Begidásodtunk! :)

Már nagyon régóta vágytam erre a bejegyzésre, hogy VÉGRE leírhassam: Gizinek és Lucinak gidája született, bizony! Tegnap hajnalban gidásak lettünk, és egy csodálatos gödölyécskével lettünk gazdagabbak, aki alapvetően Gizi szakasztott mása. Nem is értem, hogy Lucinak ebben mi volt a szerepe. Zsuzsával már azon viccelődtünk, hogy lehet Gizi sarjadzással szaporodik, mert a kicsi pontosan úgy néz ki, mint ő...Lucival egyelőre semmi hasonlóság nem mutatkozik :D

Méreteit tekintve elmondhatom, hogy szerintem jóval nagyobb lesz, mint a szülei - akik nem éppen a méretükről voltak híresek. Már most majdnem akkora, mint a saját anyja, pedig csak egy napos :D Nem is értjük, hogy kerülhetett ki Giziből, mert a világrajövetelt nem láttuk, az a kora hajnal leple alatt történhetett. Mivel a kétlábú "rókák" elintézték, hogy Rozi ne nézzen anyai örömök elé :(, ezért különösen örülünk az egyetlen kecskepárunknak, akik első - és reméljük nem utolsó- alkalommal hoztak kisgidát Turulvölgye életébe :) Nem mondom, hogy most már ezerrel beindulhat a sajttermelés, de valószínű tejet már nem kell venni a napi kávéhoz és a sütés, főzéshez sem.

Gizi és kisleánya egy-két napig még a birtokon belül marad, egyelőre nem visszük ki őket a legelőre ( ami már egyébként egy házzal odébb került egy teljesen zárt, kétlábú"róka" mentes területre ) a biztonság kedvéért azért megfigyeljük, tényleg minden rendben van -e, aztán mehet viháncolni a zöldek közé. Ja és kap majd egy szép nevet :)

A kis propellerfül :) 

Együtt a család, meg a gazda csapat egyik része :D

Kiskecskének nem lehet ellenállni.....azok a hurka lábak...

Minden a fecskékkel kezdődött....

Nemrég írtam egy bejegyzést ITT lényegében arról, hogy bizony mindenféle ellenállás ellenére is mi mentjük meg a világot.  Aztán ma elém ugrott az alábbi cikk, ami ismét csak azt bizonyította számomra, hogy igen: Mi - a gazdálkodó, másképp gondolkodók- mentjük meg a világot, csakazértis. (Nagyobb terjedelmű írás következik )

Itt a cikk is: KATTINTS IDE

Beidézve a hírből pár részletet, ideje kicsit komolyabban elgondolkodnunk: 

"A molnárfecskék száma 65 százalékkal, a füsti fecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent 10 év alatt."

Forrás

Ezek a számok nem hogy szimplán aggasztóak, hanem borzasztóak. Én magam is észrevettem, hogy tünedeznek el gyerekkorom kedves emlékei, a fecskecsapatok, akik mindig ott ültek minden nyárvégén, összegyűlve a nagyi háza előtt, a villanyvezetékeken, jelezve, hogy vége a nyárnak lassan, és nekem meg kezdődik az iskola. Szomorkás volt emiatt -e jel, ám mégis kedves és szép emlék. hiszen vártuk őket vissza tavaszra, tudtuk, hogy ha ők megjelennek, akkor jön a tavasz és a balzsamos, virágillatú meleg idő is velük együtt. Emlékszem arra is, ahogy néztük a kis fecskéket az eresz alatt épített fészkükben, és csodálattal, elismeréssel gondoltunk a szüleikre, akik éjt-nappallá téve szorgosan hordták nekik a rovarokat. A lényeg, hogy a tavasz és a nyár nem az igazi fecske nélkül.

Ám úgy tűnik, ha így folytatjuk ez már valóban csak emlék marad.  Ha továbbolvassuk a cikket feltárul elénk az is, hogy ennek többek között mi az oka: 

"A városokban élő molnárfecskék visszaszorulását elsősorban a környezetszennyezés okozza, a vidéki környezetet kedvelő füstifecskék viszont annak a levét isszák, hogy az elmúlt évtizedekben összeomlott az intézményes és a háztáji állattartás is." 

