"Mindenki azt hiszi, hogy a földi élet célja az, hogy teljesítsünk valami tervet. Senki sem kérdezi, hogy ez a terv az övé-e, vagy valaki más alkotta. Gyűjtik a tapasztalatokat, az emlékeket, a dolgokat, mások ötleteit, és többet gyűjtenek, mint amennyit elbírnak. És közben megfeledkeznek az álmukról."
/Paulo Coelho/

2015. április 22., szerda

Te szeretsz Nödikezni?

Idén kissé el vagyunk maradva a veteményes kérdéssel. Nem is nagyon írtunk arról, hogy milyen terveink vannak ilyen irányban.

Ennek egyik oka volt az, hogy a malacok sajnos teljesen tropára tették a kertet, na meg még tavaly az elején amikor annyiféle zöldség volt elvetve - hiába az elkerítés, azt a kecskék és egyéb újonnan beszerzett állatfajtáink pillanatok alatt hatástalanították és megtámadták a veteményest. De hát valamit valamiért, kecske és malac előtt pedig tudvalévő, hogy nincs akadály.

Én Borsod megyében szintén megjártam a csiga és a fitoftóra invázióval, így most nálunk talajfertőtlenítés és részleges csere vált szükségessé ( na nem csak emiatt) - ezért egyelőre majd ezek lezajlása után lehet valamit vetni, Turulvölgyében meg csakis malactalanítás után lesz lehetőség a veteményezésre. Nem könnyű ám sok állatot és a veteményest is megtartani - ez egy olyan dolog, hogy a kecske is maradjon meg, na meg a káposzta is szó szerint :D



Te jó ég. Mióta szeretnénk egyszer mi is ilyen képet lőni a saját terméseinkről :D


Mindenesetre itt nálam és ott Turulvölgyében is nagy hangsúlyt fektetünk/ fektetnéééééénk a régi ősi magyar nemesítésű zöldségek vetésére és termesztésére, ezért aktívan együttműködünk a Nödikkel, vagyis a Növényi Diverzitás Központtal, akik évek óta azon fáradoznak, hogy visszahozzák ezeket az elfeledett régi magyar fajtákat. Mi pedig örömmel veszünk részt abban, hogy magmintákat rendelve tőlük felszaporítsuk és továbbadjuk azokat. Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy próbálja ki a Nődik által kiküldött magokat, egyrészt, mert ezáltal újra visszakerülnek a körforgásba és megismerik újra az emberek, segítik a feltámadásukat, másrészt, mert azért tavaly 3-4 fajta paradicsomot csak sikerült tőlük megkóstolni és valami isteni volt. Lehet már csak ősszel lehet tőlük rendelni, szóval az ajánlással kicsit megcsúsztam.


Viszont aki szeretne többet tudni, az megtalál minden infót ITT. :)



Eszembejutott valami

Nem tudom hogyan, de ma felmerült a régi földesurak, jobbágyok kérdése. Pontosabban Zsuzsa hozta fel egy téma kapcsán.




Erről a földesúri rendszerről már elég régen elgondolkodtam, méghozzá pont az önellátás kapcsán. Ma sok hozzánk hasonló igyekszik önellátóvá válni, megtermelni magának gyakorlatilag mindent, amit csak tud. Ám igazából ez nem újdonság, hanem pontosan, hogy egy olyan visszatérésre vágynak, mint régen - és bizony bizony, ez többek között a földesúri rendszerekre mutat vissza.


Tudom sokan - köztük én is középiskolában- valami olyasmiket tanultunk, hogy a gonosz földesurak, és a szegény jobbágyok, akiket kihasználtak és hogy ezt el kellett törölni és felszabadítani a jobbágyokat. Aztán elkerültem egyetemre történelem szakra, ahol azért már kicsit többet tudtunk meg erről a témáról, vagyis az 1800as évek előtti korokról ( a jobbágyfelszabadítás előtti időkről)



Miket tudtam tehát meg?

-Azt tudtam meg, hogy bizony ezekben az uradalmakban, igaz, hogy terményben is kellett leadni a fizetséget, de közel sem volt minden földesúr olyan gonosz és sanyargató, mint ahogyan azt előadták. Sőt, ha ez így lett volna, akkor nem a reformkorban történik meg a nagy lázadás ez ellen ( pont akkor, amikor belendül a gazdasági fejlődés - vagyis: több munkásra van szükség. Nálunk Széchenyiék ekkor építik a hidat, ekkor kezdik el szabályozni a folyókat....tehát a felszabadított jobbágy mehetett is szépen városi munkásnak. Persze már előtte szabályozni kívánták ezt a jobbágy kérdést Mária Terézia korában egy rendelettel, annak is kétféle vége lett: Voltak helyek, ahol örültek az egységesítésnek, ám voltak helyek ahol nehezedett az államilag kirótt adóval a fizetség. Ez is arra világít rá, hogy földesúrfüggő volt minden helyzet.

