"Mindenki azt hiszi, hogy a földi élet célja az, hogy teljesítsünk valami tervet. Senki sem kérdezi, hogy ez a terv az övé-e, vagy valaki más alkotta. Gyűjtik a tapasztalatokat, az emlékeket, a dolgokat, mások ötleteit, és többet gyűjtenek, mint amennyit elbírnak. És közben megfeledkeznek az álmukról."
/Paulo Coelho/

2014. július 21., hétfő

Szak - értelem.

Mondjuk mindig, hogy a régi öregek bizony mennyi mindent tudtak az állattartásról, meg hogy nagynéni és nagybácsi, nagyszülők bizony sok sok tapasztalatot át tudnának adni.


Forrás: Nimrod-mohacs.hu

A dolog azonban ennél sokkal árnyaltabb, legalább is amit mi itt Turulvölgyében észrevettünk. Történt ugyanis hogy meglátogattuk nagybátyámékat, akik talán már évtizedek óta némakacsát nevelnek és mindenféle más állat is megfordult már ott. Mesélte hogy vagy 6 kiskacskát vágott földhöz, mert szét volt csúszva a lábuk, én kérdeztem, hogy miért nem gumizta össze? Ő pedig csodálkozva nézett, hiszen nem tudta, hogy a szétcsúszott lábat össze kell kicsit kötni, és akkor helyrejön idővel. Én is meglepődtem a dolgon, hiszen az agrármérnök nagybátyámat úgy ismertem, mint teljesen szakavatott embert a témában. A Cayuga kelésnél is a nem messzel lakó libás néni sem igazán gyakorolta a tojás lámpázás, vagy épp a befulladt tojások feltörését, vizsgálat céljából. De miért is történt ez így?

Szerintem a ma fiatal gazdálkodói többet tudnak olvasni az internetnek köszönhetően, és talán valahogy jobban is féljük első szem keléseinket, állatainkat, mint a régiek, akik ebbe nőttek bele és pár kiskacsa, vagy csibe elvesztése nem okozott számukra akkor álmatlan éjszakát mint nálunk. Talán ez történt, vagy épp az, hogy szintén az internet miatt gyorsabb a közvetlen kommunikáció. Nálunk ha felmerül egy probléma, amire nem tudjuk az okát, szinte azonnal találunk valakit, aki ért hozzá, vagy tapasztalt már ilyesmit és mondhatni azonnali segítséget is kapunk. Régen ez nem volt meg, persze az is lehet hogy épp a mi generációnk ( úgy értem most, hogy az újra állattartók generációja, akik sokféle korosztályt tesznek ki ) -- szükségszerűen lett ilyen, hiszen mi mindent elfelejtettünk gyakorlatilag, ezért újra kellett olvasni, tanulni mindent. Pont emiatt van talán az, hogy több információt találunk és jegyzünk meg mint a régiek, akik elfogadták elődeik tapasztalatát. Akárhogy is volt, az hogy csak a régiektől lehet mindent megtanulni nem feltétlen igaz. Inkább azt mondanám, hogy tökéletesen kiegészítjük egymás tudását és meglátásait, hiszen ugyanúgy szükség van egy régi tapasztalatra, mint egy mai modern meglátásra. Így kerek az egész, ha nem csak visszatérünk a gyökerekhez, de tovább is éltetjük, növesztjük azt a gyökeret.

2014. július 16., szerda

A gazdasági élet egyik alapja.....legyen egy darálód.

Már jó ideje be akartunk szerezni egy darálót, ugyanis azt tudni kell, hogy aki állatokat akar tartani daráló nélkül sehova se. A fiatal állatok jó részének ugyanis csak a darált takarmány megfelelő, azonban a dara nem olcsó, így nézelődtünk mi jó ideig aráló után, persze csak a kézit szerettük volna megfizetni, ami olyan 5000ft körül van, ha az ember jól fogja ki. Hát mi most jól kifogtuk, kifogástalan igazi régi vas darálóhoz jutottunk, tehát most boldogság van és hurrá. :3


A másik hurrá az, hogy nagybátyámtól kaptam egy régi igazi alu önetetős csirkeetetőt, amit elég csak újratölteni és a baromfiak önadagolósan ehetnek, úgy hogy a malacok sem zabálják fel, na meg a baromfiak sem verik azt ki. - apró bejegyzés, de most ezek létszükségek voltak, és örülök hogy megvan :)

Ami eddig történt...Cayuga sztori, újabb állatok és terjeszkedés

Hosszabb beszámolót mostanában nem írtam, ugyanis nem kicsit el voltunk havazva. De jelenthetem, hogy azóta a helyzet csak egyre jobb, leszámítva egy két kellemetlenséget. Képeket később fogok azért közölni az egészhez, mert még fotózni sem volt erőm, sok a teendő ugyanis:)

A Cayuga sztori:

Egyik korábbi postomban említettem, hogy bizony hozattam tojásokat méghozzá Cayuga és Cayuga keverék tojásokat Írországból és keltetőbe kerültek. A 24 tojásból kettő kelt ki, de koránt sem a hosszú út miatt, alapvetően 8-9 kacsa lett volna várható belőlük, de sajnos befulladtak a keltető rossz mérő műszere miatt vélhetően ( mondta Imre bácsi, akinél keltettem, hogy sajnos valami baja van a keltetőnek és csak már miattam csinálja meg a keltetést) Muszáj volt bevállalnom ezt, hiszen vagy ebben a keltetőben keltetek, vagy sehol... Mindegyik befulladt tojást feltörtük és a legtöbbje valóban az utazás miatt ment tönkre, de visszagondolva, ha kézipoggyászban hozzák ( meg fogom kérdezni legközelebb ezt a lehetőséget) akkor sokkal több maradt volna meg. Ezek a tojások egyébként be sem indultak, belülről a legtöbb olyan volt, mint ha egy botmixer kutyulta volna össze. Ezeket nem is sajnáltam..kockáztattam ugyanis, és számítottam rá, hanem inkább a befulladt csöppségek miatt szomorkodok még most is néha, hiszen a méretük alapján a legtöbbnek 3-4 napja lett volna még kelésig :( De a kettő kicsi így is megmaradt, az egyik biztos hogy keresztezett a másikban még nem vagyok biztos (valószínűleg ő is) ez a két kis csöppség bivaly erős, élénk és imádni való igazi kis Ír utazókacsák :) Büszke vagyok rájuk, hogy ennyi utazást és kockázatos körülményeket kibírva ők teljesen egészségesen jöttek a világra és azóta is töretlenül élvezik az életet.
A gyerkőcök egyelőre még annyira féltve vannak,hogy a legnagyobb biztonságban pocsolhatnak kint, ezért amíg nem nőnek kicsit nagyobbra külön bejáratú mini "kifutót" kaptak, egyelőre még hol nagyobb vödör, hol kisebb fazék szolgál medencének :)

Itt fürdik az egyik kis koromlábú utazócsodám :) (holnap készítek több képet ígérem)





Azóta új tagokkal is bővültünk, ugyanis a befulladt kicsik iránt való szomorkodásom kompenzálásaként szerettem volna valamit venni a csapathoz például pár libát, aztán nyúl lett belőle. Kérdezősködtünk a faluba, és végül is pont egy olyan hölgytől érdeklődtünk, akinek nyulai voltak, így történt hogy hozzánk került Lepke, a már ivarérett leány nyuszi. Lepke nagyon türelmes jószág azt tudni kell, hiszen töretlenül kivárta, amíg Tardról Pestre utaztunk, ahol felcuccoltam a kolis cuccaim (igen, sajnos közben közölték hogy mindenképp ki kell költözni) - majd átjöttünk vele még jó egy órányi utazással Zsuzsáékhoz. A kacsák is ekkor lettek megutaztatva, és igen csak érdekesen festhettünk egy halom felpakolt cuccal, két kacsával, meg egy nyúllal. De meg kell mondjam állat utaztatásban a malacok óta már igen profik lettünk, így igazából zökkenőmentesen ment az állatszállítás és nyugodtan , pihenten érkeztek meg az új lakók. :)

Ő itt Lepke (jelenleg ez a neve) az új nyuszi, ha minden jól alakul talán idén már gyermeknevelés lesz nála Ödönnel :)


Ödön és Lepke

Nekik is készül egy sokkal nagyobb kifutó, mert személy szerint én nagyon nem szeretem látni őket egész nap egy ketrecben, addig viszont meg kell elégedniük azzal, hogy néha kimenőt kapnak egy nagyobb alj nélküli ládában.


Más is történt közben, lettek például gyöngytyúk növendékek, akik talán az egyetlen rettegő lakói kis csapatunknak. Az Istenért sem képesek megbarátkozni velünk, habár a csirke haverok, akiket ajándékba kaptak Zsuzsáék melléjük maximálisan elnyerték a bizalmunkat.


A malacok is szépen szelídülnek, Áfonyát már teljes mértékben lehet bármikor vakargatni, bármilyen formában. Meglát minket és előre rohan, kedélyesen szétturkálja a sáros orrocskájával a lábujjaimat és várja, hogy én meg agyon dögönyözzem, aztán oldalra dől, mint egy kisebb hombár, hogy lehetőleg minden pontját elérjem. Bodza még csak közelről figyeli az eseményt, néha enged egy fejsimit, de ami késik nem múlik. A hárem gömböc ura, Kormos Bendegúz (akinek egyébként még képlékeny a neve) mindig távolról farkcsóválva figyeli még csak ezeket az eseményeket, de remélhetőleg előbb utóbb már ő is bátrabb lesz.