Ez az utolsó mondat az, ahol MI, újra gazdálkodni vágyók a képbe jövünk és megmentjük a világot. A várossal sajnos nehezebb az ügy, de nem is ott fogják elkezdeni megmenteni a világot....hanem vidéken. Szóval miért is? 

Magyar tarka legeltetése a kép minősége alapján valamikor kb. a 70-es évek körül. Forrás 

Gondolkodjunk kicsit el....ha az ember állatot tart, a trágya és úgy eleve az állatok jelenléte odavonzza a legyeket és a szúnyogokat, ha ezek egy helyen vannak, a fecskék visszatérnek és elfogyasztják azokat. Ha van sok fecske ( és természetesen nem csak ezeket a madárfajtákat vonzza a vidék ismételt felélesztése) - akkor csökken a kártevők száma, hiszen -e szorgos apró madárkák jelentős tömegben pusztítják azokat.

Ha így folytatjuk, elfeledhetjük ezt a látványt IS

A mi fajtánk, vagyis a vidékre visszatérő gondolkodók tömege ha már állatot tart, akkor gyümölcs(pálinka)fát is szeretne - mert szeret élni - és persze kertet, na meg zöldségest is. A trágya hasznos része ennek, ettől borul virágba a fa, terem a zöldség. 

A fák odavonzzák a méheket és segítik őket a szaporodásban , mivel a fecskék felették a kártevőket, így a hasznos fajoknak újra lesz életterük. 

Ezáltal nem kell vegyszereket használni, ami segíti a földek újratisztulását és megelőzi a végleges kimerülést,tönkretételt, vagyis a szikesedést, az elsivatagosodást. Az állatok tartása, a legeltetés újjáéleszti a réteket. A nehéz paták talajt törnek, így nagyobb eséllyel telepednek meg újra a hasznos növények. A réteken széthagyott trágya táplálja a földet. A jó karban tartott rétek és legelők vízfelszívó képessége nő, mivel nem pang, ezért szintén visszaszorulnak a kártevők és a betegségek. A kullancs a hosszú füvet szereti, de az állatok legeltetésével visszaszorulnak. Ráadásul az állatok olyan madárfajokat is magukkal hoznak, amik kifejezetten eszik a kullancsot. Néha egy gazdálkodásba több kéz is elkél, sokszor folyamatosan. Munkahelyet ad. De nem stresszes, mozgásszegény munkahelyet. Olyan munkát, ahol a friss levegő, a szeretet és a csodálatos környezet alapszinten jár az ott dolgozónak.

Az emberek társas lények, és mindig sokkal szebb és jobb a munka közösen :) Egy gazdálkodásnak nem lehet egyedül nekiállni csak minimális mértékben, viszont ha valaki a maximumot szeretné kihozni ebből az életből, mindig szüksége lesz pár segítő kézre. 

A gazdálkodás ráadásul összehozza az embereket. Egy gazdának mindig van egy kis tojás, egy kis pálinka, ez kis ez meg az, ami felesleg és magának termelte és szívesen ad ajándékba a szomszédnak, a boltos néninek, vagy akár a postásnak. Aztán ott vannak az ilyen munkák, amikor pár plusz emberrel közösen kell munkálkodni az állatok körül. Az állat, a föld MINDIG összehozza az embereket. -na persze nem a nagyüzemi állattartás, és a szintén szinte üzemi földművelés az, ami ezt megteszi....

De ezt figyeljétek meg , tényleg így van: semmi sem tudja összekovácsolni igazán úgy az embereket, mint azok a dolgok amik a természetből jönnek: mint az étel, az ital, az állatok, a kert, a föld. Lehet bármilyen előadás, vagy kezdeményezés, ha nincs étel, ital, vagy állatok, akkor nem lesz olyan összekovácsolt a dolog. 

A gazdálkodás tanít is: Ahol állatok vannak, ott minden kisgyerek megáll, minden kisgyerek nyüstölni fogja a szüleit, hogy kérdezzék meg, lehet -e simogatni kis bocit, meg kiskacsát, meg lovat meg mindenféle mást. Aki megtapasztalta ezt tudja, hogy ezek a pillanatok jobban tanítanak bármilyen tanárnál, meg óvodánál. Igen...általunk születhet egy olyan generáció újra, aki vigyázni fog a földekre, a természetre és a világra. Így ez a generáció újra kapcsolatban lehet a természettel, nem fogja ész nélkül elherdálni azt, amit a Föld ad és nem fogja azt hinni, hogy a még több pénz az Isten és mindent annak kell alárendelni : a saját életét, egészségét és a családját is. 