- Éppen ebből adódóan igenis voltak olyan uradalmak, ahol a tehetségesebb paraszt fiúkat és leányokat a földesúr taníttatta, mesterembereket és szakmákat tudó asszonyokat faragtak belőlük. Az uradalomban ráadásul mindenkinek volt munkája: nem volt olyan, hogy munkanélküliség, mindenkinek megvolt a helye és a feladata, senki sem éhezett, csak akkor, ha a termés kevés volt ( akkor viszont mindenki éhezett) és nagyon fontos: Ez az uradalmi berendezkedés aktívan éltette a legősibb szakmákat is - hiszen az uraság nyilvánvalóan a saját kis Birodalmából alkalmazta a kovácsot, az ötvösöket, faragókat, fonókat, fazekasokat, és még lehetne sorolni mennyi minden szakmának adott teret a saját területén, nem importból jó sok útiköltségért (!)


És ami esetünkben a legfontosabb: Az uradalom TELJES MÉRTÉKBEN ÖNELLÁTÓ VOLT. Lényegében úgy kell ezt elképzelni mint sok pici Birodalom a Birodalmon belül. Nem voltak importra szorulva, hiszen az erdők, mezők, és szántók adták az élelemet, nem kellett külön messziről mesterembereket hívni, hiszen az uraság gondoskodott arról, hogy az ott legyen a környéken. És éltek a művészetek is: Minden valamit magára is adó nemesember előszeretettel hívott az udvarába, a majorságába festőket, faragókat, költőket és írókat is - akárcsak a király - hiszen minden nemes és uraság szeretett volna titkon versengeni a király gazdagságával.


Cséry- majorság ( Helyére épült a Széchenyi - fürdő ) 
- mit tanultam tehát meg ? Azt tanultam meg, hogy nem szétverni kellett volna ezt a rendszert, hanem olyanná tenni, ami mindenki számára élhetőbb - beleszőni azt, amit ma már lehet : hogy mindenki az lehet, ami lenni szeretne társadalmi hovatartozás nélkül.


A reformkor és később a többi esemény szanaszét szaggatta a régen egységes rendszert alkotó (!) földeket, olyanok kezébe adva sokszor a tulajdonjogot, akik igazából nem értettek hozzá.( Ma meg már még inkább ez megy)

Az uradalmakban működött a cserekereskedelem, hiszen a megtermelt élelmet is ugyanúgy elfogadták adónak, mint a pénzt. Nem voltak céltalanul kóválygó hajléktalanok és agresszív élhetetlen természetű, másokra is veszélyt jelentő alakok ( azokat időben szankcionálták) Önellátó volt, mégis egy fejlődőképes rendszerről beszélünk, ami védett volt, egységes és élhető. - ugye az önellátóknak gyakran akarják a fejéhez vágni azt, hogy ezzel visszasüllyednek az őskorba ( a nagy fenét, az olyat hagyományőrzőknek nevezzük, vagy hippiknek :D)

Persze ennek is megvolt a hátránya - azokat mindenki ismeri a történelemkönyvekből - ám tökéletes alap lehetett volna egy olyan világot megteremteni általa, ami ma egy sokkal szebb, élhetőbb és nyugodtabb , kulturálisan, erkölcsileg és természetileg virágzó világot hozott volna létre a jelenben. Ezzel nem azt szeretném kifejezni, hogy csak a földesúrnak lehet földje, és mindenki lehetne jobbágy, vagy mesterember. Inkább csak azt, hogy aki önellátó akar lenni az lehessen az: abban az időben a kaszálók, erdők ,legelők mind közösek voltak - minden jobbágy és paraszt használhatta azokat korlátozás nélkül. Igaz, hogy a középkorról beszélünk lényegében DE valljuk be ezeket a kis Birodalmakat akkoriban értelmes és a korszaknak megfelelően művelt emberek irányították ( gondolok itt az uraság jobb kezeire) Ma a szanaszét darabolt földeket és gazdasági területeket gyakran olyan emberek birtokolják, akik semmit nem hajlandóak kezdeni vele, ám azt sem hagyják, hogy más  boldoguljon rajta (ne kérdezzétek miért, ez tényleg ez a dögöljön meg a szomszéd lova is -effektus) - na ilyen régen nem volt - és itt ne a mai politikai helyzetre gondoljunk. Én most konkrétan az olyan esetekre gondolok, amikor xy szomszéd nem hajlandó odaadni azt a kertet mondjuk a szomszédjának, amit ő már nem bír művelni...persze ha pénzt kapna érte egyből odaadná borsos áron, de inkább hagyja leamortizálódni, mint hogy bárki más csak úgy rendben tartsa azt.


