"Mindenki azt hiszi, hogy a földi élet célja az, hogy teljesítsünk valami tervet. Senki sem kérdezi, hogy ez a terv az övé-e, vagy valaki más alkotta. Gyűjtik a tapasztalatokat, az emlékeket, a dolgokat, mások ötleteit, és többet gyűjtenek, mint amennyit elbírnak. És közben megfeledkeznek az álmukról."
/Paulo Coelho/

2015. június 5., péntek

Mennyi az annyi? Avagy gondolattúra a hipermarketekből az őstermelőkön át a kézművesekig.


Mielőtt még nem fogtunk összességében ténylegesen és jelképesen is kapát, na meg vasvillát, addig én magam sem értettem soha, hogy mitől jó az, ha mondjuk egy igazi gyümölcsből készült lekvár valamivel jó párszáz forinttal drágább, mint az a mindenféle műdologgal telepumpolt tescos fajta. Addig sokáig nekem is az volt a mániám, hogy azt hangoztassam, nem lehet drágább, mert akkor nem jut el mindenkihez, nem ismerik meg, hiszen az embereknek nincs rá pénzük. 
( Természetesen soha nem vettünk "alja" élelmiszert korábban sem, de azért kötöttünk gyakran kompromisszumot is...



Ezekbe szeretetet is eltettek:)
Forrás: szepmagyarorszag.hu



Aztán ahogy én is egyre jobban megtapasztaltam az EREDETI ételek varázsát --  és igen, kipróbáltam több kézműves lekvárját, szörpjét, megkóstoltam az igazi több hétig érlelet sonkát, és felnőtt fejjel elemző módon majszoltam a háztáji kolbászt, na meg a tepertőt, és ne feledkezzünk meg a kézműves szappanokról, krémekről, ápolókról sem -- rájöttem egy nagyon fontos dologra ( azt leszámítva hogy a tömeg gyártott élelmek és ápolószerek még pluszban tele is vannak tömve mindenféle sz@rral):

Forrás: szerezni.blog.hu

HA HISZITEK, HA NEM EZEK SEMMIVEL SEM DRÁGÁBBAK VALÓJÁBAN!
( Na persze nyilván vannak kivételek, ahol már inkább a márkát fizetjük meg hozzá - vagy a pesti vásári árviszonyokat :D)


Le is írom azonnal miért. Amikor itt korábban meséltünk a háztáji csirke csodájáról, már akkor is hangsúlyozottan kijelentettük azt, hogy bizony bizony a nagyipari csirke - melynek nagy része víz- szó szerint húséhséget csinál a szervezetnek, ezért hiába eszel meg egy csirkecombot belőle, nem mindig érzed magad tele tőle ( max. rövidtávon). Miért is éreznéd? Hiszen a legtöbb tápanyag benne a víz, na meg a mesterséges adalékok. Ezzel szemben az igazi háztáji hús és természetesen nem csak a csirke, hanem a többi is --- nos abból néha falatok bőven elegek ahhoz hogy jóllakj, még a nagyevőknek is. Zsuzsa itt Turulvölgyében nem egészen 3-4 féle fogást is képes volt kreálni egyetlen csirkéből, amit négyen sem tudtunk felenni....ezzel szemben egy sparból vásárolt grillcsirke bizony néha pillanatok alatt elfogy. Látszatra a méret ugyanaz ( talán még a sparos csirke nagyobb néha)
Ám a tápanyag...és a mennyiség amitől eltelünk tőle, nagyon nem mindegy. Ebből adódóan megkérdezem: Megveszed a 600/kg ft-os sparos csirkét, aminek jó része víz és nem fogsz jóllakni tőle, vagy inkább megveszed 800-900 forintos áron Marika nénitől azt, ami két három, vagy több napra is bőven elég lesz számodra? 


Nem mindegy hogy élnek ők, és az sem hogy élünk mi. Nagyon is függünk egymástól.

S bizony ugyanez a helyzet a drágább de legalább igazi fűszerekkel, több hétig pácolt sonkával is. LEHET, hogy elsőre többet fizetsz, az igaz, hiszen nem 300ft-ról kezdődik egy ilyen sonka. Ám figyeld meg: sokkal kevesebbet fogsz tudni belőle enni, sokkal tovább kitart és TÉNYLEG TÁPLÁL.


És ugyanígy van a sajtokkal, a természetesen termelt zöldségekkel is: lehet több fáradtságnak tűnik magadnak elültetni, gondozni, termeszteni, viszont lehet, hogy feleannyit tudsz majd elfogyasztani abból a zöldségből, mint ha ugyanezt megvetted volna. Így gyakorlatilag ugyanannyiba kerülnek, csak előbbi éppen tényleg táplálja a szervezeted és a lelked is:)


Hetekig, sőt a hónapokig tartó érlelés adja az igazi tehénsajt lényét.
Forrás: austria.info


Azóta a bizonyos kezdés óra nekem is hatalmasat változott tehát az értékrendem. Ma már nem tartom méregdrágának a 7-900ftos lekvárt a 300ft-ossal szemben. És ugyanígy vagyok a krémekkel is, lehet hogy a boltban az a testápoló csak 600 forint, és lehet, hogy én megveszem 1200-ért egy kézművestől, de dupla annyi ideig tart, mert tömör, mert tömény, mert ahogy mondanák "van benne bőven anyag". És ez a nem mindegy. Nem mellékes persze az sem, hogy nem mérgezem magam, de hát erről annyian írnak, hogy számolni sem lehet, tehát erről már mindenki tud. Ám azt kevesen tudják, hogy a valóságban bizony ugyanannyiba kerülnek, és hát nem mindegy mit eszel, és mit kensz magadra.


Ráadásul a mifajtánk ( ezek a jólelkű kézműves termelők :P ) hajlandóak még a cserére is, mert nem amiatt kezdték el csinálni, hogy fuu ebből most mennyi pénzt akasztanak le, hanem szenvedélyből, szeretetből, emiatt ők igazán jóemberek, ezért ha egy kézművestől, vagy háztáji termelőtől vásárolsz, igazi kincseket találsz a személyükben, amikből gyakran igazi barátság, és jó ismertség születhet, és bizony semmivel sem fizettél többet a termékükért, mint a tescoban. :)


Tehát ha ugyanannyiért a pénzért jót akarsz magadnak és annak is aki készíti, gondolj erre a bejegyzésre és a termelőkre, meg a kézművesekre :)
Forrás: prokultura.hu

1 megjegyzés:

  1. Ezen a szemléletváltási folyamaton mi is átestünk/ átesőfélben vagyunk. :)
    Nagyon szépen, összeszedetten leírtad.

    VálaszTörlés