Az állatoknál és a természetnél nincs jobb tanító

Kiskutya, kiscica, szobanövény van a városban és sok családban is. Na de egy gazdálkodás teret ad a megfigyelésnek és bemutatja hogy a természet világa változatos, gyönyörű, csodálatos és egészében mutatja be a rendszert, ami nem más, mint maga a létezés csodája. Egy jól működő gazdaság valójában mindig mini mása a természet működésének. Tökéletes "tanterem".

Ez a "tudat" beszivároghat a városokba: hiszen a városiak egyébként gyakran járnak "vidékre" hétvégente, általában olyan helyekre, ahol valami turistalátványosság lehet.
Na de épp ezért észre is venné a városi ember, hogy az újraéledt faluban kapható igazi zöldség, igazi hús, igazi gyümölcs, és úgy eleve csodálatos a környezete. Ezért sokkal nagyobb igény lenne arra is, hogy a gazdálkodó eladja a feleslegét a városi lakosoknak. 

Ráadásul MI - akik ugye megmentik a világot :D- újra visszalassítanánk kicsit ezt a felgyorsult, az élet szépségeit alig észrevevő emberiséget. Régen pont emiatt szerettek lejárni az emberek: a nyugodt, tiszta levegőjű, csendes és szép környezet, a mindenhol virágzó gyümölcsfák, a szíves háztáji vendéglátás, na és az állatok, a rendezett porták látványa miatt. Ma ez sok helyen leginkább sehogy, vagy éppen már csak "mutiba" valósul meg......

Ha nem mi mentjük meg a világot, akkor valahogy pont így fogunk festeni: utolsó bástyák egy szétesett rendszerben, akik aggódva figyelik, mikor éri el őket is a vég.....ha úgy vesszük: vagy mi mutatjuk meg, vagy azok, akiknek nem kéne inkább semmit megmutatni.

Nem hiszem, hogy a rendszer erőszakos megdöntésével, vagy folyamatos tüntetésekkel és zavargásokkal meg lehetne menteni ezt a mai helyzetet....nem hiszem, mert az megint csak egy új rendszer felállítását hozná magával, ami megint csak arról szólna, hogy kinek hogy van pénze, meg infrastruktúrája...és megint csak jönne valaki, akinek sok pénze van és kihasználná az emberek dühét, meg tehetetlenségét. Mert nézzünk szembe a tényekkel: az emberek többsége ma még azt hiszi hogy a "jó munkahely", meg a több pénz, meg a modern utak megmentik őket. De ez hazugság. Ez csak egy eszköznek kéne hogy legyen arra, ami valóban ÉLETET ad és nem csak vegetálást.
A változás mindig fejben kezdődik el, sosem külső eszmék és trendek hatására.
De ha elkezdődik, akkor világot ment, embereket ment, nem pedig megmondja mit kell tenni, nem megmondja, hanem megmutatja.

Visszatérve a fecskékre: Persze, hogy nem csak ők egyébként az egyetlen károsultjai a helyzetnek. A lista csak bővül: emlékszem amikor apám szülőhelyén az Alföldön már nem ücsörögtek levelibékák a diófán....és emlékszem, amikor egyre kevesebb méhzümmögést hallottam a virágok körül...és még lehetne folytatni a sort. 

...szóval akkor megmentjük a világot? 

Vidéken újrakezdő ellenállás....

Feljött a napokban egy lehetőség...ami lényegesen kibővíthetné a gazdálkodást. Persze úgy, hogy talán végre én is odakerülhetnék a többiekkel, arra a helyre ahol teljes gőzzel azt tudnánk csinálni, amit eddig, csak kicsit több területen, sokkalta több lehetőséggel, szóval sokkal jobban, mint bármikor. Persze ez még csak lehetőség semmi sem biztos. De mivel az ügy kapcsolódik az én közeli hozzátartómhoz is, ezért persze hogy megint ellenállás tárgya lett a dolog, már eleve akkor amikor még semmi sem derült ki.

Szóval erről az ügyről jutott eszembe ez a kis szösszenet, amit nyugodtan be lehet tudni egy általános felháborodásnak is. Szerintem nem csak a magunk nevében írok.