Sok hasonlóságot fedeztem fel malac és kutya között, ahogy egyre szelídebbé válnak, úgy kezdenek elkutyásodni. Állandóan csóválják a farkukat, ha beszélünk hozzájuk, minden egyes dagonya feltöltés után ( a dagonya tölti őket ugye) pedig hihetetlen rohangászásba és ugrálásba kezdenek, csak úgy szelik a levegőt, ugrálnak, kergetőznek, vagy épp terményes zsákot lopnak, amivel az egyik előre szalad a többi meg utána és ráncigálják, dobálják..szóval hihetetlen látvány. Ezért döntöttem úgy, hogy ma megtanítom Áfonyát ülni és feküdni, mert miért is ne? Ők nem lesznek levágva, így bátran lehet belőlük jól nevelt kutymalac. :D

Azért valamivel vadabbak, mint egy kiskutya és a maguk módján meg kell ismerni a viselkedésüket hozzáteszem, tehát nem mondanám azt hogy pont olyanok mint egy cuki pamacs kutyus (tapintásra pláne) de okos állatok és épp ezért talán lehet velük egyezkedni is:)

Az ajándék kacsák pedig méretben erősen követik a malacokat, mondhatni két lábú disznókat nevelünk, olyan szépen és gyorsan fejlődnek, hogy nehéz őket követni, nem félnek, mint ahogy általában mondják hogy a kacsa mennyire félős ők nem, tegnap közösen csigáztunk, maguktól bemennek estére a helyükre, abszolút nincs velük gond. Jelenleg a baromfiudvar mellé épített oviban vannak a növendék csirkékkel egyetemben, bár ők már tudnak kicsit repkedni, ezért napi szinten az udvarban mászkálnak.

Ez itt az ovi kéremszépen, elég nagy helyet kerítettek le Attiláék nekik ahhoz, hogy kedvükre pocsoljanak, főleg amíg nem épül meg az igazi nagy, tágas és tó kinézetű kacsausztató (és malac/kecske/kutya/macska fürdő)

A társaság egy része

A parasztcsirkék, akik eredetileg 10 en voltak, de időközben sajnos 4 kidölt, viszont ők igazi karpirgálós fiatalokká cseperedtek, akik naphosszat szabadon mászkálnak az egész kertben.


A kecskéknél is változott a helyzet, két napja kerítést javítottunk a szomszéd elhagyott telken, ahová végleges legelőt kaptak, így már kiszökni sem tudnak, mégis óriási területen tömhetik a hasukat. Kövérek is mint a Hold, azonban Rozi ellése még erősen várat magára, vagy félő hogy nem is fog, csak lárma volt az egész. Pedig szép tőgye van, mégis úgy tűnik elszámoltuk a napjait...hát majd előbb utóbb kiderül, hogy lesz- e idén gidánk, avagy várhatunk jövőre ezzel a kecsketej dologgal.... mindenesetre már nem okoznak gondot, nem rágják le titokban a veteményest, nem szökdösnek és ezért mindenki kicsit nyugodtabb lett. :)

És a végére pár elmaradhatatlan kecskés kép illik, akik immár zavartalanul élvezhetik a szomszéd 800nmes telkének szabadságát és minden legelhető földi jóját :) ( Meg is híztak rendesen mint a kövér disznók, hozzátenném :D) 
Nincs pányva , csak egy rövid vezetőszár, amit csak azért használunk este a "bevezetéskor", hogy Rozink ne tegyen eleget bosszú dézsmáló kötelezettségének - ez konkrétan azt jelenti, hogy csakazértis leharap egy darabot például az eperből, miközben egyenes és troll tekintettel gazdájára néz és akkurátusan ropogtatja a legnagyobb nyugalomban akkor is, amikor te észvesztve próbálod őt elvezetni onnan.


Gizi rengeteget nőtt, én azt gondoltam, hogy biztos majd hozzánő a füleihez, ahogy a macskaméretéből végre kiskecske méretet öltött...nos nem, a fülei vele együtt nőnek, és ő a mi kis helikopterfejű jóllakott napközis tekintetű Gizikénk :)



2014. július 6., vasárnap


A mai nap képekben: igen, hosszú kihagyás után ismét jelentés a tanyáról.





Négyen fetrengve. A turulvölgyi macskafészek legújabb kiadásai. Egyébként gazdit keresnek, garantáltan kisállat és jószág kompatibilisek. 

Ma olyan meleg volt, hogy egyesek inkább a mosogató szélén hűsöltek.


Mások meg vödörben lubickolva

Az ajándék kacsákok és a  naposok immár egészen megerősödtek :) 

Mások a saját medencéjüket élvezték, na meg a dagonyát, ami pont nem látszik a képen. 
Kicsi a rakás kezdődik


Turulvölgyi Borzas Adamus kövérebb kiadásában.

A három hordó

Gömbink is szépen kipendült :)