És mi van ma? Olyan dolgokért adózunk, aminek jó része értelmetlen. Olvasni a történelemkönyvekben hogy ilyen, meg olyan adó volt régen szegény jobbágyokra ( persze néha ott is akadt értelmetlen adó) . Ma ha összeszámoljuk mennyi adó súlyt minket rezsi, meg ilyen olyan díj jogcíme alatt, akkor rájövünk, hogy az bőven jóval több, mint régen volt. Ráadásul nekünk mai embereknek az adóinkat csak pénzben engedik befizetni...olyan pénzben, ami nem attól függ mennyire vagy ügyes vagy jó munkás, hiszen már a szorgalomból eredő jutalmak ideje is lejárt, egyszerűen csak egységesítették ezt is.

Az lehet hogy a lopáson kapott illető hamar kéz nélkül, vagy a tömlöcben találta magát, de legalább  mindenki tisztában volt azzal, hogy mit jelent becsületesnek lenni.

A mai világban a ténylegesen gonosz földesurak a szolgáltatók, és a felügyelő szervek lettek, akik szinte a hajunknál fogva rángatnak minket egyik fizetési kötelezettségből a másikba, nem beszélve az érthetetlen és zavaros törvényekről. 
Hiszen hiába mozgunk a szabadulás felé, az elején aki önellátóvá szeretne válni, annak meg kell küzdenie a tolvajok hadával, és azzal, hogy a törvény keze még a világ végén is utoléri, ha nagyon akarja. Egy uradalomban külön őrség vigyázott a határokra, és a benne élőkre...ma az "uraságok ( vagyis az állam és a szolgáltatók" ) őrei képtelenek felügyelni ekkora területeket, nincs semmi jól elosztva és semmi tisztességesen vigyázva. Sok mindent iszonyat távolságokról hoznak importban, mert nincs minden területen minden, ahogy régen lehetett egy földesúri birtokon. Ezért az ország egyik fele úgy ahogy dolgozik, a másik meg munka nélkül marad, a terhek meg csak rakódnak a külföldi importra is, vagy a messziről hozottra, aztán mire ideér meg nem tudod megvenni, olyan drága lesz.....és az az igazság, hogy az önellátás kezdetén a mai világban bizony kell vásárolni ezt azt. Ha mást nem, legalább bombabiztos kerítést...na meg komondort magadnak....hogy ha máshogy nem is, legalább Te magad, a kerítésen belül, nyugodtan kiépíthesd a saját kis Uradalmad. 


















2015. április 21., kedd

Egy eljövendő disznótoros margójára

Legnagyobb szomorúságunkra végleg el kellett döntenünk, hogy amíg nem lesz stabil kerítés, addig felszámolásra kerül a malacállomány.


Nagyon nehéz volt meghoznunk a döntést, hogy sajnos a két tenyészkocát is disznótor általi halálra ítéljük, de nem igen volt más választásunk. Ez az a pont azt hiszem, amikor a gazda meghasonlik önmagával :( Hiszen olyan állatokat kell levágnunk, akiket nem terveztünk. Ám átgondoltuk a helyzetet: mindenki levágná őket, vagy idén vagy jövőre már, ha eladnánk. Viszont, amit biztosan tudunk, hogy nálunk kiskoruk óta egy ezer négyzetméteres helyen futkoshattak, legelhettek túrhattak, és még külön pihenő helyeik, meg dagonyáik is lettek számukra kialakítva. Nem voltak soha bezárva, akkor mennek aludni a "lakosztályba", amikor csak kedvük tartja, naponta kapják a kényeztető masszázst is. Azt hiszem kevés ilyen malac él a világon, akik ennyire boldog életet élhetnek, de ez azért még nem vigasztal minket sem és természetesen nem érezzük magunkat emiatt kitüntetve. Ám tudhattuk, hogy előbb utóbb szembesülnünk kell az állattartás kevésbé vidám oldalával is. Aki állatot tart, ezzel meg kell, hogy barátkozzon, el kell hogy fogadja, hogy az élet születés és halál körforgása. Egy gazdaságban pedig lényegében mikrovilágot tartunk fenn. MI FELELÜNK AZ EGYENSÚLYÉRT.