Sokan valamiért azt hiszik, hogy az élethez kötelező a kiégés és a stressz. Mint ha ez valami kötelező kórkép kéne legyen, mint ha szükségszerű lenne igenis betegnek, idegesnek lenned, akkor ha már felnőttél - sőt inkább azt mondnám, hogy akkor tűnsz majd a világ szemében felnőttnek, ha ilyenné válsz. Mint ha elvárt lenne, hogy igenis égj ki, menj tönkre de legyen egy király házad, meg egy jó kocsid. - akkor majd mindenki komolyan vesz.

Sosem értettem a mai napig azt, hogy egyeseknek miért olyan nehéz elfogadni azt, ha a szerette, vagy a csemetéje nem olyan utat szeretne bejárni ami megszokott? Pláne nem a mai világban.

Legyünk reálisak: Értelmiségi gondolkodás, műveltség, diploma és tapasztalat ide- vagy oda, ma már talán nem is ez számít, hanem az, hogy mennyire vagy kinek az ismerőse, és milyenek a kapcsolataid. Jó lelkiismeretű ember meg képtelen csak azért befurakodni valahová, mert megengedi a kapcsolati tőkéje és akkor is megtenni ezt, ha nem is ért hozzá.

Sajnos azonban ezekből van a kevesebb, és a több - mondjuk ki feketén fehéren - azokból van, akiknek nincs lelkiismeretük: Gyakran a hozzá nem értők foglalnak el sok pozíciót..valakiknek a valakijei, hamvas arcú szép ígéretek következményei.  Meg ott a többi bonyolítás, és akárhogy próbálkozol normális életet teremteni elküldenek mindenféle kifogással: vagy mert nem elég az a tapasztalat, vagy mert túlképzett vagy, mert mert túl sok a tapasztalat, vagy mert a korod, vagy a nemed, vagy a hajad színe, vagy a nem tudom micsodád...de gyakran nem elég ma már az, hogy valaki jó szakember. Egyáltalán nem elég.

Hát mi is ezért kezdtünk el abban gondolkodni többek között, hogy kioldalazunk ebből. Ha nem tudunk tisztességesen létezni "átlagos" módon, hát akkor megpróbáljuk máshogy. Csak hát mindig ott az a fránya ellenállás. Valami valakinek sosem tetszik. Sokaknál azt vettem észre, hogy abszolút fogalmuk sincs erről a világról....azt gondolják még mindig, hogy olyan mint 30-40 évvel ezelőtt, hogy majd csak úgy jön egy munka, ami jó lesz és nehogy már ezt meg azt csináld, mert az már álmodozás, meg különben sem ezért tanultál. Hát ezt kapjuk mi is örökké.

Nekünk a legnagyobb ellenállást még mindig a szüleink adják, pedig már rég el kéne fogadniuk, hogy felnőttünk. Mégis az eredményeink ellenére is szilárd meggyőződésük, hogy amit mi járni próbálunk az úgy nem jó. Azt nem tudják megmagyarázni, de szerintük nekünk nincs elég képzettségünk, szaktudásunk és tapasztalatunk sem ehhez. Persze.....azt mindenki elfelejti, hogy ebben a szegmensben ( háztáji gazdálkodás, önellátás) effektíve kiesett 2-3 generáció. És éppen ezért itthon kétféle módon találkozhatunk a tudással: idősebb korosztály, akik már nem bírják, meg a 20-40 év körüliek, akik bírják, de nincs akkora tapasztalatuk még, ám a tudásuk messze túlmutat még az idősebbekén is. Lehet tehát választani. Sajnos az elmúlt évtizedek történései elintézték azt, hogy lazán kiessen több generáció ebből az életből. Simán elfelejtették a régi praktikákat, akik meg még tudják, azok - valljuk be- erősen kihalófélben vannak. Tehát megszakadt ez a folyamat. És így akinek szaktudása van többnyire nincs akkora gyakorlata, mint régen, amikor ez a folyamat ment a maga útján, apáról fiúra örökítve ( és lányra stb.)

