogy jó nekik. Régen minden falunak volt egy gulyása az hajnalban összeszedte a faluban az állatokat és kiment velük, estére meg végighajtotta őket a falun, aztán minden tehén hazament magától, hiszen pontosan tudták hol laknak és ki várja őket haza. Ilyen egyszerű volt.

Ez a bolti tejféle valami hasonlóan jön létre, mint a tojás az üzemi tyúkoknál. A teheneket mesterségesen megtermékenyítik, majd ideje korán elválasztják a borjút. Ezek a borjak több felé kerülnek: vagy mennek tenyészállatnak, vagy mennek szinte naposan a henteshez, vagy mennek a hizlaldába. Napfényt és legelőt ők sem látnak, de csarnokot annál inkább, na meg mindenféle gépesített dolgot, amin keresztül fejik őket. Patájuk csak padlót érint, acélt és követ, friss napfénytől csillogó gyepet soha. A mindenféle lehetséges tőgygyulladások és a többi elkerülése végett pedig folyamatosan antibiotikumozzák őket. A szabály szerint 5 napig nem szabad gyógyszerezni, és csak az után lehet fejni a piacra, de mi erre a garancia, hogy be is tartják? A tej természetesen nem így kerül a piacra, hanem homogenizálják és pasztőrözik. Ez annyit jelent, hogy egységes ízűvé és állagúvá varázsolják őket különféle szétválasztó eljárásokkal, amik után a tejet mondhatni újra összerakják. A pasztőrözéssel nem lenne önmagában probléma egyébként, ha nem kéne még ezer más eljárást végigcsinálni a tejen. A bolti tej egyébként íztelen, mert nincs benne a rét íze, a gyógynövények zamata , csak a gyógyszer és a mindenféle hormon kezelt tápok mutatkoznak meg rajta.

A húshasznú állatokról meg talán nem is érdemes már bővebben beszélni, az hogy a sertések acélzárdákban élnek, az anyát mesterségesen földhöz nyomják egy acélkalodával, hogy a kicsik szophassanak, így nem nyomja őket el. Több mint embertelen és mindez amiatt történik, mert a folyamatos stressz agresszióra készteti őket. A kismalacok farkát már naposan megkurtítják, hiszen ahogy a baromfinál a toll úgy a malacnál a farok és a fül eshet áldozatul egyik másik csetepaté alatt, amit természetesen ismét csak a zsúfoltság és a mesterséges tartás eredményez, amihez ugye megint csak gyógyszerek és mindenféle mű- anyagok kellenek, hogy ne hulljon el az állomány fele.