Az az igazság, hogy amikor mondjuk egy csirkét levág a gazda, az abból a szempontból másabb, hogy egy csirke egy gazdaságban- főleg mivel több baromfi van egy csoportban általában egy helyen- sosem fog annyira kötődni az emberhez,  mint egy olyanformán tartott disznó, ahogy mi tartjuk őket, így a baromfi abból is kevesebbet fog fel, ami történik körülötte. Ám a disznók nagyon okosak, megtanultuk és megtapasztaltuk azt, hogy csak egy hajszál választja el őket a kutyáktól - mondjuk az a hajszál jó hosszú. Egy disznó sosem esküdik neked hűséget és ezredjére sem fogja megérteni hogy TILOS szétbontani a kerítést és kiszökni, ám mégis ugyanúgy az ember szívéhez tud nőni, mint bármelyik más jószág. Igazából bármilyen baromfi is meg tudja ezt tenni. Szerintem ez a legnehezebb a gazdálkodásban, hogy te vagy az, aki életet ad, mennyországot teremt az állatok számára és te vagy az, aki el is veheti mindezt. 

Persze most jöhetnének a vegetáriánus állatvédők, hogy ők ezt hangoztatják, meg hogy bezzeg ők megmondták, nem lenne ez, ha mindenki növényen élne. Viszont aki olvasott a témában azzal is tisztában van, hogy áldozat nélkül még egy búzatábla betakarítása sem működik, hiszen - szerintem ezt kevés vegetáriánus tudja - de rengeteg kisemlős, és néha őzgidák, nyulak is áldozatul esnek ilyenkor ennek a procedúrának. Ha pedig ő maga kutyát, macskát tart ugyanúgy támogatja vele az általa nagyon utált húsipart ( hiszen a nyesedéket tápokba keverik). - vagy a kedvencei kedvéért tarthat ő is levágásra ítélt állatokat.

Gyakran gondolkodom egyébként ezen, hogy ha tényleg vegetáriánus lenne a világ, nem kéne ilyet tenni? Sokat számolgattam, és arra jutottam hogy személy szerint az sem lenne fenntarthatóbb, mint ami most van. A megoldás mindenben az, azt hiszem, hogy amit csinálunk, csak annyit csináljunk belőle, ami feltétlenül szükséges. Nálunk már kiürült a fagyasztó, így nem csak kényszerből vágunk disznókat, hanem amiatt, hogy legyen mit enni.

A világunk olyan a Földön, hogy az élet fenntartásához -egyelőre- még élet kell: legyen az akár növény, avagy állat. Mindkettő élőlény és itt Turulvölgyében a mi felfogásunkban egyik sem kevesebb a másiknál, attól, hogy az egyik mozog, meg aranyos, meg különben is: gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy most csak azért különböztetünk meg élőlényeket, mert azok számunkra, emberek számára - ismétlem - SZÁMUNKRA aranyosak, vagy okosak? Emiatt szelektálunk, lényegében amiatt válogatjuk meg az étrendünket, hogy mely élőlény viszonyul hozzánk szimpatikusabban, amelyik sok szolgálatot tesz értünk és megfelelően viszonyul hozzánk, azt nem esszük meg. Néha elgondolkodom ezen, hogy ez vajon mennyire fair ? Ám szabadulni tőle nem tudunk. És én a növényeket is ugyanúgy tudom sajnálni.


Mi tehát a helyes válasz erre? Talán : Igyekezzünk úgy élni, hogy az életünk a legkevesebb élőlény áldozatával járjon, viszont mi sem lehetünk áldozatok, mert mi is ugyanúgy kell számítsunk - hiszen értékesek vagyunk mi is - mint bárki más.  Értékeljük tehát a saját életünket, és boldogságunkat, és más élőlényekét is, azokét pedig különösen, akik a húsukat és növényi részeiket adják azért, hogy mi is élhessünk.