Viszont pontosan hogy MI, a mi generációink akarná újból visszahozni ezt a folyamatot. És mondjuk ki kerek perec: nem akarják. Miért nem akarják? Mert a tudatlanság annyira átszűrte az emberek fejét, hogy sajnos messzemenően alábecsülnek minket, és igen.....néha előfordul, hogy mindent bevetnek annak érdekében, hogy megakadályozzák ennek a folyamatnak a kiteljesedését. Hogy miért?  Azért, mert az a bizonyos megszakadt és visszatérni nem akaró generáció még a mai napig szent meggyőződéssel vallja, hogy "valakinek lenni" csak sok pénzzel lehet. És "az nem munka", ami nem kecsegtet olyan karrier lehetőséggel, amit mutogathat az ember. Mert tudjátok erről szól: a mutogatásról, hogy később mutogathasd az autódat, meg hogy mennyire elfoglalt vagy. Mert a megszakadt ellenállás gondolataiban EZ jelenti az életet. Szerintetek a legtöbb ember miért szenved 40-50 éves korára szív- és érrendszeri problémáktól? Mi persze tudjuk a választ,de ők azt gondolják hogy ez a korral jár. Értitek? A KORRAL JÁR. Mondhatni NORMÁLIS, hogy 50 éves kora körül az ember drasztikusan leépül.

Sok embernek fogalma nincs arról hogy kétféle munka és kétféle stressz létezik. Az a munka, amit szívesen végzel, lehet bármilyen fárasztó többszörös erővel és lelkesedéssel vagy képes csinálni. Az a stressz, ami pedig egészséges és annak eredménykeképp születik, amit szeretsz csinálni fokozza a teljesítményedet és jótékonyan. Bármilyen más munka és stressz, ami nem kapcsolható ahhoz, amit szívesen csinálnál hosszútávon tönkretesz, kiéget és betegségekhez vezet. Na mármost: mindenki mást szeret csinálni, van aki gépeket szeret építeni, van olyan aki imádja kezelni a gépeket és van olyan, aki imád kreatív lenni és még sorolhatnám. Nem lenne szükségszerű ez a mai társadalmi berendezkedés, ha nem kényszerítenének mindenkit arra, hogy lemondjon azokról a dolgokról, amiket TÉNYLEG szeret csinálni. Mindenkinek meglenne a helye, hiszen például érdekes, de nem mindenki akar gazdálkodni, és állatokat tartani sem.  

És miért nem férünk össze velük? 

Mert mi élni szeretnénk az életet, nem mindenféle megvezethető emberek között, aggódva, stresszesen, rettegve és állandóan küzdve az igazunkért idejekorán tömni magunkba a gyógyszereket, és persze bőszen bizonygatni, hogy mennyire megérte, mert bizony micsoda házat építettünk, meg sikerült összekaparni egy Mercire.

Csak ENNYI a különbség köztünk és köztük és az istenért sem tudnánk érvelni velük.

Tudjátok amikor nekem szegezik az ellenállás kérdéseit/mondatait "minek akarjuk mi ezt? " Ez úgy sem jön össze!" "Nem vagyunk rá képesek, mert mi egyetemre jártunk és nem gazdaságban nőttünk fel" éssatöbbi.

Akkor néha megmondanám nekik, hogy "igen ez igaz, de pont mi leszünk azok, akik megmentik majd a világot, mert most a mérnök, a történész, a régész, vagy épp más szakmájúak ( nem csak diplomásokra gondolok persze) , vagy a néhai vezető beosztású és mindenki más, aki eddig képes volt a műveltsége által megtapasztalni a jelenlegi társadalmat, akik eddig kicsit is tovább láttak a helyzeten, most lényegében erre kényszerültek, hogy így éljenek, új módszereket kezdtek el kidolgozni, és minden egyes napjuk azzal a kérdéssel telik, hogy "hogy lehetne még jobban megoldani?"....nos ők valóban az a réteg, akik műveltsége és tudása jóval szerteágazóbb, mint az átlag embereknek. Igen, ők fogják megmenteni a világot. Igen, az a pár ezer ember minden támadás, ellenállás, és ellehetetlenítés ellenére MEG FOGJA MENTENI A VILÁGOT. És ilyenkor könnyek szöknek a szemembe és tudom, hogy nektek is, hiszen a mi történetünk rólatok is szól, mert akik olvasnak minket, azokról tudom, hogy hasonlóan elindultak egy úton, és minden bizonnyal bántották őket emiatt, próbálták őket megakadályozni, lebeszélni, letörni.

De akkor is mi - néhány ezren- vagyunk azok, akik képesek visszahúzni az embereket az összeomlás széléről.  ...persze amíg a mi szemünkben ők, addig az ő szemükben meg mi vagyunk az ellenállók.