Mit tanultunk tehát ebből az esetből? Nem lesz malackodás addig, amíg nem tudjuk őket szabadon, ám károkozás nélkül tartani. Bezárva nem szeretnénk őket tudni, mert a saját szemünkkel is ráébredtünk arra, hogy egy kondának , vagy csak két disznónak is valójában nagy területre van szüksége. Amikor bezárják őket szűk ólakba, az maximálisan a természetük ellen dolgozik, s régen nem is volt ez így: hiszen vitték őket makkoltatni és különben is veteményes előkészítésben kiváló segítőtársak lehetnek.






2015. április 8., szerda

Mi a helyzet velünk? Szárazon és ténylegesen.

Hosszú kényszerszünet után végre én magam is mehetek újra Turulvölgyébe. Hiszen mint sokan tudhatják egyelőre kissé szanaszét vagyunk: Én még Borsod megyében, a barátaim meg fent az állatokkal. Többek között ezért sem írtam most jó darabig ide.

Tavalyi fotó, idén már valami hasonlóan várja mindenki a tavaszi zöldellést :)


De azért vannak hírek. Lett egy pulykapárunk. Nevük még nincs, de nagyon kedves állatok. Igazi őshonos bronzpulykák :) A kakas már táncolgat reggelente. habár még úgy tűnik a családalapításra várni kell a részükről...ám lassan de biztosan lesz valami már. (Képek később)


Kicsit könnyebb lett a helyzet is, mert barátnőm férjének lett munkája, méghozzá a szakmájában, azt csinálhatja, amit szeret. Ez pont úgy alakult, ahogy a legjobb, hiszen Zsuzsa szeret az állatokkal foglalkozni, Attila pedig szeret mászkálni, tenni venni, emberek között lenni. Így ez is a helyére került.


Ami kicsit még bosszant minket, az az autó hiánya ( elvileg lesz lassan tényleg :D) illetve az ebből adódó kerítés gondok. Ugyanis úgy néz ki kerítést az ember fiának arrafelé nem egyszerű csak úgy szerezni. Értelemszerűen vonattal lehetetlenség elhozni 2 tekercsnyi vadhálót, mindenféle eszközökkel hozzá, és a legközelebbi ismerős kocsija meg lerobbant. Már hívtunk pár vállalkozót, de sajnálatos módon eddig két lehetőség adódott: vagy úgy kérjük hogy meg is csinálják a kerítést ( tehát csak úgy nem hozzák le) plusz pénzért. Vagy 30 ezer ftért kell vásárolnunk minimum, ami egy olyan üzletnél elég sok anyagot jelent, ahol nagyon olcsó minden ilyesmi - és mindez 240kmre van tőlünk. Vagy vehetünk egy tekercset aranyáron. A lényeg hogy erősen vacilálunk a dolgon, hiszen még kicsit korlátot az anyagi lehetőség mindig. Igaz, hogy megnyertem a pályázatot, ám abból nem tudtunk mégsem úgy költeni, ahogy vártuk - elment nálunk rezsire, szép szóval - Tovább gondolkodni meg csak úgy lehet, ha szépen összeülünk és akkor megbeszéljük mi legyen. Ebből adódóan egyelőre nem vásárolgattunk állatokat a pupulykákon kívül, mert nem tesz jót a rossz kerítés a biztonságuknak na....

Az öröm az ürümben, hogy már jó az idő, ezért talán ki tudunk valami okosat közösen találni a javításokra. Sajnos a legnagyobb kerítésrongálók a szabadon tartott malacok, Bodza és Áfonya, ami miatt sajnos erősen el kellett gondolkodnunk azon, hogy ideiglenesen nem -e kéne felfüggeszteni a malac projektet, de ez még megbeszélés alatt van, véglegesen még nem dőlt el semmi. Viszont az tény, hogy a folyamatos kerítés szaggatásuk jelentősen veszélyezteti a többi állat biztonságát is :( Félünk a rókától és a tolvajoktól, na és attól hogy az állandó szökdösésük és luk készítésük a kerítésbe a fél baromfi udvart arra sarkallja, hogy utánuk menjenek....

Van egyébként már igazi házőrzőnk, aki épp a kamasz korát éli, ebből adódóan kedvenc szórakozásává vált Turulvölgye lakóinak teljes gőzzel való kergetése. Pulykalányt csúnyán megtépte, azóta futószáron van, illetőleg annyira el lett kapatva, hogy erőteljes kiszoktatásban kell majd részesíteni. Sajnos ha az ember odavan az állatokért, ez könnyen megesik.....ezt még tanulni kell néha, hogy ne legyünk minden esetben olyan vajszívűek :D


Esett szó korábban itt arról is, hogy ki szerettük volna terjeszteni birodalmunkat a szomszéd nem használt telkére, ahol egy régi felvonulási épület áll. Tehát egy olyan épület, amit mindenki lebontana, hiszen csak tárolásra használták, nekünk viszont pont kapóra jött volna terménytárolásra, na meg csibenevelésre. Fel is vettük hát a tulajjal a kapcsolatot, mondván neki, hogy 2 évig ha használhatnánk, cserébe teljesen megcsináljuk neki is a kerítést, így a tolvajok nem jönnek többé oda ( se víz se villany nincs ott benne egyébként, szóval csak 4 fal meg tető), hiszen javarészt amiatt lophatták el tőlünk is a kecskéket, hogy az a telek bejárható és lakatlan. Szerintem egy elég jó ajánlatot tettünk nekik, sőt azt is mondtuk hogy ha 2 éven belül nem vásároljuk meg a telket akkor még jobb állapotban kapják azt vissza, mint amilyen volt - tehát csak az értékét növeltük volna. Egyszer tudtam beszélni az illetővel, aki közölte, hogy még megrágja a dolgot a rokonaival. Azóta is próbáltam elérni többször- nem vették fel, nem is hívtak vissza, habár én legalább 6 alkalommal kerestem őket. Hát ilyen ez a szép gerinctelenség. Mert mi az ilyet ennek nevezzük. Néha nem értem az embereket, miért nem tudják venni a fáradtságot arra, hogy ha nem tetszik nekik egy ajánlat, akkor nem-et mondjanak és kész, és tiszteljék meg a másik félt azzal, hogy tájékoztassák a döntésükről. - Ebből adódóan a kecskék már nem legelnek ott, hiszen mindkét alkalommal arról a telekről lopták el Borzast és Rozit is, a telek pedig a házzal az örök enyészetté válik. Gondolom "ha nekem nem jó, akkor nehogy már másnak jó legyen emiatt" alapon inkább lopják szét, mint hogy mi őrizzük, teljesen logikus. Úgyhogy majd kell pár melléképületet még építenünk idővel az ólak mellett nekünk is. Telekbővítés meg abba az irányba nem lesz.


Terveztük a gazdagyűlést is, de most ez is csúszott, remélhetőleg a közeljövőben tényleg összejön, ám azért így sem vagyunk rosszak, hiszen pár gazdával már felvettük a kapcsolatot a környéken :)

...csak más irányba :D







2015. április 7., kedd

Húhúsvét nyulas bevezető írás következik :)


Először is kellemes húsvétot kíván Turulvölgye is mindenkinek - utólagosan. :) 

Ebből adódóan be kell számoljak Ödön nyulunkról is, akit hozzám mentettünk, EBBŐL az esetből kifolyólag. - Előzmények a link alatt.


Ödön remekül van. Igazi télikert lakó nyúl lett, és szépen összeszedte magát. Kapott egy szép piros hámot is, amivel kint tudunk sétálni, hamarosan pedig kinti kifutós ólba költözik. Ugyanis Ödön egy igazi vérnyúl. Hiába van neki rengeteg rágóka és legalább 50nm terület a rohangálásra nálunk Borsod megyében ( éjjel-nappal nyitva a ketrece) mégis hihetetlen módon vonzódik a kábelekhez - olyan dolgokat rág meg, amit persze hogy nem kéne. Aztán mostanában felénk nagy felújítások meg átépítések vannak. Munkások jönnek- mennek és mindenfelé hosszabbítókat hagynak. Ödön pedig imádja ezt. Így észrevétlenül meg is rágott egy ilyet, ami miatt persze majdnem áramütötté vált az egyik asztalos. Második alkalommal tökéletes gömb alakot formálva csücsült a télikertből a padlásszobába futó lépcső tetején......hát persze hogy az asztalra tett kábeltől fél méternyire, amit tökéletesen elért volna ISMÉT a fogaival, ha mi nem lépünk közbe. A növényeimet hiába tettem fel elvileg elérhetetlen helyekre, őt ez nem zavarja, ugyanúgy lerágja azt, ami kell neki, nem mint ha egyébként nem lenne agyon kényeztetve minden földi jóval. :) 

Jelenleg pedig így fest:
UI: említettem már, hogy utálom a bloggert, mert több fotó berakásánál középre teszi a szöveget? -.-


Itt még kompakt alakban látható

Legelni nem hajlandó kint, de rámenni az ágyásra és ott vakarózni, meg bundát rendezgetni, az nagyon megy neki.






Szóval az idei húsvét már szobanyulasan telt :)